Horváth Ödön (jogász)

Horváth Ödön (Huszt (Máramaros megye), 1862. március 19. – Budapest, 1919. november 20.) jogi doktor, jogakadémiai tanár, jogi szakíró, közigazgatási bíró.

Horváth Ödön
Született	1862. március 19. Huszt
Elhunyt	1919. november 20. (57 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász, pedagógus, jogi szakíró, közigazgatási bíró
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Középiskoláit a máramarosszigeti református líceumban 1879-ig, jogi tanulmányait az eperjesi evangélikus jogakadémián végezte, ahol legnagyobb hatással voltak rá Vandrák András és Berzeviczy Albert tanárai. A jog- és államtudományi vizsgák letétele után 1883-ban az eperjesi evangélikus jogakadémia segédtanára lett; a tételes nemzetközi jognak és néhány speciális kollégiumnak tanításával bízták meg. 1884-ben Kolozsvárt az összes jogtudományok doktorává avatták és ugyanezen évben, az akkor elhunyt Vandrák András helyére, a magyar közjog, jogbölcselet és nemzetközi jog tanszékére rendes tanárnak választották meg. 1886-ban a kar dékánja lett. 1885-től öt évig az eperjesi evangélikus kollégium jegyzőjeként is működött. Több rendbeli utazást tett ismereteinek gyarapítására. 1889-ben a budapesti magyar királyi ítélőtábla bizottsága előtt ügyvédi oklevelet nyert. 1891-ben részt vett a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztériumban az egységes jogi államvizsgálatok tárgyában tartott szakértekezleten. 1895-ben a kolozsvári egyetemen a magyar közjogból magántanári képesítést nyert. Élénken részt vett Eperjes társadalmi életében: 1884-től titkára volt a sáros megyei jótékony nőegyletnek; jelentékeny részt vett az eperjesi Széchenyi körnek működésében is, az egylet színészeti-, zene- és képzőművészeti szakválasztmányainak elnöke; 1894-től pedig ezen egyesületnek titkára volt. Jelentős része volt az egyletnek a sáros megyei közművelődési egyesülettel való egyesítésében, mely alkalommal az egylet új alapszabályait kidolgozta.

Cikkeí a Sárospataki Lapokban (1886. Az öngyilkosságról); a Szilágyi Albumban (1885. A huszti pirosdomb, népmonda); az Ország-Világban (1894. A Dunajecz): több szépirodalmi és szaklapnak munkatársa.

Munkái

• Az eperjesi ág. ev. collegiumi jogakadémia multja s jelene. Kassa, 1886.
• A párviadal történeti, jogbölcsészeti és tételes jogi szempontból. Eperjes, 1887. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
• Tábori Erzsók. Rozsnyó, 1887. (Különny. a Rozsnyói Hiradóból.)
• Megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1888. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
• Ujabb megjegyzések jogi szakoktatásunk kérdéséhez. Sárospatak, 1890. (Kül. ny. a Sárospataki Lapokból.)
• Az 1889: XXVI. t. cz (Az 1883. I. t.-cz. módosításáról, tekintettel a katonai szolgálatot teljesítő joghallgatókra.) Bpest, 1890.
• Tanári jelentés a sárosmegyei jótékony nőegylet 1890. jan. 12. tartott közgyűlésén. Eperjes, 1890.
• A sárosmegyei jótékony nőegylet 1891. jún. 6. tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Eperjes, 1891.
• Dolgozatok a jogi oktatásügy köréből. Bpest, 1891.
• A vallásszabadság kérdéséhez. Debreczen, 1891.
• Jogi államvizsgálataink reformja. Bpest, 1892.
• A karbunkulus torony. Eperjes, 1892.
• Jogi oktatásügyünk néhány kérdéséről. Eperjes, 1893.
• Eszmék a vallásszabadságról. Eperjes, 1893.
• A párviadal kérdéséhez. Eperjes, 1893. (Ism. Főv. Lapok 285. sz.)
• A házasság felbonthatósága. Bpest, 1893.
• A vallás mint a politikai jogok gyakorlásának alapfeltétele. Eperjes, 1893.
• Dolgozatok a vallásszabadság kérdéséhez. Eperjes. 1894.
• A magyar közjog tanításáról és két dolgozat oktatásügyünk kérdéséről. Debreczen, 1895.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
• Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. [Pozsony], Kalligram, 2003.
• Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8