Főmenü megnyitása

Viski Illés József, 1897-ig Illyasevics József (Huszt, 1871. november 10.Budapest, 1944. január 19.) jogász, jogtörténész, politikus. A pozitivista jogtörténeti kutatások egyik utolsó nagy alakja volt. 1915-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1936-tól rendes tagja.

Illés József
Született Illyasevics József
1871. november 10.
Huszt
Elhunyt 1944. január 19. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtörténész,
politikus,
pedagógus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉleteSzerkesztés

Édesapja viski Illés Jenő (1844-1917) jogász, kúriai tanácselnök, huszti járásbíró,[1] édesanyja huszti Ágoston Erzsébet (1845-1920).[2] Illés József édesapja eredetileg Illyasevics Jenőként született, majd 1897-ben felvette gyermekeivel együtt az "Illés" vezetéknevet. Illés Jenő 1913. július 26.-án I. Ferenc József magyar királytól szerzett nemességet, családi címert és a "viski" nemesi előnevet.[3]

Illés József 1894-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen, majd két éven keresztül, 1895–1896-ban állami ösztöndíjjal jogi tanulmányokat folytatott a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen, a lipcsei Egyetemen és a párizsi Sorbonne-on, végül Londonban. Hazatérését követően, 1896-ban az igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályán helyezkedett el mint segédfogalmazó. 1897-ben sikeres bírói vizsgát tett. Minisztériumi munkája mellett 1902-től a Budapesti Tudományegyetemen a magyar jogtörténet magántanáraként oktatott. 1905-től már mint fogalmazó dolgozott a minisztériumban, majd 1906-ban törvényszéki bíróvá nevezték ki. 1910 és 1913 között – ismét az igazságügyi minisztériumban – a közjogi és nemzetközi jogi ügyosztály helyettes vezetőjeként tevékenykedett. 1913-ban ítélőtáblai bíró lett, ezzel egy időben a huszti választókerület munkapárti országgyűlési képviselőjeként bekerült a parlamentbe. Mandátuma 1917-ig tartott, ám 1918-ban – ezúttal a szászsebesi választókerület küldötteként – rövid ideig ismét képviselő volt. 1919–1920-ban, mint a ruténügyek szakértője, a magyar delegáció tagjaként vett részt a Párizs környéki béketárgyalásokon. Időközben 1914-től a magyar alkotmány- és jogtörténet nyilvános rendkívüli, 1917-től rendes tanári címmel oktatott a budapesti egyetemen egészen nyugdíjazásáig. 1924 és 1927 között a jog- és államtudományi kar dékánja is volt. Az 1922–1926-os ciklusban nemzetgyűlési, 1927–1935 között országgyűlési képviselő volt, ezúttal a nagykárolyi választókerület Bethlen-párti küldötteként. Aktív tagja, 1921–1928 között elnöke volt a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének. Több publicisztikában foglalkozott a magyarországi és a kárpát-ukrajnai (korabeli kifejezéssel ruszinszkói) görögkatolikusok helyzetével. 1935–1939-ben a gávai választókerület felhatalmazásából ült az országgyűlés padsoraiban. 1942-ben nyugdíjba ment, a közéletből és az egyetemi katedráról egyaránt visszavonult.

MunkásságaSzerkesztés

Jogtörténeti életművére egyetemi tanára és mentora, Hajnik Imre munkássága és jogtörténeti felfogása gyakorolta a legnagyobb hatást. Pozitivista módszerrel dolgozta fel a magyar magánjog egyes intézményeinek középkori, különösképpen 11–13. századi történetét (házassági vagyonjog, szerződés, öröklés stb.). Az 1930-as évektől megjelenő szakmunkáiban megjelentek az újabb korok, a 16–19. század közjogi vonatkozásai is. Kitüntetett figyelmet szentelt Werbőczy István munkásságának, s a Hármaskönyv szellemiségének egyik védelmezőjévé vált. Ezek mellett sokat foglalkozott a középkori magyar állam- és közigazgatás, gazdaság és társadalom egyes kérdéseivel is. Tudományos eredményei elismeréseképpen 1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1936-ban rendes tagjává választották.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Az újkori alkotmányfejlődés elemei, Budapest, 1898 REAL-EOD
  • Az istenítéletekről, Budapest, 1899
  • Az Anjou-kori társadalom és az adózás, Budapest, 1900
  • A magyar házassági vagyonjog az Árpádok korában, Budapest, 1900
  • A magyar szerződési jog az Árpádok korában, Budapest, 1901
  • A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában, Budapest, 1904 REAL-EOD
  • Bevezetés a magyar jog történetébe, Budapest, 1910 REAL-EOD
  • A magyar társadalom és állam szervezete a honfoglaláskor, Budapest, 1916
  • A magyar címer és a királyi cím története 1804-től kezdve, Budapest, 1917 REAL-EOD
  • Hajnik Imre és a magyar jogtörténet, Budapest, 1928 REAL-EOD
  • A Quadripartitum közjogi interpolációi, Budapest, 1931 REAL-EOD
  • A ruszinszkói kérdés, Budapest, 1939
  • Werbőczy és a Hármaskönyv, Budapest, 1942
  • A magyar jog a Balkánon, Budapest, 1943

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. familysearch.org Illés Jenő gyászjelentése
  2. familysearch.org Illés Jenőné Ágoston Erzsébet gyászjelentése
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 72. kötet - 1001 - 1002. oldal