Wikipédia

Jakabfi Imre

(1907–1998) fül-orr-gégész, az orvostudományok kandidátusa
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 8.

Jakabfi Imre (Dés, 1907. október 21. – Debrecen, 1998. december 20.) orvos, fül-orr-gégész, az orvostudományok kandidátusa (1954).[2]

Jakabfi Imre
Született1907. október 21.
Dés
Elhunyt1998. december 20. (91 évesen)[1]
Debrecen[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaAbonyi Etel Klára
(h. 1944–1944)
Lobstein Eszter Vera
(h. 1949–1998)
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
  • orvos
  • fül-orr-gégész
  • egyetemi tudós/kutató
IskoláiDebreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1931, orvostudomány)
SírhelyeDebreceni köztemető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Jakabfi Lajos (1883–1935) államvasúti főmérnök és Lőwy Szeréna fiaként született zsidó polgári családban. Testvére Jakabfi Magdolna (1911–1944) okleveles zongoratanárnő. Elemi iskoláit és a középiskola négy alsó osztályát Nyíregyházán végezte, majd a Debreceni Református Gimnáziumban érettségizett (1925). 1931-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen summa cum laude minősítéssel általános orvosi oklevelet szerzett. 1931–1936 között a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvosi Kar Fül-orr-gégegyógyászati Klinika gyakornoka, 1936–1939 között egyetemi tanársegédje volt. Időközben (1933) fül-orr-gégész szakorvosi vizsgát tett. A zsidótörvények következtében az egyetem vezetősége eltávolította állásából. 1939 és 1945 között magángyakorlatot folytatott. 1942 októberében behívták munkaszolgálatra, s Várpalota mellett alkalmazták orvosként. 1944 nyarán beszökött a debreceni gettóba, ahol utoljára láthatta édesanyját, feleségét, húgát, valamint apósát és anyósát, akiket Auschwitzban gyilkoltak meg. 1944 decemberében megszökött a munkaszolgálatból, s az ország felszabadulásáig bujkált.

A háborút követően visszatért az egyetemi klinikára, ahol 1945–1946-ban tanársegéd, 1946 és 1949 között egyetemi adjunktus volt. 1947-ben a Debreceni Tudományegyetemen A fül-, orr-, gégebetegségek kórtana című tárgykörből magántanárrá habilitálták.[3] 1949-ben főorvosi, 1952-ben docensi kinevezést kapott. 1961 júniusától 1978 júniusáig egyetemi tanár, majd nyugalomba vonulását követően haláláig a klinika szaktanácsadója volt.

Kiterjedt közéleti és társadalmi tevékenységet is folytatott. Évekig elnöke volt a DEAC-nak, az egyetemi atlétikai klubnak. 1961 és 1964 között a Magyar Fül-orr-gégeorvosok Egyesülete Tiszántúli Tagozatának elnöke, majd 1964 és 1971 között az Egyesület elnöke volt. 1964-ben megrendezte a Tiszántúli Fül-orr-gégész Társaság kongresszusát, majd 1971-ben Debrecenben az Egyesület Kongresszusát élénk nemzetközi részvétellel. 1974-ben beválasztották az Osztrák Fül-orr-gégeorvosok Társaságának dísztagjai közé. 1975-től 1995-ig a Fül-orr-gégegyógyászat című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt.

A Debreceni köztemetőben nyugszik.

Családja

szerkesztés

Első felesége Abonyi Etel (1921–1944) volt, akivel 1940. november 20-án Debrecenben kötött házasságot.[4] Felesége a deportálások idején, 1944-ben eltűnt. Második házastársa Lobstein Eszter Vera (1925–2011) volt, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetének előadója. Fia: Jakabfi Péter (1952. július 23.) gyermekszakorvos, habilitált egyetemi docens.

Művei

szerkesztés
  • Ambesid a fül-orr-gégebetegségekben. (Orvosi Hetilap, 1938. 2.)
  • A garatfali aneurysmákról. (Budapesti Orvosi Újság, 1938. 34–35.)
  • A bulbus venae jugularis thrombophlebitiséről 17 év klinikai tapasztalatai alapján. (Orvosok Lapja, 1946)
  • Attempted Suicide with Gun-Shot-Through the Mouth. (American Journal of Orthodontics and Oral Surgery, 1946)
  • Ueber die Speichelsteine. (Monatsschrift für Ohrenheilkunde und Laryngo-Rhinologie, 1946)
  • Adatok a penicillin szerepéhez az agytályog therápiájában. Király Kálmánnal. (A Debreceni Bőrklinika Évkönyve, 1946)
  • The Distribution of Liquids in the Oral Cavity with Special Reference to Intoxication with Drunken Caustics. Adler Péterrel. (Dental Items of Interest, 1947)
  • Lúgmérgezések késői következményei a szájüregben. Adler Péterrel. (Gyakorlati eredmények a stomatológiában. Budapest, 1947)
  • Erfahrungen mit Penicillin in der Behandlung der akuten Kieferhöhlenentzündungen. (Monatsschrift für Ohrenheilkunde und Laryngo-Rhinologie, 1948)
  • Penicillin a chronikus otitisek és radicalis üregek gyógykezelésében. Kocsár Lászlóval. (Oto-Rhino-Laryngologica Danubiana, 1949)
  • Sürgős műtéti beavatkozások. (Debrecen, 1949)
  • A csecsemőkori latens fülfolyamatokról az 1948–1949. évek tapasztalatai alapján. Kövér Bélával. (Gyermekgyógyászat, 1950)
  • Új ozaena therápia. Kocsár Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1951. 42.)
  • Kísérletes adatok az ozaena pathogenesiséhez. Gál Imrével, Végh Lajossal. – Virulentia vizsgálatok a szájüreg baktériumflórájánál. Jurcsák Lászlóval. (Magyar Sebészet, 1952)
  • Csecsemőkori középfülgyulladás. Kandidátusi értekezés. (Debrecen, 1954)[5]
  • Otitis és atrophia. (Gyermekgyógyászat, 1955)
  • Lokális streptomycin-novocain therápia ozaenánál. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1957)
  • A tonsilla-kérdés. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1959)
  • Adatok a scleroma pathológiájához és klinikumához. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1960)
  • Orr-fül-gége. (A munkaköri alkalmasság orvosi elbírálásának irányelvei. III. kötet. Szerk. Rózsahegyi István. Budapest, 1961)
  • Az otogén agytályog korszerű gyógykezelése. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1962)
  • Beszámoló a párizsi Fül-orr-gége Világkongresszusról. (Orvosi Hetilap, 1962. 8.)
  • Lövedék az iköbölben. Kósa Dezsővel. – Csecsemőkorban végzett antrotomiák hatása a pneumatisatióra. Többekkel. (Fül-orr-gégegyógyászat, 1963)
  • Fül-, orr-, gégegyógyászat. Révész Györggyel. Egyetemi tankönyv. (Budapest, 1973)

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Kiváló Orvos (1966)[6]
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1978)
  • Pro Universitate Díj (1967)
  • Cseresznyés-emlékérem (1987)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  2. ↑ Házasságkötési bejegyzése Lobstein Eszter Verával a debreceni polgári házassági akv. 197/1949. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  3. ↑ 88.500/1947. V. K. M.
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése Abonyi Etellel a debreceni polgári házassági akv. 824/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  5. ↑ Akadémiai Értesítő, 62. kötet (1955. évfolyam, 507. szám)
  6. ↑ „Átadták a kiváló és érdemes orvos, illetve gyógyszerész kitüntetéseket”, Népszabadság, 1966. július 2. (Hozzáférés: 2023. január 22.) 

Források

szerkesztés
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Dr. Emed Alexander (2007. augusztus 1.). „Emlékezés Prof. Jakabfi Imrére (1907–1998)”. Fül- orr- gégegyógyászat (Magyarország) 53 (3), 139–140. o. (Hozzáférés: 2023. január 22.) 
  • Jantsek Gyula (1972. május 1.). „Jakabfi Imre professzor jubileumára”. Fül- orr- gégegyógyászat (Magyarország) 18 (2), 65. o. (Hozzáférés: 2023. január 22.) 
  • Kozák Péter: Jakabfi Imre. www.nevpont.hu (2013) (Hozzáférés: 2023. január 22.)
  • Lampé István (1997. augusztus 1.). „Prof. Dr. Jakabfi Imre 90 éves”. Fül- orr- gégegyógyászat (Magyarország) 43 (4), 144. o. (Hozzáférés: 2023. január 22.) 

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jakabfi_Imre&oldid=26773317”