Hartlaub-tüskebujkáló
A Hartlaub-tüskebujkáló vagy barnahátú tüskebujkáló (Cercotrichas hartlaubi) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Cercotrichas hartlaubi Reichenow, 1891 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hartlaub-tüskebujkáló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hartlaub-tüskebujkáló témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Anton Reichenow német ornitológus írta le 1891-ben, az Erythropygia nembe Erythropygia hartlaubi néven.[2] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.[3]
Előfordulása szerkesztés
Afrika középső részén, Angola, Burundi, Kamerun, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Nigéria, Ruanda, Tanzánia és Uganda területén honos.
Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi füves puszták, szavannák és cserjések, valamint ültetvények, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 15 centiméter, testtömege 17–20 gramm,[2]
Életmódja szerkesztés
Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal táplálkozik.[2]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
