Wikipédia

Ivan Pernar

horvát parasztpárti politikus

Ivan Pernar (Hrastina, 1889. november 3. – New York, 1967. április 2.) horvát ügyvéd és parasztpárti politikus volt. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nemzetgyűlésének képviselője, belgrádi parlamentben 1928-ban elkövetett gyilkos merénylet egyik sebesültje.

Ivan Pernar
Született1889. november 3.[1]
Marija Gorica
Elhunyt1967. április 2. (77 évesen)[1]
New York
Foglalkozásapolitikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Ivan Pernar a Zaprešić melletti Hrastinában született 1889-ben[2][3] Nikola Pernar és Jelena Hrust családjában.[4] A zágrábi klasszikus középiskolába járt, amelyet 1909-ben végzett el.[5] Jogot tanult Zágrábban, ahol a zágrábi egyetemen doktorált. Tagja volt a Horvát Parasztpárt HSS közvetlen vezetőségének. 1919 novemberétől a Horvát Népi Parasztpárt (HPSS) főbizottságának tagja. A HSS jelöltjeként vett részt a Jugoszláv Királyságban a választásokon, ahol többször is (1923-ban, 1925-ben, 1927-ben, 1935-ben és 1938-ban) megválasztották.[6] 1926-ban, amikor a HSS részt vett a kormányban, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára volt.[7] A Jugoszláv Királyság idején politikusként és a HSS tagjaként többször is bebörtönözték.

A merénylet szerkesztés

Ivan Pernar 1928. június 20-án Ludbreg parasztpárti képviselője volt, amikor Puniša Račić a Szerb Radikális Párt tagja a HSS képviselőire leadott revolverlövésekkel megsebesítette Ivan Granđát, halálosan megsebesítette Stjepan Radićot, valamint megölte Đuro Basaričeket és Pavle Radićot. Ivan Pernart két golyó találta el. Račić első golyója a kezét találta el, a második pedig alig egy centiméterrel a szív alatt, három milliméterrel a pulzusvéna alatt hatolt be. Pernar rögtön a pad alá esett, és így elkerülte a harmadik neki szánt golyó.[8] Pernar élete végéig a testében hordta a második revolvergolyót.[8][9]

A kanadai Hrvatski glasban a „Dvadeseti 1928. lipnja” című cikkében (1949. június 21-i és 28-i 25. és 26. szám) Pernar részletesebben írt erről a merényletről. A cikk egy részében magáról a sebesülés pillanatáról így számol be:

„ Ebben a pillanatban tüzelt a pisztoly, a csövéből láng és füst tört elő, durranás hallatszott, és ütést éreztem a bal kezemen. Ő függőlegesen a térdére eresztette a fegyvert – ránéztem, ő pedig ismét rám irányította a csövet. Egy pillanat, és a fegyver másodszor is tüzelt, de ez a lövés már a mellkasomba talált. A golyó eltörte a bordáimat, megsértette a kulcscsontomat, és olyan volt, mint egy égés a mellkasomon, és meleg vér futott végig a mellkasomon. Láttam, hogy ez nem vicc, ezért lehunytam a szemem, és a jobb lábammal térdre ereszkedtem, és néztem, ahogy a hóhér folytatja a lövöldözést. ”

[8]

A merénylet után szerkesztés

Puniša Račićot 20 év börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Požarevac melletti zabelai büntetésvégrehajtási intézetben töltött.[10] 1944 októberében, miután behatoltak Belgrádba, a partizánok elfogták, halálra ítélték és kivégezték.

I. Sándor jugoszláv király Stjepan Radić meggyilkolását és az azt követő nemzetgyűlés munkájának parasztpárti blokádját kihasználva 1929. január 6-án kihirdette, hogy „azok a sajnálatos viszályok és események (. ..) megrendítették az emberek hitét ennek az intézménynek a hasznosságában”, és hogy ezért „nem lehet tovább közvetítő” a király és a nép között. Ezután eltörölte a vidovdani alkotmányt, és bevezette a diktatúrát, amelyet csak az 1934-es marseille-i királygyilkosság szakított meg. A merényletet az usztasa szervezte, a közvetlen végrehajtó pedig Vlado Csernozemszki bolgár forradalmár volt.

Felgyógyulása után Pernar folytatta jogi gyakorlatát, mivel I. Sándor jugoszláv király diktatúrája alatt a politikai pártok és a politikai tevékenység tilos volt.[11] 1933-ban, március 14-én egy év szigorított börtönbüntetésre ítélték, amelyet a szávaszentdemeteri büntetésvégrehajtási intézetben töltött, ahonnan a teljes büntetés letöltésének lejárta előtt szabadult.[12] 1938. augusztus 21-én a HSS képviselőjeként részt vett Andrej Hlinka temetésén Rózsahegyen.[13]

A háború és az emigráció szerkesztés

Ivan Pernart a Horvát Banovina szenátorává választották. A Független Horvát Állam (NDH) alatt többször bebörtönözte az usztasa rezsim.[2] A Lorković–Vokić-összeesküvéssel való kapcsolata miatt 1944-ben letartóztatták és bebörtönözték. Lepoglavában raboskodott, ahonnan 1945. április közepén a zágrábi kórházba szállították.[2] Közvetlenül az NDH összeomlása előtt Alojzije Stepinac bíboros[14] közbenjárásának köszönhetően szabadon engedték, majd 1945. május 7-én a HSS vezetőiből álló csoportban Klagenfurtba, majd Salzburgba ment. 1945 szeptemberében Rómába, majd Rómából az Amerikai Egyesült Államokba ment.[2] Az Egyesült Államokban New Yorkban élt. Számos HSS összejövetelen vett részt Amerikában és Kanadában,[15] cikkeket írt a kanadai Hrvatska glasba, és azon dolgozott, hogy lehetővé tegye a horvátok tengerentúli országokba való kivándorlását.[2] Száműzetésben való tartózkodása alatt ki volt téve az usztasa emigráció támadásainak, mivel heves usztasa-ellenes polémiákat és röpiratokat írt.[2]

1967. április 2-án halt meg New Yorkban. 1967. április 5-én temették el a New York-i St. Raymond temetőben.[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  2. ↑ a b c d e f Tko je tko u NDH: Hrvatska 1941.–1945., Minerva, Zagreb, 1997., ISBN 953-6377-03-9, str. 317.-318.
  3. ↑ Znameniti ljudi marijagoričkog kraja Archiválva 2011. augusztus 20-i dátummal a Wayback Machine-ben., hozzáférés: 2011. október 18.
  4. ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889. – 1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 167., hozzáférés: 2018. október 9.
  5. ↑ Koprek, Ivan, Thesaurus Archigymnasii, Zbornik radova u prigodi 400. godišnjice Klasične gimnazije u Zagrebu (1607. – 2007.), Zagreb, 2007., str. 925., ISBN 978-953-95772-0-7
  6. ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889. – 1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 171., hozzáférés: 2018. október 9.
  7. ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889. – 1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 172., hozzáférés: 2018. október 9.
  8. ↑ a b c Zvonimir Kulundžić, Atentat na Stjepana Radića, Stvarnost, Zagreb, 1967., str. 365.
  9. ↑ HSS-Kanada: Povodom 81-ve Godisnjice Smrti Stjepana Radica by Mladen Plecko, 3. kolovoza 2009., (u međumrežnoj pismohrani archive.org 27. kolovoza 2011.), hozzáférés: 2017. január 28.
  10. ↑ Zvonimir Kulundžić, Atentat na Stjepana Radića, Stvarnost, Zagreb, 1967., str. 561.
  11. ↑ Svakodnevni život istaknutih zagrebačkih političara početkom šestosiječanjske diktature Archiválva 2016. március 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Objavio: Stipica Grgić, prof., povijest.net, 12. siječnja 2009., hozzáférés: 2011. október 18.
  12. ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889. – 1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 182., hozzáférés: 2018. október 9.
  13. ↑ Pondělní list Slavni pohreb Hlinky
  14. ↑ Hrvatska enciklopedija: Pernar, Ivan, hozzáférés: 2015. október 30.
  15. ↑ Croatian Centre Dr. Đuro Palaić, Hrvatska seljačka stranka u Kanadi, Glavni odbor Hrvatske seljačke stranke u Kanadi i Zajednica protjeranih Hrvata iz Srijema, Bačke i Banata Zagreb, 2011., ISBN 978-953-97963-8-7, str. 43., hozzáférés: 2017. január 28.
  16. ↑ Petrić, Hrvoje. Prilozi za biografiju Ivana Pernara (1889. – 1967.), // Zbornik Janković, sv. II, br. 2. Kolovoz 2017., str. 167.-206., str. 204–205., hozzáférés: 2018. október 9.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivan Pernar című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

  • Begonja, Zlatko, Ivan Pernar o hrvatsko-srpskim odnosima nakon atentata u Beogradu 1928. godine, // Radovi Zavoda za povijesne znanosti HAZU u Zadru, br. 51. (2009.), str. 203. – 218.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ivan_Pernar&oldid=26996413”