Hongkong gazdasága
Hongkong gazdasága a kínai kormányzattól függetlenül működik. A város egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, szolgáltatóiparra épülő kapitalista gazdasággal, melyet alacsony adóterhek és a szabadkereskedelem jellemez. Hongkong gazdaságát Milton Friedman korábban a laissez-faire kapitalizmus legnagyobb kísérletének tekintette.[1] A gazdasági szabadság mértékét (Index of Economic Freedom) vizsgáló Heritage Foundation szerint 2012-ben Hongkong gazdasága a világon a legszabadabb,[2] a város 1995 óta minden évben elnyerte ezt a címet.[3] A régió számos nagyvállalatának központja Hongkongban található.[4] Gazdaságának gyors növekedése miatt az ázsiai tigrisek között tartják számon.
Történeti áttekintés
szerkesztés1961 és 1997 között Hongkongban a GDP 180-szorosára emelkedett, az egy főre jutó GDP pedig 87-szeresére.[5][6][7]
A második világháborút követően a városállam gazdaságát az exportra termelő ipar gyors fejlődése jellemezte, az 1980-as években azonban a szolgáltatóipar vette át a vezető szerepet.[8]
A hongkongi kormányzat jórészt passzív szerepet játszik a gazdaság alakításában, szinte egyáltalán nem avatkozik be a kereskedelem szabályozásába. A gazdaság fejlődését a piaci erők és a magánszektor határozza meg. A „pozitív be nem avatkozás” politikáját Hongkong egészen 2006-ig követte.[9][10]
Hongkong többek között a pénzügyi, informatikai, valamint üzleti konzultációs szolgáltatások területén kiemelkedő szerepet tölt be.[11] Bár a kormányzati beavatkozás minimális, 1997 óta növekvő tendenciát mutat, bevezették például az exporthitel-garanciát, a kötelező nyugdíjrendszert, a minimálbért és a jelzálogtámogatást.[1]
Tőzsde
szerkesztésA hongkongi értéktőzsde a hetedik legnagyobb a világon, piaci kapitalizációja 2012 áprilisában elérte a 2607 milliárd amerikai dollárt.[12] 2009-ben a világ IPO-tőkéjének 22%-a Hongkongban összpontosult, ezzel megelőzte a New York-i és a sanghaji tőzsdét is,[13] valamint itt lehetett a legkönnyebben tőkét szerezni.[11]
A hongkongi dollárt 1983 óta az amerikai dollárhoz kötik.[14] 2010-ben a világ 8. legtöbbet kereskedett devizája volt.[15]
Mezőgazdaság
szerkesztésHongkongban meglehetősen kevés a megművelhető földterület, mindössze 18 km²,[16] és erőforrásokban sem gazdag, így a nyersanyagokat és az élelmiszereket nagyrészt importálni kényszerül. A mezőgazdasági tevékenység elenyésző, a GDP 0,1%-át teszi ki és leginkább minőségi élelmiszerre (zöldségek, sertés, baromfi; a lankásabb domboldalakon gyümölcsfák[16]) és virágtermelésre (kardvirág, krizantém, liliomfélék, lótuszvirág[16]) korlátozódik.[11]
2010-ben a helyi termelés összértéke 615 millió HKD volt, a helyi gazdák a zöldségfogyasztás 3%-át, az élő baromfi 56%-át és az élő sertés 6%-át tudták fedezni. A helyi halászok az elfogyasztott tengerihal-mennyiség 18%-át, az édesvízihal-mennyiség 4%-át adják. 2010-ben mintegy 168 000 tonna halat (főképp abroncshal, makréla, nagyszemű tonhal, pomfret, croaker) fogtak a helyi halászok.[16]
Ipar
szerkesztésHongkong ipara az 1980-as évektől kezdve jelentősen átalakult, a jelentős munkaerőt vagy földterületet igénylő ágazatok Kína déli részére, vagy más ázsiai országokba települtek át. A Hongkongban maradt ipar főképpen fogyasztási cikkeket, ruhaneműt, textilt, játékokat és ékszereket gyárt. Az ipar 2010-ben a GDP-nek csak 1,8%-át tette ki és a lakosság 3,4%-át foglalkoztatta, a cégek többsége 100 főnél kevesebb munkavállalót alkalmaz. A nagy cégek szinte kivétel nélkül Kínában gyártanak, Hongkongban csak a központjuk található.[17]
Szolgáltatások
szerkesztésHongkong GDP-jének több mint 90%-át a szolgáltatóipara adja, 2000 és 2010 között a részesedése 5%-ot nőtt. A legnagyobb növekedés a pénzügyi szektorban, a biztosítási szektorban, az ingatlanpiacon, az üzleti, szállodai és élelmezési szolgáltatások terén következett be. 2010-ben 106,4 milliárd amerikai dollár értékű szolgáltatást exportált a város, ami a GDP 47,4%-a. Ez főképp a kereskedelmet és az utaztatási szolgáltatásokat foglalja magában.[18]
Kereskedelem
szerkesztésKereskedelem szempontjából Hongkong a 11. helyen áll a világon,[19] a világ legnagyobb reexportőre,[20] évről évre növekvő exporttal.[11] Hongkong legfőbb kereskedelmi partnere Kína, az USA és Japán.[21] Földrajzi elhelyezkedése miatt olyan logisztikai infrastruktúrát tudott kiépíteni, aminek köszönhetően a világ második legforgalmasabb teherkikötőjével rendelkezik, nemzetközi légi teheráruforgalmát tekintve pedig első a világon.[11]
Munkaerő
szerkesztés2011-ben Hongkongban 3,7 millió munkavállalót tartottak számon, 53,1%-uk férfi, 46,9%-uk nő. Ez a lakosság csaknem 60%-át jelenti a 15 évnél idősebbeket tekintve.[22] A munkanélküliek aránya 2011-ben 3,4% volt, ez a mutató évek óta csökken.[23]
2011. május 1. óta a minimálbér összege 28 HKD/óra. A kereskedelemben dolgozók átlagjövedelme 14 773 HKD, az iparban dolgozók átlagbére 347 HKD/óra.[22]
A munkavállalás alsó korhatára 13 év, a 13-14 év közötti gyerekek nem ipari jellegű részmunkaidős munkát végezhetnek. A 15-17 év közöttiek napi 8, heti 48 óránál nem dolgozhatnak többet.[22]
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ a b „End of an experiment”, The Economist, 2010. július 15. (Hozzáférés: 2012. május 28.) (angol nyelvű)
- ↑ Hong Kong (angol nyelven). Index of Economic Freedom. [2012. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
- ↑ Hong Kong ranked world's freest economy for 18th consecutive year (angol nyelven). Goverment of Hong Kong, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
- ↑ Bromma, Hubert. How to Invest in Offshore Real Estate and Pay Little Or No Taxes (angol nyelven). McGraw-Hill Professional, 161. o. (2007). ISBN 978-0-07-147009-4
- ↑ Preston, Peter Wallace. Contemporary China: The Dynamics of Change at the Start of the New Millennium (angol nyelven). Psychology Press, 80–107. o. (2003). ISBN 978-0-7007-1637-1
- ↑ Yeung, Rikkie. Moving Millions: The Commercial Success and Political Controversies of Hong Kong's Railways (angol nyelven). Hong Kong University Press, 16. o. (2008). ISBN 978-962-209-963-0
- ↑ The Global Financial Centres Index 1 Executive Summary (angol nyelven). City of London, 2007. March. [2007. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 12.)
- ↑ Hong Kong Government (2009-9-18). "Big Market, Small Government" (in angol). Sajtóközlemény. Elérés: 2010-10-06. Archiválva 2008. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 15.)
- ↑ Hong Kong 10 Years Later (angol nyelven). The Lion Rock Institute, 2007. [2011. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
- ↑ The World's Most Competitive Financial Centers (angol nyelven). CNBC. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
- ↑ a b c d e Hong Kong: A Symphony of Lights | Thomas White International. Thomaswhite.com, 2009. október 16. [2010. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 28.)
- ↑ World Federation of Exchanges – Statistics/Monthly, 2012 April (angol nyelven). World Federation of Exchanges. [2014. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 29.)
- ↑ „Hong Kong IPOs May Raise Record $48 Billion in 2010, E&Y Says”, Bloomberg, 2012. május 28. (Hozzáférés: 2012. szeptember 17.) (angol nyelvű)
- ↑ Hong Kong's Linked Exchange Rate System [archivált változat] (angol nyelven). Hong Kong Monetary Authority, 33. o.. Hozzáférés ideje: 2010. október 6. [archiválás ideje: 2012. március 23.]
- ↑ (2010) „Triennial Central Bank Survey: Report on global foreign exchange market activity in 2010” (angol nyelven), 12. o, Kiadó: Nemzetközi Fizetések Bankja. (Hozzáférés: 2011. október 15.)
- ↑ a b c d Agriculture and Fisheries (angol nyelven). Government of Hong Kong, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ Trade and Industry (angol nyelven). Government of Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ Hong Kong as a Service Economy (angol nyelven). Government of Hong Kong, 2012. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ About Hong Kong (angol nyelven). Hong Kong Government, 2006. [2008. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 1.)
- ↑ „The Panama Canal: A plan to unlock prosperity”, The Economist, 0200. december 3. (Hozzáférés: 2009. december 4.)
- ↑ Hong Kong (angol nyelven). CIA World Factbook, 2012. március 29. [2009. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 10.)
- ↑ a b c Employment (angol nyelven). Government of Hong Kong. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
- ↑ Hong Kong Monthly Digest of Statistics (angol és kínai nyelven). Census and Statistics Department, Hongkong, 2012. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 28.)
