Főmenü megnyitása

Jász Dezső (hadtörténész)

erdélyi magyar szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész

Jász Dezső, álnevein: D. Cosma, Paul Jansen, D. Jonescu, Paul Kessler, Lestian, Juan de Pablo, (Nagykároly, 1897. december 15.Berlin, 1981. október 11.) erdélyi magyar szerkesztő, író, dandárparancsnok, hadtörténész.

Jász Dezső
Született 1897. december 15.
Nagykároly
Elhunyt 1981. október 11. (83 évesen)
Berlin
Foglalkozása szerkesztő,
író,
dandárparancsnok,
hadtörténész
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jász Dezső témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

RomániábanSzerkesztés

1919-ben munkatársa Franyó Zoltán lapjának, a Vörös Lobogónak. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt részt vett a 101. vörös gyalogezred szervezésében, az északi hadjáratban, Kassa visszafoglalásában, az utolsó tiszai áttörésben. A proletárdiktatúra leverése után emigrációba kényszerült, Csehszlovákiában részt vesz a CSKP megalakításában, a Kassai Munkás című napilap munkatársa, majd meghívják Romániába, hogy az RKP Brassóban kiadott Világosság című magyar nyelvű központi lapját szerkessze. Az időközben betiltott lap helyett a marosvásárhelyi Előre szerkesztését veszi át, majd ennek elhallgattatása után néhány időszaki kiadványt jelentet meg Proletár című alatt. Szervezte az RKP külföldi illegális apparátusát, s 1925 és 1927 között az RKP KB képviselője volt a Balkáni Kommunista Föderáció elnökségében. Bukarestbe költözése után Bortnyik Sándor fametszeteivel s az emigráció jeles íróinak közreműködésével a Májusi Emléklap című kiadványt állította össze (1923). Ugyancsak Bukarestben indítja meg a Munkás című pártlapot (1923. május 27. – 1924. április 9.), amely a bekapcsolódó írók, köztük Kahána Mózes, valamint a munkásriporterek és levelezők segítségével a román és magyar dolgozók összefogásának orgánuma lett. A lap betiltásával egy időben Jász Dezsőt megfosztják román állampolgárságától és kiutasítják.

EmigrációbanSzerkesztés

Emigrációs pályáján előbb Ausztriában, Németországban, Svájcban és Hollandiában töltött be párttisztségeket. A spanyol polgárháborúban a köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, illetve hadműveleti főnöke, majd a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A második világháború után Berlinben letelepedve számos német, francia és spanyol nyelven, majd Budapesten magyarul megjelent munka szerzője.

A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a munkásmozgalmi parcellában nyugszik.

MűveiSzerkesztés

  • Tanácsmagyarországtól a Pireneusokig (1969)
  • Budapesttől Budapestig (1971)
  • Hispániában (1972)
  • Hugenották, a XVI. századbeli Franciaország katolikus–protestáns háborúinak körképe (1974)
  • A sok közül egy (emlékiratok, 1977)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista. Budapest, 6. évf. 2. sz. (1968) 12-14. o.
  • Grün Magda: Ötven éve jelent meg a bukaresti Munkás. Új Élet, 1973/12.
  • Ungvári Tamás: Az életem enciklopédiája. Scolar Kiadó, Bp., 2012.
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987. 373 o. ; munkásmozgalom
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000. ; irodalom