Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem
Az Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem (ukránul: Львівський національний університет імені Івана Франка) ukrán felsőoktatási intézmény a nyugat-ukrajnai Lvivben. Ukrajna legrégebbi egyeteme, melyet 1661-ben alapított II. János Kázmér lengyel király Lwówi Akadémia (Akademia Lwowska) néven. A Második Lengyel Köztársaság idején, 1919–1939 között János Kázmér Egyetem (Uniwersytet Jana Kazimierza) volt a neve.
Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem (
| |
![]() | |
Az Ivan Franko Egyetem főépülete | |
Alapítva | 1661. január 20. |
Rövid név | ЛНУ им. И. Франко |
Hely | Ukrajna, Lviv |
Korábbi nevei |
Akademia Lwowska, Uniwersytet Jana Kazimierza |
Mottó | Patriae decori civibus educandis |
Típus | egyetem |
Műemlékvédelmi besorolás | State Register of Immovable Monuments of Ukraine |
Rektor | Volodimir Melnik |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 50′ 26″, k. h. 24° 01′ 21″Koordináták: é. sz. 49° 50′ 26″, k. h. 24° 01′ 21″ | |
www.lnu.edu.ua Az Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem témájú médiaállományokat. |
TörténeteSzerkesztés
KezdetekSzerkesztés
Az 1608-ban alapított lvivi (lwówi, lembergi) Jezsuita Kollégiumot 1661. január 20-ai rendeletével emelte II. János Kázmér lengyel király akadémiai rangra. A lvivi egyetem Lengyelország második egyeteme lett a Jagelló Egyetem után. Az egyetem alapításában nagy szerepet játszott a hadziaczi (gadjacsi) béke. Ennek egyik pontja előírta egy rutén akadémia alapítását Kijevben. A jezsuiták vezette lwówi akadémia alapításával a pravoszláv befolyás csökkentése volt a király egyik célja.
Az Akadémia 1758-ban kapott teljeskörű egyetemi státust, és vált a Jagelló Egyetemmel egyenrangúvá III. Ágost rendelete értelmében. Ekkor két fakultása volt, teológiai és filozófiai. 1744-ben matematikai tanszékkel bővült az egyetemi oktatás.
A Habsburg Birodalom idejeSzerkesztés
1772-ben Lengyelország felosztását követően Galícia és vele együtt Lvów is az Osztrák Császárság fennhatósága alá került. A Jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták. Az egyeteme kikerült a lengyel oktatási rendszerből és az osztrák közigazgatás ideiglenesen a Theresianum nevet adta az intézménynek. II. József 1784. október 21-én írta alá a szekularizált Lembergi Egyetem alapításáról szóló rendeletet. Ezzel megkezdődött az egyetem elnémetesítése. A négy fakultással (teológia, jog, orvoslástan, és filozófia) induló egyetemre a Habsburg Birodalom legkülönbözőbb helyeiről neveztek ki oktatókat. Az egyetemen az oktatás ekkor még latin nyelven folyt.
1805 és 1817 között az egyetemi oktatás szünetelt. A egyetem alapjain egy középiskola működött. 1817-ben az osztrák közigazgatás helyreállított az egyetem működését, Ennek elsődleges oka az volt, hogy az Oroszországhoz tartozó Varsóban új egyetemet alapított I. Sándor. Az oktatási nyelv elsődlegesen német volt a latin és a lengyel mellett. 1825-ben kezdte meg a működését az egyetemen a Lengyel nyelv és irodalom tanszék.
1848-ban Lemberget is elérte a forradalmi hangulat. Az egyetemi hallgatók szervezeteket hoztak létre azzal a követeléssel, hogy az egyetemen az oktatás nyelve lengyel legyen. Hammerstein tábornok 1848. november 2-án tűz alá vette a belvárost az egyetemi épületeket. Az egyetemi könyvtár 52 ezer kötetes állománya megsemmisült, az egyetem működését ideiglenesen felfüggesztették.
Az oktatás 1850 januárjában indult újra. 1871. július 4-én az 1867-es decemberi törvények következményeként a bécsi kormány rendelete az egyetem hivatalos oktatási nyelvévé tette a lengyelt és az ukránt. Ezt nyolc évvel később megváltoztatták és az egyetem kizárólagos hivatalos nyelve a lengyel lett. A hallgatók számára lehetőség volt a német és az ukrán nyelv használata is abban az esetben, ha az oktató beszélte ezeknek a nyelveknek valamelyikét. Ennek következményeként diáklázongások törtek ki az ukrán hallgatók között.
A 19. század második felében lengyel nyelvű oktatás csak a Habsburg Birodalom két egyetemén folyt: Krakkóban a Jagelló Egyetemen és Lvivben. A 19. század legjelentősebb lengyel tudósai innen kerültek ki. Wladyslaw Abraham jogtudós, Oswald Balzer történész, Szymon Askenazy történész, Stanislaw Zakrzewski történész, politikus, Zygmunt Janiszewski matematikus, a lengyel matematikai iskola jeles képviselője, a Fundamenta Mathematicae folyóirat létrehozója, Kazimierz Twardowski matematikus, filozófus, a lengyel matematikai iskola jeles képviselője, Benedykt Dybowski orvosprofesszor, Marian Smoluchowski kísérleti fizikus, Boltzmann mellett a sztochasztikus folyamatok elméletének megalapozója, Ludwik Rydygier sebész.
János Kázmér Egyetem (1919–39)Szerkesztés
1919. november 22-én a második Lengyel Köztársaság kormánya az alapító tiszteletére átnevezte az egyetemet II. János Kázmér tiszteletére János Kázmér Egyetemre. A lwówi egyetem Lengyelország harmadik legjelentősebb egyetemévé vált a Varsói Egyetem a krakkói Jagelló Egyetem mögött. Az egyetem megkapta a Galicia és Ladoméria Koronabirtok tartományi gyűlésének épületét. Az egyetem rektora a neves költő Jan Kasprowicz lett. Az egyetem oktatóinak hűségnyilatkozatot kellett tenni, ezt a német illetve ukrán anyanyelvű oktatók egy része megtagadta, ezeknek el kellett hagyniuk az egyetemet.
A János Kázmér Egyetem professzorai által alapított Lwówi Matematikai Iskola vívott ki világhírt. A Lwówi Matematikai Iskola Stefan Banachnak, a modern funkcionálanalízis atyjának szellemi irányítása alatt álló tudós társasság volt. Tudományos publikációik az 1929-től kiadott Studia Mathematica jelentek meg.
Ivan Franko EgyetemSzerkesztés
1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, majd 1939. szeptember 17-én a Szovjetunió is csatlakozott Lengyelország inváziójához. A Molotov–Ribbentrop-paktum szellemében szeptember 28-án szovjet-német "barátsági és határegyezmény" született és Lwów szovjet fennhatóság alá került. A teológiai fakultást bezárták az orvosi és gyógyszerészeti fakultásokat leválasztva az egyetemről önálló Orvostudományi Egyetemet hoztak létre. Több a szovjet felsőoktatási rendszernek megfelelő tanszéket hoztak létre: marxizmus—leninizmus, dialektikus materializmus, politikai gazdaságtan tanszéket, valamint az ukrán és orosz nyelvel, irodalommal és történelemmel foglalkozó tanszékeket. Az oktatás nyelve az orosz és az ukrán nyelv lett. 1940. január 8-án az egyetem felvette Ivan Franko nevét.
1941. június 30-án a német csapatok elfoglalják Lvivet. A megszállást követő napokban Lviv felsőoktatásában dolgozó professzorok nagy részét letartóztatták és közülük 22-t, részben családjukkal együtt, kivégeztek. Az egyetemet bezárták.
1944. július 30-án a Vörös Hadsereg visszafoglalta a várost és megkezdték az egyetem és az egyetemi élet helyreállítását. 1945-ben már 799 beiratkozott hallgatója volt az egyetemnek. Ezt követően az egyetem fejlődése napjainkig töretlen. 1999-ben az Ivan Franko Egyetem megkapta a nemzeti egyetem címet.
Napjainkban az Ivan Franko Egyetem 17 fakultásán 6000 diák tanul. Az egyetem 1708 oktatója közöl 166 a tudományok doktora és 841 a tudományok kandidátusa.
Neves professzorokSzerkesztés
- Henryk Arctowski (1871–1958), óceanográfus, Antarktisz-kutató
- Szymon Askenazy (1866–1935), történész, politikus, diplomata
- Stefan Banach (1892–1945), matematikus, a funkcionálanalízis atyja
- Oswald Balzer (1858–1933), jogtörténész
- Szent Józef Bilczewski (1860–1923), Lviv katolikus érseke, egyetemi rektor
- Leon Chwistek (1884–1944), avantgardista festő, matematikus, filozófus
- Antoni Cieszyński (1882–1941), sebészorvos
- Matija Čop (1797–1835), szlovén nyelvész, irodalom tudós
- Jan Czekanowski (1882–1965), antropológus, statisztikus, nyelvész
- Stanisław Głąbiński (1862–1941) jogász, politikus, az egyetem rektora (1908–1909)
- Jakiv Fedorovics Holovackij (1814–1888), nyelvész, etnográfus, folklorista, költő, pap és pedagógus.
- Mihajlo Hrusevszkij (1866—1934), történész, az ukrán nemzeti mozgalom vezetője, Ukrajna első államelnöke
- Zygmunt Janiszewski (1888–1920), matematikus
- Ignacy Krasicki (1735—1801), író, költő, Ermland püspöke, Lengyelország Prímása
- Jerzy Kuryłowicz (1895—1978), nyelvész
- Karolina Lanckorońska (1898—2002), történész, művészettörténész
- Jan Łukasiewicz filozófus, matematikus
- Martinovics Ignác (1755–1795) - fizikus, ferences szerzetes
- Stanisław Mazur (1905—1981), matematikus
- Jakub Karol Parnas (1884—1949), biokémikus
- Eugeniusz Romer (1871–1954), geográfus, térképész
- Eugeniusz Rybka (1898–1988), csillagász a Nemzetközi Csillagászati Unió alelnöke
- Stanisław Ruziewicz (1881—1941), matematikus
- Wacław Sierpiński (1882—1969), matematikus, nevét viselő fogalmak: Sierpiński-számok, 3 fraktál is a nevét viseli:a Sierpiński-háromszög, a Sierpiński-szőnyeg, és a Sierpiński-görbe
- Marian Smoluchowski (1872—1917), fizikus a Statisztikus fizika úttörője sztochasztikus folyamatok kutatója
- Hugo Steinhaus (1887—1972), matematikus a Banach–Steinhaus tétel egyik névadója
- Kazimierz Twardowski (1866—1938), filozófus
- Tadeusz Boy-Żeleński (1874—1941), író, költő, műfordító
- Rudolf Weigl biológus
- Aleksander Zawadzki, biológus, zoológus, botanikus
- Viktor Pynzenyk, közgazdász, politikus az Ukrán Nemzeti Bank elnöke
ForrásokSzerkesztés
- Története az intézmény honlapján (ukránul)
- Uniwersytet Jana Kazimierza we Lwowie (lengyelül)
- Hermann Frank Meyer: Blutiges Edelweiß – Die 1. Gebirgs-Division im Zweiten Weltkrieg. Berlin 2008, ISBN 978-3-86153-447-1, 58–61 oldal (Google Books) (németül)