Hunkár Antal
Hajdenczi Hunkár Antal Gáspár Menyhért Boldizsár (Öttevény, Győr vármegye, 1783. január 2.–Szolgagyőr, Nyitra vármegye, 1862. december 16.), Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus, táblabíró, földbirtokos.[1]
| hajdenczi Hunkár Antal | |
 | |
| Született | 1783. január 2. Öttevény, Győr vármegye, |
| Elhunyt | 1862. december 16. (79 évesen) Szolgagyőr, Nyitra vármegye, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | Veszprém vármegye főispánja, reformpolitikus |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz hajdenczi Hunkár Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésA római katolikus nemesi származású hajdenczi Hunkár családnak a sarja. Apja Hunkár Mihály (1750–1824), öttevényi postamester, Győr vármegyei táblabíró, földbirtokos, anyja, Meyer Johanna.[2] Apai nagyszülei Hunkár Antal (1714–1774) szemerei, téti földbirtokos, és szentviszlói Deseő Zsuzsanna voltak.[3]
1836. december 8-án este a hires-hirdhedt betyár Sobri Jóska Hunkár Antalt, a híres ezredest fosztotta ki. Veszprém megye északi részén volt a szolgagyőri kastély, ahol lakott Hunkár Antal. A banda előbb a cselédséget fogta el, összekötözte, és a pincébe dugta. Amikor így minden út biztosítva volt, Sobri megrohanta a ház urát. Mindent összeszedett, ami a kastélyban volt. Hunkár ezredes alaposan felháborodott a történteken. Másnap befogatott és egyenesen Bécsbe ment panaszra, V. Ferdinánd magyar királyhoz, majd József nádorhoz fordult. Kemény hangon, katonásan követelte, hogy az ország védje meg őt, nemes embert a betyároktól. A császárnál tett panasznak csakhamar foganatja lett: kilenc dunántúli vármegyéből valóságos hadsereget indítottak Sobriék kézre kerítésére, és el is fogták.[4]
Az 1839-es és 1847-es országgyűlésen Hunkár Antal Veszprém vármegye követe. Veszprém vármegye táblabírája és ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen, 1848-ban Veszprém vármegye főispánja és kormánybiztosa. 1849. január 25.-től február 12.-ig bácskai kormánybiztos, május 8.-tól a kegyelmi szék bírája. A szabadságharc bukása után emigrált. 1861-ben a határozati párt képviselője volt.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Hunkár Antal
- ↑ familysearch.org Hunkár Antal római katolikus keresztelóje
- ↑ Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)A Hunkár-család leszármazása
- ↑ Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)1964-01-17 / 13. szám
- ↑ Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)