Horváth Sándor Piusz

(1819–1901) magyar tankönyvíró, kegyesrendi áldozópap

Horváth Sándor Piusz (Szombathely, 1819. február 12.Budapest, 1901. május 23.) tankönyvíró, piarista áldozópap.

Horváth Sándor Piusz
Született1819. február 12.
Szombathely
Elhunyt1901. május 23. (82 évesen)
Budapest }
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatankönyvíró
piarista áldozópap
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

Iskoláit Kőszegen végezte; 1836. szeptember 14-én a szerzetbe lépett; a novíciátust (1837-38.) Trencsénben, a bölcseletet (1840-41.) Vácon, a hittant (1842-43.) Nyitrán és Szentgyörgyön (1844.) végezte. Közben 1839-ben Debrecenben a II. grammatikai osztály tanára volt. 1844. augusztus 2-án miséspappá szenteltetett föl Nyitrán. Tanár volt 1845-től 1848-ig Veszprémben; amikor a veszprémi nemzetőrség a Drávához vonult, őt mint jeles szónokot tábori lelkészének választotta. 1851-58-ban Kolozsvárt hittanár volt és 1859-60-ban egyszersmind a gimnázium igazgatója; 1861-1862-ben a rendház rektora, a gimnázium igazgatója, hittanár és hitszónok. 1863-ban Mernyén jószágkormányzó; 1864-1867-ben Pesten a latin és magyar nyelvet és a történelmet tanította a gimnáziumban; 1868-69-ben Tatán rektor és gimnáziumi tanár; 1871-72-ben egyszersmind igazgató; 1873-74-ben Vácon tanár; 1874-84-ben Temesvárt rektor és tanár, később igazgató. 1885-től Budapesten működött mint a rendi kormánytanács tagja és különösen a rend pénztárnoka.

Pesti tanárkodása alatt vezette a főgimnáziumi ifjúság önképző egyletét és ennek Évkönyvét 1867-ben kiadta. (Ekkor a kör tiszti karában voltak Szivák Imre VI. oszt. és Wlassics Gyula V. oszt. tanuló.) Költeményei, paedagogiai értekezései s történeti cikkei jelentek meg a Religio és Nevelésben (1841. Nepom. Szent János, Szent István vértanú, költői elbeszélések), a Hasznos Mulatságokban (Fülek vár visszavétele 1593-ban), a Religióban és a Pesti Naplóban (Berzsenyi Dániel ismeretlen levele gr. Festetics Györgyhöz.). Programmértekezései a kolozsvári római katolikus gimnázium Értesítőjében (1855. Gróf Koháry István országbiró életrajza, 1856. A valláserkölcsi nevelés mint a sikeres iskolai tanítás főkelléke, 1860. Tarlózat a középkori tudományosság és művészet mezején); cikkei a temesvári Tört. és rég. Értesítőben (VII. 1881. Szemelvények a «Drávántúli» részek történetéből, tekintettel a horvátoknak adott «fehér lapra», VIII. 1882. Illyés András erdélyi püspök eredeti levele 1697-ből.)

Munkái szerkesztés

  • Magyarország ismertetése. I. Erdély nagyfejedelemség. II. Dalmát. III. Gallicia IV. Európai Török- és V. Görög-országok rövid leírása. Pest, 1847 (két térképpel)
  • Magyarország s a hozzá kapcsolt Slavonia ismertetése. A honi ifjúságnak kézikönyvül. Pest, 1848 (Magyar- és Erdélyország földképével. Ezen két munka első terjedelmesebb földrajzi tankönyvünk.)
  • A veszprémi nemzeti őrség zászlószentelési ünnepén tartatott egyházi szózat, melylyet ápril 9. 1848. a szabad ég alatt elmondott. Veszprém, 1848
  • Egyházi beszéd, melyet keresztjáró-hét első napján a kegyes tanítórendiek akadémiai templomában tartott. Kolozsvár, 1851
  • Egyházi szózat, melyet Urnap utáni vasárnapon tartott szent-menet alkalmával a k. t. rendiek akadémiai templomában hirdetett 1851. Kolozsvárott
  • Tiszteletkoszorú főtiszt. és tudós Kalmár Endre úrnak, a kegyes tanítórend tartományfőnökének 1879. nov. 30. Bpest
  • Egyházi szózat, mit a temesvári kath. főgymn. új zászlójának szentelése alkalmával fehér vasárnapon 1884. ápr. 20. a főgynm. ifjúságához tartott. Temesvár
  • A temesvári kath. főgymnasium. (Történeti vázlat.) Temesvár, 1884 (Különnyomat a M. orvosok és term. vizsg. XXIII. vándorgyűlésére kiadott Emlékműből.)

Kéziratban van több egyházi beszéde.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés