Holling (Moselle)

település Franciaországban

Holling (németül: Hollingen) település a Nied folyó jobb partján, fekszik Moselle megyében, Franciaországban, a német határtól mindössze 12 km-re. A legközelebbi város a mintegy 35 km-re fekvő Metz. Lakosainak száma 438 fő (2021. január 1.).[1] Holling Anzeling, Bettange, Freistroff, Gomelange, Rémelfang és Valmunster községekkel határos.

Holling
Holling címere
Holling címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
MegyeMoselle (1790. március 4. – 1871)
INSEE-kód57329
Irányítószám57220
Népesség
Teljes népesség438 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség90,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület4,86 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 42″, k. h. 6° 29′ 48″
Holling weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Holling témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

A települést először 1196-ban említik Hulingen, majd 1260-ban Holdange néven. Eredetileg a Mettlachi Apátság birtokolta az egyébként Lotaringiához tartozó területet, s így az a Német-római Birodalom része volt. A XVI. század végén a Francia vallásháborúk következtében járvány pusztított a faluban, ami az akkor itt élt 70 családból csak 14-et hagyott életben. Szent Hubertusz tiszteletére emelt templomát 1765-ben építtették. A terület 1766-ig maradt német-római fennhatóság alatt, amikor is a franciák annektálták. A terület többször gazdát cserélt, majd 1871-ben a frankfurti béke értelmében Németországhoz került. Ekkor lakosai főként gabona- és dohánytermesztéssel, valamint állattenyésztéssel foglalkoztak, de volt a faluban egy malom, valamint egy homokkő- és gipszbánya is. 1871-ben 92 házában 367 lakos élt.[2] Nem sokkal később a templom ma is látható harangtornya készült el 1880-ban.

A településen mindkét világháborúban többször is átvonult a front. Az első világháborút követően a falu a Versailles-i békeszerződés értelmében visszakerült Franciaországhoz, majd a második világháborúban a Wehrmacht foglalta el és csatolta vissza Németországhoz, 1945 óta pedig ismét francia terület. A település templomát 1950-ben újították fel.

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1983-ig Joseph Isler
  • 1983–2008 Jean-Paul Boyon
  • 2008–2020 Joseph Graff
  • 2020–2021 Letitia Kircher
  • 2021-től Marc-Olivier Borsi

A település ma is, akárcsak történelmileg, elsősorban földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A 2018-as adatok szerint a falu területéből 36,5% szántó, 33,2% rét és legelő, 10,3% erdő, 7,1% vegyes mezőgazdasági hasznosítású, 8,4% beépített terület.[3]

A településen 1800 óta tartanak népszámlálásokat. Népessége az alábbiak szerint változott:

XIX. század

szerkesztés
Év 1800 1806 1821 1836 1841 1861 1866 1871 1875 1880 1885 1890 1895
Lakosság 305 436 468 478 445 401 386 367 353 333 328 331 278

Az 1980-as évekig

szerkesztés
Év 1900 1905 1910 1921 1926 1931 1936 1946 1954 1962 1968 1975 1982
Lakosság 261 247 239 233 241 262 251 225 211 244 233 243 254

Az 1990-as évektől

szerkesztés
Év 1990 1999 2005 2006 2010 2015 2020
Lakosság 277 307 313 308 445 441 430

További információk

szerkesztés