Főmenü megnyitása

Hidas István

nehézipari, vegyipari és energiaügyi miniszter

Hidas István (eredetileg Háder István; Budapest, 1918. szeptember 29.Budapest, 2002. január 13.) politikus. Országos szinten 19501956 között politizált kommunista államférfiként, 1953-tól egy évig nehézipari, 1954-ben rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter volt.

Hidas István
A Magyar Népköztársaság nehézipari minisztere
Hivatali idő
1953. július 4. 1954. október 9.
A Magyar Népköztársaság vegyipari és energiaügyi minisztere
Hivatali idő
1954. október 9. október 30.
Utód Kiss Árpád

Született 1918. szeptember 29.
Budapest
Elhunyt2002. március 13. (83 évesen)
Budapest
Párt Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Hidas István témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Balról a második Hegedűs András, a hatodik Gerő Ernő, mellette/mögötte Apró Antal, középen Rákosi Mátyás, mögötte Hidas István, a hölgy Rákosi Mátyás felesége, előtte Vlko Cservenkov, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára, miniszterelnök

A hat elemi elvégzése után vasesztergályosnak állt, később közgazdász oklevelet szerzett[forrás?]. 1936-tól részt vett a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomban, 1939-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd 1943-ban az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1944-ben tagja lett a párt budai bizottságának, és tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től kábelgyárban, telefongyárban és a Szürke Taxinál dolgozott.[forrás?] 1948-tól a budafoki pártbizottság, 1949-től a MÁVAG, 1950 februárjától a VIII. kerületi pártbizottság titkára volt. 1950 májusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi vezetőségének (KV), illetve a KV szervezőbizottságának tagjává választották. 1950 júniusától 1952 novemberéig a budapesti pártbizottság titkári tisztét töltötte be. 1951 májusától a politikai bizottság (PB) és a KV titkárságának tagja lett. 1952. november 14-étől 1953. július 2-áig a Minisztertanács elnökhelyettesi feladatait látta el. 1953 júniusában egyike volt a szovjet kormány által Moszkvába meghívott pártküldöttségnek, akik jelenlétében Rákosi Mátyást élesen megkritizálták, s ami miatt a Rákosi-rendszer pár hónap alatt gyakorlatilag összeomlott. 1953–1957-ben országgyűlési képviselő. 1953. július 4-étől nehézipari, 1954. október 9-étől rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter. 1954. október 30-ától ismét a Minisztertanács elnökhelyettese, 1956. július 30-ától ugyanazon év október 24-éig első elnökhelyettese volt. 1956. október 23-án kizárták a politikai bizottságból, november 16-án a pártból is, de párttagságát később visszaállították. 1957 júniusától egy ideig a Kohó- és Gépipari Minisztérium főosztályvezetőjeként dolgozott.

MűveiSzerkesztés

  • Az agitáció néhány feladata a terv teljesítésében; Szikra, Bp., 1952 (Pártépítés kiskönyvtára)

ForrásSzerkesztés