In situ védelem

In situ védelem, vagyis eredeti élőhelyen történő megőrzés.

A növények esetében, nem az adott növénypopulációkban megtalálható, az összes fellelhető génváltozatnak múzeumszerű megőrzését jelenti, hanem a növényegyedek alkalmazkodóképességének és evolúciós képességének igen hosszú időtartamra tervezett megőrzését.

Többek között más növényfajokhoz hasonlóan a védett és veszélyezett növények eredeti élőhelyen történő megőrzéshez is részletesen ismerni kell a növény elterjedési területét, ökológiai igényeit, szaporodásbiológiáját és mindenekelőtt azokat a biotikus és abiotikus tényezőket, amelyek a növényt vagy annak populációját veszélyeztetik.

A gyakorlati in-situ védelem, az ökológiai tényezők megfelelő biztosításával történik; amelynek során a faj hosszútávú fennmaradása érdekében az élőhelyet úgy alakítják át, illetve az élőhelyen olyan kisebb beavatkozásokat végeznek, hogy azok által, a faj környezeti igényeinek az élőhely megfelelő legyen.[1]

Eredeti élőhelyen történő védelem lehetőségei magyarországi védett növényfajok esetébenSzerkesztés

Védelem helyi megőrzésselSzerkesztés

A növényeket nem ismerő turisták, fotósok által okozott esetleges károknak elsősorban a feltűnő, tetszetős virágú növények vannak kitéve.

A virág (vagy virágzat) rendszeres és nagyarányú „leszüretelésével” az adott populáció fokozatosan elöregedhet; az egyedek kiásása pedig egyes kisebb populációk teljes eltűnéséhez vezethet. Napjainkban, ezen tevékenység, inkább az extrémnek esetek közé sorolható. A legnagyobb veszélyt a védett növények esetében az élőhelyvesztés jelenti.

A helyi megőrzés fogalomkörét jelen esetben négyfelé lehet bontani. Az első esetben a szakszolgálat emberi vagy önkéntesek vigyáznak a növényre és annak populációira. Az ilyesfajta megőrzésre tavasszal a nagy „erdőjárások” idején és ünnepnapokon, valamint magának a növény virágzásának idején van szükség.

Farkas Sándor a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceodus L.) közismert bükki állományánál tapasztalta a virágzás idején, hogy a legszebb példányok között az oda „zarándokló” fotósok által kialakított ösvény vezet.[2] Ennek következtében olyan fokú zavarás lépett fel, hogy az állományt fegyveres, kutyás biztonsági őrrel kellett őriztetni.

A második esetben úgynevezett megelőző intézkedésekkel óvják meg a populációt. Ez esetben olykor olyan drasztikusnak tűnő beavatkozásokat végeznek a növényen, amelyek rontják annak kinézetét.

Több esetben, a fotósok és virágszedők visszatartására a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság emberei megfelelő időpontban eltávolították a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus L.) egyedeinek mézajkait, valamint visszacsípték azok lepelleveleit. Sajnos a növények így mesterséges megporzásra szorulnak, de ezzel a beavatkozással lehet leginkább elejét venni a fotósok által okozott károknak.

Elrettentő példaként lehet megemlíteni az interneten évről évre nagyobb számban megjelenő fotós honlapokat és fórumokat; amelyeken olyan információk cserélnek gazdát, amelyekkel védett vagy fokozottan védett fajokat közvetetten vagy közvetlenül veszélyeztethetnek. Hasonló megelőző intézkedés a növény gallyakkal való letakarása, amellyel, mint a vadrágástól, mint a figyelő szemek elől rejtik el a növényt.

Molnár Attila szóbeli közlése szerint olykor eme tevékenység negatív hatású is lehet. Elmondása alapján a bátorligeti legelőn található tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens L.) populáció esetében ismeretlen „természetvédők” vadkárelhárítás végett, akácgallyakkal takarták le a kökörcsin populáció egy részét, amelyek így tápanyag-felhalmozódás és legeltetés hiányában a gyepkonkurencia megerősödését, majd végül ismeretlen számú kökörcsintő pusztulását okozták.[3]

A területvásárlás, vagyis bizonyos földterületek állami tulajdonba, természetvédelmi kezelésbe vétele, mint a fogalomkör harmadik tagja, egy olyan folyamat, amely több esetben a leghatékonyabb megoldást jelenti egy-egy faj megőrzése szempontjából. Hiszen olykor épp a tulajdonviszonyokból – magántulajdon kontra állami tulajdon – adódó problémák miatt kerül veszélybe a védendő növény. Manapság egyre több azon tulajdonosok száma, akik figyelemmel vannak természeti értékeink megóvására.

A jelenlegi anyagi körülmények között szinte kizárólag pályázatok keretében tud a természetvédelem védett növényfajok megőrzése érdekében területeket vásárolni. Ilyen program például az Európai Unió LIFE NATURE programja is.

A program keretein belül megvásárlásra került 268 hektár szántó és legelő, amelyen a védett réti angyalgyökér (Angelica palustris HOFFM.) populációjának nagy része él. Ezen területekkel együtt, a növény teljes hazai populációjának 66%-a van már természetvédelmi vagyonkezelésben.[4]

 
Fokozottan védett természeti területet jelző tábla a Kistómalmi láprét szélén

Az adminisztratív védelemnek mint a megőrzési módok utolsó módjának alkalmazása a leggyakoribb. A tiltó táblák kihelyezésével tájékoztatják a turistákat, fotósokat vagy szélsőséges esetben az illegális hulladékot kihelyező állampolgárokat, hogy tevékenységük milyen szankciókat von maga után. Ezen védelmi típus másik módját képezik a tájékoztató, illetve információs táblák, melyek a védett értékek élőhelyére és azok védelmére, kíméletére hívják fel a látogató figyelmét. A tájékoztató jellegű információk segíthetnek megelőzni a jóhiszemű látogató által okozott esetleges károkat.

Védelem bekerítéssel vagy útlezárássalSzerkesztés

Hazánkban elterjedt élőhely megőrzési illetve védelmi móddá vált az egyes védett növények és kis kiterjedésű élőhelyeik esetében vadvédelmi kerítés építése, valamint a védendő élőhelyhez vezető utakra zárható sorompó elhelyezése. Ezen zárható sorompókkal az út szélességétől függően, a gyalogos illetve a gépjármű forgalmat korlátozzák. Sajnos sok esetben, ezeket megrongálják, ellopják, és ha éghető anyagból van, elégetik.

A vadvédelmi kerítések építésével sok esetben nem csak a vadak, hanem a természetet nem csak szépségéért felkereső „turisták” káros hatásai ellen is védelmezni kell a növényt. A bekerítésre példaként említhető a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana LEDEB.) három veszélyezett populációjánál épített vadvédelmi kerítés. A Pilis-tetőn ebből kifolyólag jelentősen megnőtt a husáng populáció kiterjedése, valamint a gerecsei és börzsönyi populációk körbekerítésével biztosítottá vált a kis populációk fennmaradása. Telente több esetben kinyitják a kerítésen található kapukat, hogy a vad rágásával megakadályozza a bokorerdő záródását.[5]

A boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus L.) felsőtárkányi populációjának 80%-a köré 1991-ben, majd 2002-ben szintén vadvédelmi kerítést épített a természetvédelmi kezelő. A bekerítést követően csökkent a területen mozgó és táplálkozó nagyvadállomány jelenléte. Az erőteljes cserjésedés és a lombkoronaszintben jelenlevő fafajok újulata miatt a terület folyamatos irtást igényel a kosbor populáció stabilitása érdekében.[6]

Kőszegen a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia L.) populációját a körbekerítés egyszerűbb, olcsóbb és mégis hatékony módjával védik a vadkár ellen. A folyamatosan üzemelő villanypásztor sikeresen tartja távol a nagyvadakat a területtől, s az időnként arra járó turistáktól is.[7]

Szintén Kőszegen egy külföldi (osztrák) magántulajdonban lévő, kerítéssel körbevett telken él, az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H.BAUMANN) 25-30 virágzó tőből álló populációja.

 
Ardiai sallangvirág Kőszegen

A populáció fennmaradása hosszútávon biztosítottnak tűnik. Az osztrák tulajdonos pozitív hozzáállásnak köszönhetően, kaszálás idején a töveket karóval megjelöli, így óva azokat a megsemmisüléstől.[7]

A vadvédelmi kerítések építése esetében mindig figyelembe kell venni, hogy mely vadfajtól kell a későbbikben megóvni a növényt, hiszen vadfajonként különbözik – akár magasságban vagy stabilitásban – az építendő kerítés típusa. Más-más típust igényel a nyúl, az őz, a szarvas, a muflon vagy a vaddisznó elleni védekezés. A bátorligeti tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens L.) virágzás és termésérlelési időszakában fellépő mezei nyúl-, és őzrágás elleni hatékony védelmet, mintegy 100 darab 2 méter hosszú és 160 cm magas mobilkerítés kihelyezésével oldották meg. A kerítés felállítása és lebontása közti időszakban, a legeltetéssel és kaszálással kombinált gyepkonkurencia-visszaszorítás a kezelési tevékenység fontos tényezője.[8]

Ugyanakkor említést érdemelnek a bekerítéssel kapcsolatos esetlegesen megjelenő negatív hatások is. Jó példa erre a Kiss István által 1964-ben, egy vasúti töltésoldalból leírt erdélyi hérics (Adonis x hybrida WOLF.) egyed eltűnése. Védelmi intézkedések során a termőhelyet beton kerítésoszlopokkal vették körül, amik megakadályozták a vasúti munkások cserjeirtó tevékenységét; így a beavatkozás hiányában, a terület teljesen becserjésedett és ez a faj eltűnését vonta magával.

Hasonló példa lehet a rosszul elhelyezett, valamint kivitelezett kerítés, amely a védelmi funkció helyett épp a védendő növény megtalálását tette egyszerűbbé. Ilyen volt a szigorú védelmi intézkedések bevezetése előtt Fertőrákoson, a mára kipusztulástól közvetlenül veszélyeztetett boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus L.) populáció, amelyet korábban a „kertbarátok” ásókkal felszerelkezve előszeretettel látogattak

Védelem a munkálatok idejének és módjának megválasztásávalSzerkesztés

A hazai védett növényeink, amelyek rétjeinken, gyepjeinkben, kaszálóinkon vagy azok szegélyében élnek, fokozott figyelmet igényelnek, hiszen egy rosszul megválasztott kezelési mód a terület mozaikosságát, diverzitását nagymértékben csökkentheti.

A jól megválasztott kezelési módra példaként említhető a nagy pacsirtafű (Polygala major JACQ.); Sas-széki (Dunapataj) állományának növekedése.

 
Virágzó nagy pacsirtafű a dunapataji Sas-széken

A májustól szeptemberig tartó virágzás, majd termésérlelés szakaszában, a legeltetés minimálisra csökkentésével valamint a kaszálás felhagyásával sikerült elérni a területen, hogy a populáció stabillá váljon és gyarapodjon.[9]

Hasonló a Sas-szék, mint szikes legelő és kaszáló szomszédságában elterülő Nagy-széken, a szakszerű irányítással történő legeltetésnek köszönhetően jelent meg a réti iszalag (Clematis integrifolia L.) és a termőhelyre nem jellemző selymes dárdahere (Dorycnium germanicum MILL.); melyből egy kisebb populáció található a terület déli részén. Jellemző rá, hogy egy maradvány löszgyepi faj, melyek közül csak szigetszerűen találunk egy-két nagyobb társulást a Kiskunság ezen vidékein.[10]

A Kiskunsági Nemzeti Park Turján-vidéken fekvő Peszéradacsi törzsterületén az 19912006. évek között Máté András és munkatársai 16 orchidea taxon élőhelyére gyakorolt hatásokat és a területeken végzett kezelések hatását vizsgálták. A 2006. évben konklúzióként megállapították, hogy az extenzív szarvasmarha legeltetés döntően jó hatást gyakorol az orchidea fajokra. Növekedés 10 taxon (pl.: vitézvirág – Anacamptis pyramidalis L.), stagnálás 2 taxon (pl.: hússzínű ujjaskosborDactylorhiza incarnata L., szúnyoglábú bibircsvirágGymnadenia conopsea L.), hajlam a növekedésre 3 taxon (pl.: mocsári kosborOrchis laxiflora ssp. palustris JACQ.), csökkenés pedig 1 taxon (vitéz kosborOrchis militaris L.) esetén volt megfigyelhető.[11]

A kaszálást, mint kezelési módot sok helyen alkalmazzák a védett növényfajok élőhelyükön történő megőrzésében. Azonban fontos tényező, hogy a beavatkozás a növény mely életciklusában történik. Hiszen a helytelenül megválasztott időpont vagy hasonlóképpen rosszul beállított kaszálási magasság esetlegesen a populáció elöregedéséhez, minimálisra csökkenéséhez vagy szélsőséges esetben annak eltűnéséhez vezethet.

A kaszálás helyes időpontjának a megválasztása a legfontosabb tényezők között szerepel; amely nagymértékben függ az ott tenyésző növényfajoktól. Így minden növényfaj más-más életciklusából adódóan, a beavatkozás is más hónapra, napra esik.

A kezeléseknek köszönhetően a Kistómalmi-lápréten (Sopron) a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris L.) állománya növekvő tendeciát mutat (kb. 100 tő), valamint újra tömegesen virágzik a halvány aszat (Dactylorrhiza ochroleuca SCHUR.), a fehérmájvirág (Parnassia palustris L.) és a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium HONCKENY.).[12]

Hasonló példaként lehet megemlíteni a bókoló zsálya (Salvia nutans L.) tatársánci élőhelyén, ahol 2000-től végeznek gyomosodást megelőző kaszálást. Az évenkénti három kaszálás a löszgyep összetételében és a zsálya állományának növekedésében is megmutatkozott. A rendszeres kaszálásnak köszönhetően a területről régebben leírt, de mára eltűnt fajok is megjelentek. Ilyenek például az erdélyi hérics (Adonis x hybrida WOLF.), a tavaszi hérics (Adonis vernalis L.), vagy a selymes boglárka (Ranunculus illyricus L.).[13]

Időnként aktív mezőgazdasági és erdőgazdasági művelés alá tartozó területeken is megjelenhetnek védett és fokozottan védett növények, illetve azok populációi.

Sajnos több esetben pusztultak el védett növények populációi erdészeti tevékenység (pl. teljes talajelőkészítés vagy tuskó letolás) által. Ilyen esetekben, a legjobb megoldást az erdőgazdasággal való egyeztetés jelentené, amely során, a tuskózás háttérbe szorulásával a sarjaztatásos erdőfelújítás kerülne előtérbe. A földvásárlást, mint másik lehetséges koncepciót – a legtöbb esetben pénzhiány miatt – csak ritkán lehet alkalmazni.

ForrásokSzerkesztés

  1. Baranyai Balázs (2011): Védett növényfajok szaporításának dokumentálási és adatbázisba foglalási lehetőségei. Diplomadolgozat, NymE- Sopron p.:21.
  2. Farkas S. Magyarország védett növényei, 416. o.. Budapest (1999) 
  3. Baranyai B. Molnár Attila ex verb. In: Védett növényfajok szaporításának dokumentálási és adatbázisba foglalási lehetőségei, 134. o.. Sopron (2011) 
  4. Lesku B., Szigetvári Cs., (2010). „Szerény ritkaságunk a réti angyal gyökér”. Természetbúvár 6, 30-31. o.  
  5. Lendvay B., Kalapos T., (2008). „A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) populációinak állapotfelmérése 2008-ban”. Természetvédelmi Közlemények 15, 486-492. o.  
  6. Érdiné Sz. R., Geng I., Házi J. (2006). „Fajmegőrzési tervek: boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)”. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, 67. o. Budapest.  
  7. a b Baranyai B.. Markovics Tibor ex verb. In: Védett növényfajok szaporításának dokumentálási és adatbázisba foglalási lehetőségei, 134. o.. Sopron (2011) 
  8. Lesku B.,Molnár A. (2005). „Fajmegőrzési tervek: tátogató kökörcsin (Pulsatilla patens L.)”. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, 29. o. Budapest.  
  9. Baranyai B.. Kovács Sándor ex verb. In: Védett növényfajok szaporításának dokumentálási és adatbázisba foglalási lehetőségei, 134. o.. Sopron (2011) 
  10. Baranyai Balázs (2008): Florisztikai és cönológiai vizsgálatok a dunapataji Nagy-széken, Szakdolgozat, NymE-Sopron pp.: 68
  11. Máté A. (2006). „Orchideás gyepek kezelése legeltetéssel – „Növényfajok és társulások érdekében végzett természetvédelmi beavatkozások Magyarországon” című Szemináriumi előadás”. Túrkeve.  
  12. Takács G. (2006). „A kistómalmi láprét rekonstrukciója – „Növényfajok és társulások érdekében végzett természetvédelmi beavatkozások Magyarországon” című Szemináriumi előadás”. Túrkeve.  
  13. Jakab G., Sallainé K.J. (2005). „Fajmegőrzési tervek: bokoló zsálya (Salvia nutans L.)”. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, 20. o. [2013. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. Budapest. (Hozzáférés ideje: 2011. december 2.)