Ibráhím gaznavida szultán

Abu l-Muzaffar Ibráhím ibn Maszúd al-Gaznavi (arab írással أبو المظفر ابراهيم بن مسعود الغزنوي, tudományos átiratban Abū l-Muẓaffar Ibrāhīm ibn Masʿūd al-Ġaznawī), uralkodói nevén Zahír ad-Daula (arabul ظهير الدولة, átiratban Ẓahīr ad-Dawla) és Radi ad-Dín (رضي الدين, Raḍī ad-Dīn; 1032 k. – Gazni, 1099. augusztus 25.) a leghosszabb ideig regnáló gaznavida szultán volt (uralkodott 1059. április 6-tól haláláig). Korának legtekintélyesebb uralkodói közé tartozott, uralkodása jelentette az Afganisztán déli részére és a keletebbi területekre visszaszorult birodalom második fénykorát. I. Maszúd szultán negyedik fiaként jutott hatalomra bátyja, Farruhzád halálát követően.

Ibráhím gaznavida szultán
IbrahimGhaznavidCoin.jpg

Perzsia gaznavida szultánja
Uralkodási ideje
1059 1099
Született
Elhunyt 1099. augusztus 25. (66-67 évesen)
Édesapja I. Maszúd gaznavida szultán
Testvérei Farruhzád gaznavida szultán
Gyermekei
  • Mas'ud III of Ghazna
  • Mas'ud III of Ghazna

KülpolitikaSzerkesztés

Trónra kerülve rövidesen békét kötött a Csagri bég vezette szeldzsukokkal, lezárva a mintegy negyedszázada tartó háborúskodást. Ezzel stabilizálódott a dinasztia uralma a mai Afganisztán déli része, valamint Pakisztán zöme felett. Ibráhím hosszú uralkodása alatt csak egy alkalommal tett próbát a nagyapja, Mahmúd szultán által korábban meghódított területek egy részének visszaszerzésérel: Maliksáh nagyszeldzsuk szultán és nagybátyja, Kávurd trónviszályakor az észak-afganisztáni Baglán környékére tört, de a helyi szeldzsuk parancsnok legyőzte 1073-ban. Sem ezelőtt, sem ezután nincsenek hitelt érdemlő információk a gaznavida és a szeldzsuk szultánok ellenségeskedéséről. A barátságos viszonyt megerősítette, hogy Ibráhím 1064-ben Alp Arszlán fiához, Arszlánsáhhoz adta feleségül egy lányát, és később örököse, Maszúd, Maliksáh lányát (Mahd al-Irák Dzsauhar Hátúnt) vehette feleségül. A későbbi források szerint a szeldzsuk uralkodók nagy tiszteletben részesítették őt.

A pandzsábi Lahorból kiindulva Ibráhím idején is folytatódtak a hinduk lakta indiai területek elleni fosztogató, rabló hadjáratok, amelyekről azonban a források szűkszavúsága miatt kevés részletes információval rendelkezünk. Egyetlen pontosan azonosítható célpontja a mai Pákpattan (korabeli nevén Adzsúdhan) volt. Egy alkalommal a Gúr hegyvidékén regnáló Sanszabáni-család (a későbbi Gúridák ősei) viszályaiba is beavatkozott annak tagjai kérésére, és Abbász ibn Síszt megbuktatva annak fiát, Muhammadot helyezte hatalomra, egyúttal helyreállítva a terület elmúlt évtizedekben elvesztett vazallus státuszát.

BelpolitikaSzerkesztés

Ibráhímot a későbbi szerzők mélyen vallásos, a szegény alattvalókkal törődő, bölcs és igazságos uralkodóként ábrázolták, aki sokat tett birodalma újjáépítéséért az 1050-es évek zűrzavarai nyomán. Ennek ellentmondani látszanak a később eltörölt, igazságtalan adóira vonatkozó információk. Hadserege és pompás udvartartása fenntartása nyilván szükségessé tette a lakosság komolyabb megadóztatását is a jelentős hadizsákmány mellett. Abban, hogy uralma stabil maradt és birodalma prosperált, minden bizonnyal nagy szerepe volt a később fiát is szolgáló főminiszterének, az uralkodása utolsó 22 évében vezíri címet viselő Abd al-Hamíd ibn Ahmad Sírázinak.

Hatalmas bevételeiből Ibráhím szultán bőkezűen pártolta a kultúrát: számos költő fordult meg az udvarában és élvezte a támogatását (közülük Maszúd ibn Szaad ibn Szalmán, Abu l-Faradzs Rúni, Uszmán Muhtári és Szanái a legkiemelkedőbb), és bizonyára építkezéseket is végbevitt, még ha erről nem is tudósítanak részletesen a források. Állítólag a szultán maga is írt egy könyvet az államvezetésről Dasztúr al-vuzará (A vezírek segítője) címmel, ami feltehetően aforizmagyűjtemény lehetett.

ForrásokSzerkesztés

  • C. E. Bosworth: Ebrāhīm b. Masʿūd. In Encyclopaedia Iranica, VIII. kötet. 1997. 63–65. o.  
  • C. E. Bosworth: Ghaznavids. In Encyclopaedia Iranica, X. kötet. 2001. 578–583. o.  


Elődje:
Farruhzád
Gazni szultánja
1059–1099
Utódja:
III. Maszúd