Iosif Hodoș

Iosif Hodoș (Hodoșiu) (Mezőbánd, 1829. október 20. – Nagyszeben, 1880. december 9.) román politikus.

Iosif Hodoș
Született	1829. október 20. Mezőbánd
Elhunyt	1880. december 9. (61 évesen) Nagyszeben
Állampolgársága	román magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	történész politikus jogász
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1878. június 29.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Iosif Hodoș témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Ortodox papi családban született a mezőségi Mezőbándon. Középfokú tanulmányait Marosvásárhelyen, Balázsfalván és a kolozsvári piaristáknál végezte.

1848 tavaszán az első balázsfalvi gyűlés titkára volt. 1848. július 16-án, a gimnázium elvégzése után ikertestvérével visszatért szülőfalujába. Az év őszén a Nyugat-Mezőségen lándzsás alakulatot szervezett. Az év végén Kolozsvár prefektusává nevezték ki. Bem elől Naszódon és Bukovinán át Moldvába menekült, ahol a cári csapatok letartóztatták. Megszökött a fogságból, Bukarestbe ment, majd 1849 júliusában visszatért Erdélybe.

Alexandru Papiu Ilariannal és Simion Bărnuțiuval Bécsbe ment, hogy jogot tanuljon. 1852-ben azonban Padovában folytatta tanulmányait és ott is szerzett jogi doktorátust 1854-ben. 1854-től 1857-ig Elekes László abrudbányai ügyvéd mellett bojtárkodott. 1857-ben feleségül vette Anát, Simion Balint lányát. Gyermekeik közül Enea, Nerva és Alexandru (Ion Gorun néven) irodalmi pályát futottak be.

1858-ban közjegyzői irodát nyitott Abrudbányán. 1861-ben megválasztották Zaránd vármegye alispánjává. Ekkor Körösbányára költözött. 1876-ban, Zaránd vármegye feloszlatása után Nagyszebenben telepedett le.

Politikai pályafutása

1861-ben George Bariț a legradikálisabb erdélyi román politikusként jellemezte. Zaránd vármegye alispáni tisztjét a megye újjászervezésétől újbóli megszüntetéséig, 15 éven keresztül látta el. A túlnyomóan román lakosságú vármegye közigazgatási nyelve az első tíz évben a román volt. Az elmaradott vidéken húsznál több népiskolát szervezett. Hivatali idejére esik a brádi román gimnázium fölállítása is.

1865-től 1878-ig a brádi kerületet képviselte a pesti országgyűlésben. 1870. február 11-én a Nemzeti Színház állami támogatásának képviselőházi vitájában javaslatot tett állami pénzből egy román színházi alap felállítására. Miután Deák Ferenc is elismerte, hogy az állam a különböző anyanyelvű adófizetők pénzéből nem segélyezheti csak a magyar nyelvű kultúrát, a képviselők úgy döntöttek, hogy a magyar Nemzeti Színháznak sem szavaznak meg állami támogatást.

1870. április 23-án Alexandru Mocsonyi és Svetozar Miletić mellett nemzetiségi részről egyik aláírója volt a függetlenségi párti és a nemzetiségi képviselők közös alkotmánytervezetének, amely önkormányzati alapon széles körű nyelvhasználati jogot adott volna az egyes nemzetiségeknek.

1873-ban Zaránd megye közgyűlésének román nyelvhasználati jogáért küzdött, amelyet a belügyminiszter rendeletileg szüntetett meg.

Tudományos tevékenysége

Románra fordította Dimitrie Cantemir Descriptio Moldaviae és Incrementa atque Decrementa Aulae Otomanicae című műveit. 1867-ben tagjává választotta a Román Akadémia.

Források

• Traian Mager: Ținutul Hălmagiului. Monografie. Cadrul istoric. 3. Arad, 1937., 79–80. o.
• George Bariț și contemporanii săi. 5. köt. București, 1981., 61–71. o.