Hegyi Emánuel

(1877–1944) zongoraművész és -tanár

Hegyi Emánuel (Pozsony, 1877. március 25.Budapest, 1944. március 29.) jogász, zongoraművész, főiskolai tanár.

Hegyi Emánuel
SzületettHegyi Emanuel János László
1877. március 25.[1][2][3][4]
Pozsony[2][3][4]
Elhunyt1944. március 29. (67 évesen)[2][5]
Budapest[2][5]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • zongoraművész
  • zongoratanár
  • egyetemi oktató
  • jogász
Tisztségeegyetemi oktató (1912–1942)
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneakadémia (1906–1910)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei: Hegyi Pál és Barcs Terézia voltak.[6] Jogi tanulmányai után mint a máramarosszigeti törvényszék joggyakornoka kezdte szolgálatát. 1906-ban beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol Szendy Árpád és Szabados Béla tanítványa volt. 1910-ben diplomázott. Nagy sikerű külföldi hangversenykörútja után 1912–1942 között a Zeneművészeti Főiskola zongora tanára volt. Oktatói munkája mellett előadóművészként is szerepelt.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet: Erdély. 4. kötet: Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • A magyar muzsika könyve. Szerkesztette: Molnár Imre. Budapest, Havas Ödön, 1936.
  • A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiadás. Budapest, 1938-1939.
  • Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.