I. Dárajavaus perzsa király
Dárajavaus (óperzsa 𐎭𐎼𐎹𐎺[𐏃]𐎢𐏁 Da-a-ra-ya-va(-ha)-u-ša,[1] normalizált alakban Dārajava(h)uš, ismert hellenizált alakban ógörögül: Δαρειος, azaz I. Dareiosz, elterjedt latinos írásmóddal Darius, magyarosan Dárius, perzsául: داریوش, [dɔːriˈuːʃ], babiloni Dariamuš, elámi Dariyamauiš, arameus Dryhwš, héberül: דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš, i. e. 549 – i. e. 486 októbere) Vistászpa (Vištāspa, Hüsztaszpész) fia, Hakhámanis (Haxāmaniš, Akhaimenész) leszármazottja, perzsa nagykirály volt i. e. 522. szeptember 29. és i. e. 486 októbere között.[2][3]
I. Dárajavaus | |
Dárajavaus alakja a Dárajavaus-vázán | |
Perzsia királya | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere | |
Elődje | Bardíja |
Utódja | I. Khsajársá |
Egyiptom fáraója | |
Uralkodási ideje | |
i. e. 522. szeptember 29. – i. e. 486 októbere | |
Elődje | Bardíja |
Utódja | I. Khsajársá |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Akhaimenida-ház |
Született | i. e. 549 |
Elhunyt | i. e. 486 októbere (63 évesen) |
Nyughelye | Naks-e Rosztem |
Édesapja | Vistászpa |
Édesanyja | Rhodoguné |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei | I. Khsajársá |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Dárajavaus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagy államférfiként és jó szervezőként ismert uralkodó. Teljesen átalakította birodalma kormányzati rendszerét és jogi szabályait (a bizonyítás szabályozása, rabszolga-kereskedelem, vesztegetési ügyek és erőszakos cselekedetek elbírálása). Egyiptomban csatornákat építtetett, létrehozta a királyi utat. Az infrastruktúra fejlesztése révén fejlődött a kereskedelem is.
Hadvezérként, hódítóként közel sem volt olyan sikeres, mint II. Kurus. Hadserege csak görög segítséggel menekült meg a szkíták elleni hadjáratban. Többször is megpróbálta elfoglalni Görögországot, de i. e. 492-ben a flottája viharba került és megsemmisült, két évvel később pedig az athéniak győzték le seregét a marathóni csatában.
Maga rendelte el, hogy sírját Perszepolisztól nem messze, a Naks-e Rosztam-i, majdnem függőleges sziklafalba vágják. Az iránta és birodalmának gazdagsága iránt érzett nosztalgia halála után is fennmaradt; erre utal az „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” szólás. A magyar költészetben például Arany János Toldi című művében, a 12. ének 15. versszakában és Petőfi Sándor János Vitéz 11. fejezet 5. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.
Etimológia
szerkesztésA Dárius vagy Dáreus latin alak a Δαρειος (Dareiosz) ógörög alakból származik. Az eredeti óperzsa alakja a Dārayavauš. A perzsául: داریوش, (IPA dɔːriˈuːʃ), babiloniul Dariamuš, elámiul Dariyamauiš, arámi nyelven Dryhwš, héberül: דַּרְיָוֶשׁ Daryaweš. Az óperzsa neve „Jó Hold”-at jelent, amelyből a dáraja a Hold, a vau pedig a jó.[4]
Történelmi források
szerkesztésA két legfontosabb történelmi forrás Dárajavaus királyról a behisztuni felirat és Hérodotosz művei. A felirat I. Dárajavaus perzsa király tizenkilenc győzelmét örökíti meg ékírással, óperzsa, újelámi és akkád nyelven (utóbbinak az újbabilóni dialektusában).[5] A felirat a király származásának bemutatásával kezdődik, majd II. Kurus halála után meséli el Dárajavaus tetteit.[6][7] Dárajavaus több helyre is lejegyeztette, hogy ő Ahura Mazdá isten kegyelméből lett király. Ezen túlmenően Perszepoliszban több emlékművet és szöveget találtak, amelyek a királyról szóltak, valamint egy levelet is, amit Dárajavaus írt Gagatésznek.[8]
Hérodotosz fő és egyetlen fennmaradt műve, a Történelem (vagy az eredeti értelmezésnek megfelelően „vizsgálódás”, „kutatás”) tulajdonképpen a görög–perzsa háborúkról szól, de mintegy bevezetésképpen részletesen ismerteti az Óperzsa Birodalom kialakulását, azoknak a népeknek a néprajzát és földrajzi elhelyezkedését, melyeket a perzsák meghódítottak. E műben I. Dárajavaus perzsa király kora is szerepel.[8]
Esdrás könyve (6. fejezet, 1. vers[9]) a jeruzsálemi templom újjáépítésének pontos utasításait mutatja be. Dárajavaus ezzel a lépéssel a zsidó papság támogatását kívánta megszerezni.[10][11] A templomot Dárajavaus uralkodásának 6. évében (i. e. 515 márciusa) fejezték be (6. fejezet, 15. vers[9]), ezzel Jeremiás próféta 70 évvel korábbi próféciája teljesült.
Dániel könyvében úgy jelenik meg, mint Dárajavaus, a méd. Uralkodását 62 évesen kezdte meg (5. fejezet, 31. vers), mint aki 120 szatrapiát vagy kerületet kormányzott (6. fejezet, 1. vers). A király a káldeusoktól vette át a birodalmat (9. fejezet, 1. vers), és megelőzte Kurust (11. fejezet, 1. vers). Sok tudós szerint ezért itt nem I. Dárajavausról, hanem Fravartisról van szó.[12]
Út a hatalomhoz
szerkesztésDárajavaus életéről fennmaradt legfontosabb korabeli forrás a behisztuni sziklafelirat, amely trónra kerüléséről szól,[13] és ami szerint ő volt az Akhaimenida-ház kilencedik királya két ágon. Hatalomra jutásáról kétféle eredetű írásos emlékek maradtak fenn: az egyik magától a királytól, a másik görög történetíróktól. Hérodotosz és Ktésziasz Knidiosz görög történetírók beszámolója is ezekre a sziklafeliratokra támaszkodik, de legendákkal tarkították azok történeteit.[13]
Hérodotosz szerint II. Kurus perzsa király azzal gyanúsította Dárajavaust, hogy összeesküvést szervez ellene. A királyi testőrség tagjaként Dárajavaus Egyiptomban is járt Kambúdzsijánál (II. Kambüszész), Kurus fiánál és a trón várományosánál. Amikor Kambúdzsija i. e. 522 nyarán meghalt, Dárajavaus Médiába sietett, ahol szeptemberben hat perzsa nemes, Otanész, Vindafarnah (Intraphrenész), Gau-buruva (Gobrüasz), Vidarna (Hüdarnész), Bagabukhsa (Megabüzész) és Aszpacsaná (Aszpathinész) segítségével megölte a trónbitorló Bardíját (Szmerdész), aki Kurus másik fia volt, Gaumata várában, Sikayauvatiban.[14] Saját legitimációja miatt találta ki, hogy elődje nem a királyi család tagja volt, hanem a Gaumáta nevű bitorló. Az összeesküvők szeptember 29-én híveivel együtt ölték meg Bardíja-Gaumátát. Ő maga azonban a királyi család egyik oldalágához tartozott, s mivel trónra lépésekor még az apja és a nagyapja is élt, bizonyos, hogy nem ő következett az örökösödési sorban. Néhány történész úgy véli, hogy Dárajavaus csak tettei igazolására találta ki Gaumata történetét, s a meggyilkolt király valóban Kurus fia volt.[13]
Uralkodásának kezdeti évei
szerkesztésMiután Dárajavaust megkoronázták, Ekbatanába költözött. Hamar gondja támadt, mert Bardíja halála után több felkelés robbant ki Babilonban, Elámban, Egyiptomban és más területeken.[15] Az elámi lázadást sikerült hamar leverni, vezetőjét, Askhinát pedig Szúzában kivégezték. Három hónap múlva Babilonban is elbukott a lázadás. Eközben Baktriában is felkelés tört ki, de azt hamar elfojtotta a helyi hadsereg. Ezután Perzsiában is lázongani kezdett a nép, ami egy újabb lázadási hullámot indított el Elámban, Babilonban, Egyiptomban és Médiában. Perzsiában egy bizonyos Vahjazdata szerzett támogatást magának azzal, hogy Bardíjának adta ki magát.[13] Annak ellenére, hogy a nép nem támogatta a királyt, a hadsereg megvédte az uralkodót, és sorra leverte a felkeléseket. Összesen nyolc, általa „hazug királynak” nevezett személyt öletett meg e felkelések után. Ezekről részletesen a behisztuni felirat számol be.[16]
A harmadik szúzai felkelés után, i. e. 519-ben a király a birodalom keleti felét is magáénak tudhatta. Hatalma megszilárdítása érdekében feleségül vette több összeesküvő, például Gau-buruva lányát, Phaedümét, az akhaimenida Otanész lányát, valamint II. Kurus perzsa király valamennyi nő leszármazottját (két lányát, Atosszát – tőle született I. Khsajársá perzsa király – és Artüsztoét, meg egy unokáját, Parmüszt).[15] I. e. 518-ban a lázadó országként említett Egyiptomba ment, ahol kivégeztette az engedelmességet megtagadó satrapát, Arüandészt.[13]
Dárajavaus uralkodása kezdeti éveinek legfontosabb eseménye Vindafarnah megölése volt. Ő volt az egyik nemes a hat közül, akik hatalomra emelték a királyt. Korábban ez a hat nemes megegyezett, hogy elmegy a királyhoz, de Vindafarnah a feleségével töltötte a napját. Este mégis elment a királyhoz, hogy megfeleljen neki, de két tiszt az udvarban megállította, hogy a király lefeküdt, ne zavarja. Ettől a nemes dühös lett, ordibált és sértegette a királyt, majd kivonta kardját, és levágta a katonák orrát és fülét, majd megkötözte őket. A katonák másnap megmutatták a királynak, hogy mit tett velük. Dárajavaus félteni kezdte saját biztonságát, mivel azt hitte, hogy a hat nemes lázadni készül ellene. Ezután a másik öthöz hírnököt küldött, hogy megkérdezze őket, tudtak-e Vindafarnah tervéről, ám ők tagadták ezt, és felesküdtek a királyra.[16]
A király további óvintézkedéseket tett a lehetséges lázadások ellen. Katonái letartóztatták Vindafarnah családját, felesége testvérét és annak fiát, de a két utóbbi életét végül megkímélte.[16]
Hadjáratok
szerkesztésBabiloni lázadás
szerkesztésBardíja meggyilkolása után lázadások törtek ki az egész birodalomban, különösen a keleti részeken. Dárajavaus külön-külön verte szét a felkeléseket. A legnagyobb lázadás a babiloni volt, amelyet (III.) Nabú-kudurri-uszur vezetett. Ez a lázadás akkor történt, amikor Otanész visszavonta seregét Babilonból hogy segítse a királyt más lázadások leverésében. Dárajavaus érezte, hogy a babiloni nép kihasználta és becsapta őt, aminek következtében a király összegyűjtött egy nagyobb hadsereget, és Babilonba vezényelte. A városhoz érve zárt kapukkal és egy sor védelmi fegyverrel találkozott a sereg.[17] A királyon gúnyolódtak a lázadók. Másfél év alatt sem tudták bevenni a várost a perzsák. Több trükköt és stratégiát is kipróbáltak, de egyik sem járt sikerrel. Ekkor Zópürosz perzsa nemes – Bagabukhsa fia – egy tervvel állt elő. A babiloniak bizalmába férkőzik mint perzsa katonaszökevény, és titokban tájékoztatja a perzsákat a babiloni állásokról. A hitelesség érdekében Zópürosznak levágták az orrát és a fülét. A terv sikeres volt, és a perzsa király bevonult Babilonba, Zópürosz pedig a Babilonban szervezett szatrapia első satrapája lett.[18]
A szkíták elleni hadjárat
szerkesztésAzért, hogy megerősítse birodalma határait, valamint amiatt, hogy II. Kurus perzsa királyt meggyilkolták, i. e. 519-ben megtámadta a Kaszpi-tengertől keletre élő „szkítákat” – valójában szakákat vagy dahákat (masszagéták).[8][13][19] Ezután felderítőket küldött a Fekete-tenger partjára.[20] I. e. 513-ban Dárajavaus egy hajóhídon kelt át a Boszporuszon, amelyet a számoszi Mandroklész mérnök tervezett,[2][21] majd a keleti trákok és a géták leigázása után átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére. A visszavonuló nomád szkíták azonban a „felperzselt föld” taktikájával éltek: felégették földjeiket, lerombolták kútjaikat. Az ellátási gondokkal küszködő perzsa seregnek, 80 000 fős veszteség mellett, vissza kellett vonulnia.[13][22][23] Azonban a perzsa előrenyomulás annyira megrémítette a szkítákat, hogy végül Dárajavaus arra tudta kényszeríteni az ellenséget, hogy tartsa tiszteletben a birodalmát.[2][24][25][26][27][28][29][30][31] Ezután a perzsák Trákia felé vették útjukat, azt leigáztak, és behódolásra kényszerítették Makedóniát is. A birodalomhoz csatolták az égei-tengeri Limnosz és Imbrosz szigetét.
Arjandész egyiptomi satrapa elfoglalta Küréné területét, így összességében négy új szatrapiája lett az Óperzsa Birodalomnak: Sakā tyaiy paradraya (határon túli szkíták), Skudra (Trákia és Makedónia), Yaunā takabarā vagy Yaunā tyaiyparadraya (Iónia és a görög szigetek) és Putāyā (Líbia).[2]
Görögország ezzel nehéz helyzetbe került, mivel a perzsák ellenőrizték a tengerszorosokat, amelyeken át a fekete-tengeri gabona érkezett.[13]
A görög poliszok elleni hadjárat
szerkesztésAz ión felkelés leverése után I. Dárajavaus Délkelet-Európa görög területeinek meghódításába fogott, hogy megbüntesse Athént és Eretriát, amiért segítette az iónokat.[32] A perzsák első görögök elleni inváziója két hadjáratból állt.[32] Az első előkészítését Hippiasz szervezte.[33]
Az első perzsa hadjárat i. e. 492-ben kezdődött Mardoniosz vezetésével.[34] Ő ismét meghódította Trákia európai területeit, ami névlegesen i. e. 513 óta az Óperzsa Birodalom része volt.[35] Az Athosz-hegynél viharba keveredett a tengeri haderő, és Dárajavaus i. e. 492-ben elvesztette hajóhadát.[13]
Két évvel később a méd Datisz vezetésével egy másik perzsa sereg ismét megpróbálta meghódítani a görög poliszokat. Egészen Marathónig jutottak el, ami 40 kilométerre feküdt Athéntól.[36] Itt athéni és plataiai csapatok állították meg őket. Öt napig nem mozdult egyik fél sem, ekkor a perzsa csapatok mozgolódni kezdtek.[37] Az ütközet kezdetén a görög középhad előretört, majd hátrálást színlelt s a perzsa sereget maga után csalta, miközben a jobb- és balszárny körülzárta az ellenséget és győzelmet aratott. A perzsák közül menekülés közben sokan a mocsarakba fulladtak. A megmaradt perzsa haderő hajóra szállt és hazatért.[38]
Halála
szerkesztésA marathóni csata után a király ismét Datisz méd admirálist bízta meg a hadihajók vezetésével és a következő athéni támadással. I. e. 486-ban Egyiptom fellázadt, ezért el kellett halasztani a görögök elleni támadást.[39] Ebben az évben I. Dárajavaus 36 év uralkodás után meghalt, és fia, I. Khsajársá lépett a trónra.[40]
A sírkövén lévő faragványon Dárajavaus a trónján ül, körülötte harminc egyenrangú figura, akik a birodalom népeit szimbolizálják. A sírfeliratán érdemeit sorolják fel, a királyok királyának nevezik, végül országait sorolják fel.[41]
Államszervezése
szerkesztésDárajavaus elsősorban arról lett ismert, hogy megreformálta az Óperzsa Birodalom addigi államberendezkedését. Befejezte II. Kurus perzsa király kezdeményezését, és a birodalmat 20 szatrapiára osztotta fel. A szatrapiák élén méd vagy perzsa nemes állt,[42] akik Dárajavaus közeli társa vagy rokona volt.[43] Minden egyes szatrapiának meghatározott adót kellett a kincstárba évente fizetnie. A birodalomban ekkor 50 millióan élhettek.[42] A királyi kancelláriának három székhelye volt: Szúza, Perszepolisz és Babilon.[2][44]
Dárajavaus uralma idején megjavították és befejezték a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő csatornát, amelynek építését még valószínűleg I. Nékó egyiptomi fáraó az i. e. 7. században kezdte el. Hivatalos nyelvvé tette az arámit, amit Elő-Ázsiában már régóta használtak a közigazgatásban és a kereskedelemben.[13] Az óperzsa nyelvnek korábban nem volt írásrendszere, ezért elrendelte ennek kidolgozását.[2][45][46][47]
A satrapák voltak a király szeme és füle.[48][49] A birodalomban titkos ügynökök is tevékenykedtek, akik végigjárták az államot. Vészhelyzet esetén segítséget kérhettek a királytól. Annak érdekében, hogy egy személy ne szerezzen túl nagy hatalmat, minden zsarnok mellé kineveztek egy királyi felügyelőt, aki figyelte az állam ügyeit és közölte a királlyal az információkat.[50]
Dárajavaus lojális személyeket, elsősorban perzsákat nevezett ki vezető beosztásokba, de akadtak nem perzsa tanácsadói is.[51] A görög arisztokratákat azzal támogatta, hogy megbecsült pozíciókat adott nekik.[2][52]
Vallás
szerkesztésMiközben a mértékegységek szabványosításával Dárajavaus egységes kormányzás alá akarta vonni a birodalom területén élő népeket, Kurus példáját követve tiszteletben tartotta a vallási intézményeiket. Egyiptomban például felvett egy helyi egyházi címet, s tevékenyen támogatta a vallásgyakorlást, ezzel erősítve meg önnön legitimitását.[53]
A Kharga-oázisban templomot építtetett Ámon isten tiszteletére,[54] szentélyeket állíttatott helyre. Engedélyezte az egyiptomiaknak, hogy ismét megnyissák a szaiszi templomban működő orvosképzőt.[13] A helyi törvényeket a satrapa köteles volt az egyiptomi papokkal egyeztetve meghozni. Az egyiptomi hagyományok az ország egyik legnagyobb jogalkotójaként és jótevőjeként tartják számon.[13] I. e. 519-ben engedélyezte a zsidóknak, hogy – Kurus korábbi rendeltével összhangban – újjáépítsék a jeruzsálemi templomot. Néhány szakértő szerint Dárajavaus feliratai arról tanúskodnak, hogy vallási meggyőződésére Zarathustra tanításai is hatottak,[55][56] s valószínűleg az ő nevéhez fűződik a zoroasztrizmus államvallássá válása Perzsiában.
Dárajavaus úgy gondolta, hogy az Asa[m 1] tanításai szerint a rendes ember igazságosan él. Hitte, hogy Ahura Mazdá isten támogatja őt.[57] Sok ékírásos felirat arról tanúskodik, hogy a király jámbor, hívő embernek kívánta magát beállítani. Ezzel kívánta a népet meggyőzni arról, hogy az isten kegyelméből uralkodik.[58]
Monetáris politika
szerkesztésValószínűleg I. Dárajavaus perzsa király volt az első akhaimenida király, aki érmét veretett,[59] a perzsa arany darikot.[60] Ezzel a pénzzel finanszírozta a háborúkat; s gazdaságilag és ideológiailag is fontos pénznem volt. A darikon kívül veretett még ezüst szigloszt is. Később, miután egységesítette a mértékegységeket, könnyebben tudta behajtani az adókat, valamint ez leegyszerűsítette a kereskedelmet és a bankrendszert is.[61]
A darik erős valutának számított,[62] 95,83%-os tisztaságú aranyból verték,[63] és súlya 8,385 gramm volt.[64] Az ókori görögök a pénzt Dárajavaus után nevezték dareikós statḗrnek. A pénznem neve valószínűleg az óperzsa zarig (arany) szóból származik. Az arany pénzérmék veretése a király monopóliuma volt, ezüst érméket a satrapák is verethettek.[65] A darik mellett használt ezüst šekelt (ógörögül: sziglosz), ami Mezopotámiában már i. e. 3000 körül tömegegységként az áruforgalom alapját képezte (šiqlu). A sziglosz 90%-os tisztaságú ezüstből készült, és 5,56 gramm volt a súlya. Húsz sziglosz ért egy darikot.
Dárajavaus uralkodása alatt nőttek az állami bevételek, mivel új adókat vetett ki és új földeket szerzett. Ezekből a bevételekből fejlesztette az infrastruktúrát (pl. öntözéses rendszerek kiépítése, utak építése). Ezzel a kereskedelem is fejlődött. Az új adórendszerrel új bankokat is alapítottak. A leghíresebb, illetve legnagyobb a Murasu és fiai volt Nippurban.[66] Ezek a bankok hiteleket nyújtottak az ügyfeleiknek.[67]
Építészet
szerkesztésAz első görög invázió idején I. Dárajavaus új építészeti programba kezdett Szúzában, Egyiptomban és Perszepoliszban. Ekkor már készen volt a Vörös-tengert és a Nílust összekötő csatorna a mai Szueztől Zaqazigig. I. e. 497-ben, a csatorna megnyitásakor hatalmas ünnepséget szerveztek. Ekkoriban egy másik csatorna is épült, amely a Földközi-tengert és a Vörös-tengert kötötte össze.[68] Dárajavaus építkezett Ekbatanában és Babilonban is.[13]
I. e. 521-ben Dárajavaus Szúzát tette meg a birodalom fővárosának. A város északi részén megépítette a lakóhelyéül szolgáló palotát, amelynek fennmaradt néhány mázas téglája. A palota alapításáról szóló feliratok beszámolnak arról, hogy a birodalom különféle részeiből hozatott mestereket és anyagokat. Paszargadaiban befejezte a II. Kurus által elkezdett épületeket. Dárajavausnak tulajdonítják a város erődítményeinek, apadánájának, tanácstermének, kincstárának és palotájának megépítését, bár mindezek az épületek összességükben csak a halála után készültek el.[13][69]
Egyiptomban több templomot építtetett, illetve helyreállíttatott annak ellenére, hogy Dárajavaus Zarausztra tanait követte. Több templomot is építettek ekkor Ptah és Nehbet istenek tiszteletére. Egyiptom és a birodalom központja között több utat készítettek. A Colosseumtól és a Parthenóntól eltérően azonban a perzsa városokat nem rabszolgák építették, hanem a birodalom alattvalói.[50][70] Azokat az épületeket, amelyeket Dárajavaus nem tudott befejezni, fia megtette.[71]
A kereskedelem fejlesztése érdekében utakat, csatornákat, föld alatti vízfolyásokat (qanat) építettek.[72]
Családja
szerkesztésDárajavaus az Akhaimenida dinasztia oldalágához tartozott, apja Vistászpa (Hüsztaszpész),[13] nagyapja Arsáma (Arszamész), dédapja Arijáramna (Ariaramnész), ükapja Csaispis (Teiszpész), és végül ükapjának az apja volt a dinasztiaalapító Hakhámanis (Akhaimenész). Dárajavaus apja II. Kurus perzsa király seregében szolgált nemes, aki később Parthia satrapája lett.[73]
Emlékezete
szerkesztésAz „Erre még Dárius kincse sem lenne elég!” és a „Még Dárius kincsét is elköltené!” szólások azt jelzik, hogy a király hatalmas vagyonra tett szert uralkodása során. A magyar költészetben például Arany János Toldi című művében, a 12. ének 15. versszakában is szerepel a „Dárius kincse” kifejezés.[74]
Semmit se mondhatna s adhatna királya,
Ami Toldinak ily örömet csinálna,
Pénzért, gazdagságért hej dehogy cserélne:
Dárius kincsének még oda sem nézne.
Azért akarta is szépen megköszönni,
De a szó nem akart a nyelvére jönni,
A király azonban nem neheztelt érte,
Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte.
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ az igazságosság, becsületesség istensége, egyike azon hat istenségnek, akik Ahura Mazdát támogatják
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Dareiosz behisztuni feliratán Dárajavaus, Xerxész perszepoliszi feliratán Dárajavahus
- ↑ a b c d e f g Darius I the Great (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 26.)
- ↑ Darius I the Great (angol nyelven). Livius.org. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Shahbazi 1996, 40. o.
- ↑ Behistun (angol nyelven). archaeology.about.com. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
- ↑ Duncker 1882, 192. o.
- ↑ Egerton 1994, 6. o.
- ↑ a b c Shahbazi 1996, 41. o.
- ↑ a b Esdrás könyve, 6.1 (német nyelven). www.bibleserver.com. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 24.)
- ↑ Tropea 2006, 54-55. o.
- ↑ Bedford 2001, 183-184. o.
- ↑ Balentine 1999, 53. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Grigorjevics, Jan Vaszilij. Őrtüzek a pusztán [archivált változat], ford. Gellért György (magyar nyelven), Budapest – Uzsgorod: Móra Kiadó – Kárpáti Kiadó, 340. o. (1965) [archiválás ideje: 2009. december 8.]
- ↑ Boardman 1988, 54. o.
- ↑ a b Roaf, 207. o.
- ↑ a b c Abbott 2009, 99-101. o.
- ↑ Abott 2009, 129. o.
- ↑ Sélincourt 2002, 234-235. o.
- ↑ Woolf 2004, 686. o.
- ↑ Fol-Hammond, 239-40. o.
- ↑ Shahbazi, 1982, 232-35. o.
- ↑ Ross 2004, 291. o.
- ↑ Chaliand 2004, 16. o.
- ↑ Hérodotosz, 4.102-55
- ↑ Meyer, 105-07. o.
- ↑ Macan, 2-45. o.
- ↑ Prášek, II, 91-108
- ↑ Rostovtzeff, 84-85
- ↑ Junge, 1944, 104-05., 187-188. o.
- ↑ Schnitzler, 63-71. o.
- ↑ Fol-Hammond, 235-43. o.
- ↑ a b Holland, 177.-178. o.
- ↑ John, V. A. Fine. The Ancient Greeks - A critical history (angol nyelven), 269.-277. o.
- ↑ Hérodotosz, 6.43.1 (angol nyelven). www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 15.)
- ↑ Holland, 153. o.
- ↑ Hérodotosz, 6.102.1 (angol nyelven). www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 16.)
- ↑ Lazenby, 59-62. o.
- ↑ Holland, 195-197. o.
- ↑ Holland, 202-203. o.
- ↑ Holland, 206-208. o.
- ↑ Kent, Old Persian, 138. o.
- ↑ a b Meyer, 85. o.
- ↑ Roaf, 212. o.
- ↑ Junge, 1944, 78. o.
- ↑ Junge, 1944, 63. o.
- ↑ Hinz, 1973, 15-27. o.
- ↑ Mayrhofer, 175, 179. o.
- ↑ Hérodotosz, 1.114.1. www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ Xenophón: „Kiropedija“ (8.2.10-12, 6.16)
- ↑ a b Shahbazi 1996, 48. o.
- ↑ Cook, 71-72. o.
- ↑ Junge, 1944, 95-120, 185-91. o.
- ↑ Boyce 1979, 56. o.
- ↑ Shahbazi 1996, 49. o.
- ↑ Boyce, 1985, 426-429. o.
- ↑ Moulton 2005, 48. o.
- ↑ Boyce 1979, 55. o.
- ↑ Boyce 1979, 54-55. o.
- ↑ Hérodotosz, 4.166.1. www.perseus.tufts.edu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ IIIb típusú darik érme (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ (archív) R. Schmitt: „Akhaimeinida dinasztia“ (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2011. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 1.)
- ↑ Darik (Encyclopædia Britannica) (angol nyelven). www.britannica.com. [2010. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ Charles Anthon. A Classical Dictionary (1841)
- ↑ Darik (szerbhorvát nyelven). numizmatika.antikviteti.net. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
- ↑ COINS AND COINAGE (angol nyelven). www.iranicaonline.org. [2012. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
- ↑ Farrokh 2007, 65. o.
- ↑ Farrokh 2007, 65-66. o.
- ↑ Spielvogel 2009, 49. o.
- ↑ Apadāna. Encyclopædia Iranica. (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
- ↑ Georges Cameron. Persepolis Treasury Tablets (1948)
- ↑ Boardman 1988, 76. o.
- ↑ Hinz, 1976, 206. o.
- ↑ Abbott 2009, 14. o.
- ↑ Dareiosz kincse (magyar nyelven). www.mondogatjuk.eoldal.hu. [2012. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 18.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Darius I című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Abott, Jacob. History of Darius the Great (angol nyelven). New York: Harper & Bros (1850). ISBN 978-0-8006-3155-0
- Balentine, Samuel. The Torah's vision of worship (angol nyelven). Minneapolis: Fortress Press (1999). ISBN 978-0-8006-3155-0
- Bedford, Peter. Temple restoration in early Achaemenid Judah (angol nyelven). Leiden: BRILL (2001). ISBN 978-90-04-11509-5
- Boardman, John. The Cambridge ancient history, Volume 4, II, The Cambridge ancient history (angol nyelven), Cambridge: Cambridge University Press (1988). ISBN 0-521-22804-2
- Boyce, Mary. Achaemenid Religion (Encyclopaedia Iranica) (angol nyelven). London: Routledge (1985)
- Boyce, Mary. Their Religious Beliefs and Practices (angol nyelven). London: Routledge (1979). ISBN 0-7100-0121-5
- Chaliand, Gérard. Nomadic empires: from Mongolia to the Danube (angol nyelven). Transaction Publishers, 135. o. (2004). ISBN 978-0-7658-0204-0
- Duncker, Max. The history of antiquity (angol nyelven). R. Bentley & son (1882)
- Farrokh, Kaveh. Shadows in the desert: ancient Persia at war. Osprey Publishing (2007). ISBN 978-1-84603-108-3. Hozzáférés ideje: 2015. október 26.
- N. G. L. Hammond, A. Fol. Persia in Europe, Apart from Greece [archivált változat] (html) (angol nyelven), Cambridge Histories Online. DOI: 10.1017/CHOL9780521228046.009 (1988. október 11.). Hozzáférés ideje: 2013. január 15. [archiválás ideje: 2011. augusztus 13.]
- Egerton, George. Political memoir: essays on the politics of memory (angol nyelven). Routledge (1994). ISBN 978-0-7146-3471-5
- Hinz, Walther. Darius und die Perser. Eine Kulturgeschichte der Achämeniden (német nyelven). Baden-Baden: Holle (1976)
- Holland, Tom. Persian Fire: The First World Empire and the Battle for the West. Abacus (2006). ISBN 0-385-51311-9
- Junge, PJ. Satrapie und Nation (német nyelven). Klio 34, 1-55. o. (1941)
- Lazenby, JF. The Defence of Greece 490–479 BC. Aris-Phillips Kft. (1993). ISBN 0856685917
- Macan, RW. Herodotus, The Fourth, Fifth and Sixth Books II (angol nyelven), 52-71. o. (1895)
- Meyer, E.. Geschichte des Altertums IV (német nyelven) (1954)
- Moulton, James. Early Zoroastriansism (angol nyelven). Kessinger Press (2005). ISBN 978-1-4179-7400-9
- William Ross, H. G. Wells. The Outline of History: Volume 1 (Barnes & Noble Library of Essential Reading): Prehistory to the Roman Republic (illustrated ed.) (angol nyelven). Barnes & Noble Publishing (2004). ISBN 978-0-7607-5866-3
- Prášek, JV. Geschichte der Meder und bis zur Perser makedonischen Eroberung, 2 (német nyelven), 38-45. o. (1898)
- Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
- Rostovtzeff, M.. Iranians and Greeks in South Russia, 2 (angol nyelven) (1969)
- Shahbazi, Shapur. Darius I the Great, Encyclopedia Iranica (angol nyelven). New York: Columbia University (1996)
- Shahbazi, Shapur. Darius in Scythia and Scythians in Persepolis, 189-235. o. (1982)
- Schnitzler, HJ. Der Sakenfeldzug Dareios' des Grossen (német nyelven), 52-71. o. (1972)
- Sélincourt, Aubrey. The Histories (angol nyelven). London: Penguin Classics (2002). ISBN 0-14-044908-6
- Spielvogel, Jackson. Western Civilization, 7 (angol nyelven), Belmont, CA: Thomson Wadsworth (2009). ISBN 0-495-50285-5
- Tropea, Judith. Classic Biblical Baby Names: Timeless Names for Modern Parents (angol nyelven). New York: Bantam Books (2006). ISBN 0-553-38393-0
- Alex Woolf, Thomas McCarthy, Steven Maddocks, Richard Balkwill,. Exploring Ancient Civilizations (angol nyelven). Marshall Cavendish (2004). ISBN 978-0-7614-7456-2
- Hérodotosz: Történelem
További információk
szerkesztésIrodalom
szerkesztés- Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5
- Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
- von Beckerath, Jürgen. Handbuch der ägyptischen Königsnamen, 2 (német nyelven), Mainz: Verlag Philipp von Zabern, 220-221. o. (1999). ISBN 3-8053-2591-6
- Briant, Pierre. Darius. Les Perses et l'Empire (francia nyelven). Paris: Decouvertes Gallimard (1992). ISBN 2-07-053166-X
- Gropp, Gerd. Beobachtungen in Persepolis. i: Archäologische Mitteilungen aus Iran (német nyelven). Berlin: Dietrich Reimer Verlag (1971)
- Gschnitzer, Fritz. Die Sieben Perser und das Königtum des Dareios. Ein Beitrag zur Achaimenidengeschichte und zur Herodotanalyse (német nyelven). Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag (1977). ISBN 3-533-02598-5
- Koch, Heidemarie. Es kündet Dareios der König. Vom Leben im persischen Großreich (német nyelven). Mainz: Philipp von Zabern (1992). ISBN 3-8053-1347-0
- Schneider, Thomas. Lexikon der Pharaonen (német nyelven). Düsseldorf: Albatros Verlag, 107-108. o. (2002). ISBN 3-7608-1102-7
- Trümpelmann, Leo. Zwischen Persepolis und Firuzabad. Sonderband zur Antiken Welt. (német nyelven). Mainz: Philipp von Zabern (2002). ISBN 3-8053-1414-0
- Wiesehöfer, Josef. Der Aufstand Gaumātas und die Anfänge Dareios’ I. (német nyelven). Bonn: Diss (1978)
- Wiesehöfer, Josef. Das antike Persien. Von 550 v.Chr. bis 650 n.Chr. (német nyelven). Düsseldorf: Albatros (2005). ISBN 3-491-96151-3
- Brosius, M. Women in Ancient Persia, 559-331 BC. Clarendon Press (1998)
- Szidarovszky, János. I. Dárajavaus feliratai (pdf), Történelmi Szemle, 48–91. o. (1926)
Weboldalak
szerkesztés- Nádasdy Ádám: A nagy király mamája (angol nyelven). seas3.elte.hu. (Hozzáférés: 2012. június 23.)
- Darius and the Behustan Inscription (angol nyelven). formerthings.com. (Hozzáférés: 2012. június 23.)
- Dareiosz (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2012. június 23.) [Tiltott forrás?]
- Dareiosz király szkíta hadjárata (magyar nyelven). www.benkedesign.hu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 23.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
Előző uralkodó: Bardíja (Gaumáta) |
Következő uralkodó: I. Khsajársá |
Előző uralkodó: Bardíja |
Következő uralkodó: I. Khsajársá |