Főmenü megnyitása

Hugo A. Bernatzik

osztrák néprajzkutató, utazó

Hugo Adolf Bernatzik (Bécs, 1897. március 26. – Bécs, 1953. március 9.) osztrák utazó, fényképész, az alkalmazott néprajztudomány egyik megalapítója.

Hugo A. Bernatzik
Született 1897. március 26.[1][2][3][4]
Bécs[5]
Elhunyt 1953. március 9. (55 évesen)[1][2][3][4]
Bécs[6]
Állampolgársága osztrák
Foglalkozása
  • antropológus
  • egyetemi oktató
  • fotográfus
  • utazó

Élete és munkásságaSzerkesztés

Apja Edmund Bernatzik, a bécsi egyetem rektora és az Osztrák–Magyar Monarchia legfelső bíróságának (Reichsgericht) tagja volt. Az első világháború idején, érettségi után, 1915-ben önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe; többek között Albániában vetették be. 1920-ban anyagi okok miatt félbehagyta orvosi tanulmányait és a bécsi kereskedelmi főiskolára jelentkezett, majd antropológiai és etnológiai tanulmányokat folytatott a bécsi egyetemen.[7] Bernatzik tanulmányai után vállalkozóként próbálkozott, majd első felesége korai halála után hosszabb utazásokba kezdett, amik később a hivatásává és szenvedélyévé váltak. 1924-ben Spanyolországba és Északnyugat-Afrikába; 1925-ben Egyiptomba és Szomáliába; 1927-ben Szudánba; 1926 és 1930 között Romániába és Albániába; 1930-31-ben Portugál Guineába; 1932-33-ban a Salamon-szigetekre, Új-Guineába, valamint Bali szigetére; 1934-ben a svédországi Lappföldre; 1936-37-ben Burmába, Thaiföldre és Francia Indokínába (Vietnám, Kambodzsa), 1949-50-ben pedig a francia uralom alatt álló Marokkóba utazott.

Kutatóútjait és létfenntartását útleírások, képriportok közzétételével finanszírozta, anyaggyűjtést végzett német és svájci néprajzi múzeumok számára, előadásokat tartott. Írásai és fotói révén széles körben ismertté vált. Szorgalmazta a létükben fenyegetett törzsi társadalmak védelmét.

1927-ben újra nősült, felesége Emmy Winkler (1904–1977) pszichológus a munkatársa lett és több útjára elkísérte. 1930-től folytatta tanulmányait a bécsi egyetemen a néprajz, pszichológia, antropológia, földrajz témakörében. Később sikertelenül igyekezett egyetemi álláshoz jutni. 1939-ben a kínai Jünnan tartományba tervezett utazást, amire azonban a második világháború kitörése miatt már nem kerülhetett sor.

Bernatzik 1938-ban tagja lett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak. A háború kitörése után Bécsújhelyen légvédelmi kiképző tisztként szolgált, de igyekezett megszabadulni ettől a feladattól és visszatérni Afrika-tanulmányaihoz. Szeretett volna egy kézikönyvet kiadni Afrikáról az ottani német telepesek és a potenciális gyarmatosítók számára. E törekvésében támogatást kapott az náci párt gyarmati kérdésekkel foglalkozó illetékeseitől. Emiatt a háború után számos híresztelés kapott lábra korábbi tevékenységének esetleges katonai felderítői jellegéről is. Expedícióinak területi célja, az általa gyűjtött adatok, kutatói érdeklődése azonban világossá teszik, hogy ilyesmiről nem lehetett szó. A háború alatt is folytatta munkáját afrikai néprajzi monográfiáján, a témában 1940 és 1942 között együttműködött francia néprajzosokkal is Párizsban, kutatta a francia gyarmati archívumokat. Kéziratainak leadott példányai bombatalálat következtében elpusztultak, de a háború után ezt a két fontos munkáját változatlan szöveggel kiadták (Afrika-Handbuch, Akha und Miao), mindössze a „gyarmati etnográfia” kifejezést változtatták „alkalmazott etnográfiára”. 1944-től azonban bizonyos dokumentumok szerint az Abwehr informátorként nyilvántartásba vette őt. Ezek a kompromittáló adatok, valamint náci párttagsága a háború után erősen korlátozta tudományos tevékenységét is.

Bernatzik a háború után is az apja által építtetett villában élt Bécsben. 1953-ban a trópusi útjain szerzett betegségei miatt fiatalon, 56 éves korában elhunyt. Halála után Bécsben utcát neveztek el róla.

MűveiSzerkesztés

  • Zwischen weissem Nil und Belgisch-Kongo (A Fehér-Nílus és Belga-Kongó között); L. W. Seidel & Sohn, Wien 1929.
  • Gari Gari. Der Ruf der afrikanischen Wildnis (Gari Gari. Hív az afrikai vadon); L.W. Seidel & Sohn, Wien 1930.
  • Europas vergessenes Land (Európa elfelejtett földje); L. W. Seidel & Sohn, Wien 1930 (később Albanien. Das Land der Schkipetaren – Albánia. A szkipetárok földje cím alatt) ]
  • Der Dunkle Erdteil, Afrika (A sötét földrész, Afrika. Más szerzőkkel együtt.); Atlantis, Berlin 1930.
  • Geheimnisvolle Inseln Tropenafrikas. Das Reich der Bidyogo auf den Bissagos Inseln, Wasmuth, Berlin-Zürich 1933.
  • Äthiopien des Westens. Forschungsreisen in Portugiesisch-Guinea, L.W. Seidel & Sohn, Wien 1933.
  • Südsee. Bibliographisches Institut, Leipzig 1934.
  • Lappland. L.W. Seidel & Sohn, Wien 1935.
  • Owa Raha. Bernina Verlag, Wien-Leipzig-Olten 1936.
  • Die Geister der gelben Blätter: Forschungsreisen in Hinterindien, Bruckmann, München 1938.
  • Akha und Meau. Probleme der angewandten Völkerkunde in Hinterindien, Innsbruck 1947.

Kiadóként, társszerzőként:

  • Die Große Völkerkunde. Sitten, Gebräuche und Wesen fremder Völker. 3 Bände. Leipzig: Bibliographisches Institut 1939.
    • 1. Band : Australien, Amerika
    • 2. Band: Asien
    • 3. Band: Europa, Afrika
  • Afrika. Handbuch der angewandten Völkerkunde, 2 Bände, 202 Fotos, 10 Karten, unter Mitarbeit von 32 Fachautoren aus Deutschland, Österreich, Frankreich, Italien, Belgien. Wagner'schen Univ.-Buchdruckerei, Innsbruck 1947.
    • Band 1: Nordafrika (Ägypten, Libyen, Nordwest Afrika, Sahara), Sudan (Anglo-Ägyptischer Sudan, Niloten, Stämme zwischen Schari und Nil, Mittelsudan, Zentralsahara, Westsudan, Guineaküste), Westafrika (Goldküste, Togo, Südnigerien, Kamerun).
    • Band 2: Kongogebiet (Belgisch-Kongo, Unterer Kongo-Ogowe), Ostafrika (Nord-Ostafrika, Kenia, Uganda, Tanganjika, Ruanda-Urundi), Angola-Sambesi-Gebiet (Portugiesisch-Ostafrika, Njassaland, Süd-Nordrhodesien, Angola); Südafrika (Süd-Westafrika, Afrikanische Union und britische Protektorate), Madagaskar.

Művei magyarulSzerkesztés

Két kötete is megjelent a Gondolat Kiadó Világjárók című könyvsorozatában:

  • 009. Hugo A. Bernatzik: Gari Gari Életem és kalandjaim a Felső-Nílus négerei között (2. kiadás, 1961)
  • 028. Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között (1962)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Munzinger-Archiv. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. Straßennamen Wiens seit 1860 als „Politische Erinnerungsorte“ (PDF; 4,4 MB), S. 210ff, Forschungsprojektendbericht, Wien, Juli 2013

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hugo Bernatzik című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

  • Hermann Mückler: Ethnologe, Photograph, Publizist – Ein Österreicher in Melanesien: Hugo A. Bernatzik. In: Ders. (Hrsg.): Österreicher im Pazifik. Bd. 2. Österreichisch-Südpazifische Gesellschaft, Wien 1999, ISBN 3-9500765-1-4, S. 185–196.
  • Doris Byer: Der Fall Hugo A. Bernatzik. Ein Leben zwischen Ethnologie und Öffentlichkeit 1897–1953. Böhlau, Köln/ Wien 1999, ISBN 3-412-12698-5.
  • Jacques Ivanoff: Hugo Adolf Bernatzik, The Birth of a Tutelary Spirit of Southeast Asian Ethnology. In: Bernatzik, Southeast Asia. 5 Continents Editions, Milan 2003, S. 19–42. Ebenda: Alison Devine Nordström: Of Art and Ethnography: Photographs of Southeast Asia by Hugo Adolf Bernatzik. ISBN 88-7439-044-0, S. 43–49.
  • Florian Stifel: Who was Hugo A. Bernatzik? In: Tribal, The Magazine of Tribal Art. Band 38 (Summer 2005), S. 108–111.
  • Jacques Ivanoff: Introduction and Analysis of the Moken Oral Corpus. In: Moken and Semang, 1936–2004 Persistence and Change, Hugo A. Bernatzik. White Lotus, Bangkok 2005, ISBN 974-480-082-8, S. XV–XLV.
  • Jørgen Rischel: Introduction, linguistic analysis of the Mlabri. In: The Spirits of the Yellow Leaves, Hugo Adolf Bernatzik. White Lotus, Bangkok 2005, ISBN 974-480-071-2, S. XI–XXXVIII.
  • Doris Byer, Christian Reder (Hrsg.): Zeichnung als universelle Sprache. Werke aus Südostasien und Melanesien. Sammlung Hugo A. Bernatzik. Springer, Wien/ New York 2011, ISBN 978-3-7091-0799-7.