Wikipédia

Janikovszky Béla

(1919-1978) magyar orvos, ÁVH-tiszt

Janikovszky Béla (Salgótarján, 1919. július 18. – Budapest, 1978. február 23.) magyar orvos, második világháborús ellenálló, az ÁVH tisztje, ezredese.[1] A szegedi ÁVO parancsnoka az 1940-es évek végén, majd az ÁVH katonai elhárítási főosztályának parancsnoka az 1950-es évek elején, a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője.

Janikovszky Béla
Született1919. július 18.
Salgótarján
Elhunyt1978. február 23. (58 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaJanikovszky Éva (1952. október – )
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1942, orvostudomány)
Katonai pályafutása
OrszágMagyar Népköztársaság
Rendfokozataezredes
EgységeÁllamvédelmi Hatóság
Háborúi, csatáimásodik világháború
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

A Budapesti Tudományegyetemen tanult orvosnak, később egyetemi tanársegéd.[2] A Horthy-rendszer alatt, az 1940-es évek elején tagja volt az akkor Magyarország legnépszerűbb és legnagyobb létszámú ifjúsági szervezetének, a Turul Szövetségnek. Ezen belül a budapesti orvostanhallgatók alkotta Csaba Bajtársi Egyesület tagja volt, a Turul hivatalos antiszemita ideológiáját vallotta magáénak. 1944-ben az antifasiszta mozgalomba került, részt vett Gömbös Gyula szobrának felrobbantásában. A második világháborúban ellenállóként tevékenykedett.[3]

A háború után a szegedi államvédelmi osztály parancsnoka lett, Komlós János (későbbi humorista) felettese, akivel az ÁVO Szegeden és környékén elkövetett törvénytelenségeinek egyik fő szervezője és vezetője volt.[4]

Szegedről Budapestre került, 1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője, Szőnyi Tibor egyik kihallgatója volt.[5] 1950. január 31. és 1951. január 19. között az ÁVH-ba ekkor bevont katonai elhárítás, a II. Főosztály vezetőjének nevezték ki államvédelmi ezredesként. Vezetése alá tartozott a II/1. Osztály (Katonai kémelhárítás), a II/2. Osztály (Belső Karhatalom, Rendőrség, Határőrség), és a II/3. Osztály (Katonai figyelés, operatív ellenőrzés).[6]

1950-ben Pálffy György és társai perében Pálffy legfontosabb kihallgatója volt 1-2 hónapon keresztül,[5][7] majd a Sólyom László és társai elleni koncepciós perek egyik irányítója volt.[8]

Vizsgálótisztként részt vett a Kádár-perben. Ebbeni tevékenységéről ad képet Farkas Vladimir visszaemlékezése: „Szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Dr. Janikovszky Béla vezényletével Veres Józsefet gúzsba kötötték. Az irodámban számon kértem Janikovszkyt, hogy erre kitől kapott utasítást vagy engedélyt. Válaszként azt tanácsolta, kérdezzem meg Péter Gábort, hogy legszívesebben mit csinálna Veressel.”[9]

A Magyar Közösség ellen indított koncepciós eljárás során letartóztatott Vatai László lelkész így emlékezik róla: „Az én alezredesem, Janikovszky Béla, civilben orvos volt, művelt ember, meggyőződéses marxista. Természetesen kezdettől tudta, hogy koholt ügy az összeesküvés, de ő is fontosnak látta a vádolt csoportok és elemek felszámolását, s engem marxistává akart átfordítani. Nem volt szadista, sőt az adott körülmények közt emberséges módon viselkedett. Persze, csak az adott körülmények között, hisz ő is része volt ennek a szörnyű rendszernek.”[10]

1953-ban Péter Gábor ügyében letartóztatták, és két évi börtönre ítélték.[11] Közben a Pálffy-per felülvizsgálati perében (1954-55) tanúként kihallgatták.[5] 1957-ben a Legfelsőbb Bíróság utólag felmentette a vád alól. 1960-ban is perbe fogták a Kádár-korszakban, de az eljárás rövid idő múlva félbeszakadt. Szabadulása után eredeti hivatásába került vissza, az Országos Onkológiai Intézet orvosaként dolgozott.

Magánélete szerkesztés

Többször házasodott. Első fiát (Béla László Jakab 1945–2016[forrás?]) szülő feleségét, Kiss Etelkát 1947-ben elhagyta.[12] Feleségével kapcsolatban fennmaradt, hogy Péter Gábor perének egyik vádpontjaként Péter ellen felmerült a személyes szabadság megsértésének bűntette, miszerint utasítást adott Bálint István orvos ezredesnek, hogy dr. Janikovszky Béla ezredes volt feleségét szállíttassa elmegyógyintézetbe, hogy az ne zaklassa volt férjét.[13][14]

Utolsó házasságában felesége Janikovszky Éva írónő volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  2. ↑ Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  3. ↑ Ki kicsoda Mo-n? - Janikovszky Béla (1919–1978) orvos. (magyar nyelven). allamszocializmus.lapunk.hu. [2013. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  4. ↑ Bálint László: A kommunista párt öklei. Államvédelmi és állambiztonsági tisztek Szegeden és Csongrád megyében 1944–1990. Budapest, 2014, Kárpátia Stúdió
  5. ↑ a b c Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon, A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben; 2007 ELTE BTK [1]
  6. ↑ Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950–1953) | BETEKINTŐ (magyar nyelven). www.betekinto.hu. [2017. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
  7. ↑ „A felülvizsgálati anyagok és más dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy Szücs Tihanyi János és Vajda Tibor voltak a kiagyalói a koncepcióknak, míg néhány „rábeszélő” dolgozta ki a részleteket. Közöttük az egyik legfontosabb Janikovszky Béla volt.” Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon, A koncepció felépítése az 1949-50-dik évi törvénysértő katonai perekben; 2007 ELTE BTK [1]
  8. ↑ Magyar Narancs (magyar nyelven). vakbarat.magyarnarancs.hu. [2017. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
  9. ↑ Farkas Vladimir: A Kádár-ügy vizsgálatának kezdeti szakasza. www.rev.hu. [2016. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  10. ↑ - Hírek: Az Andrássy 60 hírhedt orvosai és családjuk. postaimre.magyarnemzetikormany.com. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  11. ↑ Archivált másolat. [2013. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 12.)
  12. ↑ Szemenyei-Kiss Tamás: JANIKOVSZKY ÉVA, A KOSSUTH-DÍJAS, Gyermekversek véres múltja [2] Archiválva 2017. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  13. ↑ Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől. www.forrasfolyoirat.hu. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 11.)
  14. ↑ Mező Gábor: Levelek az elmegyógyintézetből. Janikovszky Béláné tragikus története, Arc és Álarc (Hamvas Intézet), I. évf. 1. sz. 2017. 21–48. Online hozzáférés

Források szerkesztés

  • Bálint László: A kommunista párt öklei. Államvédelmi és állambiztonsági tisztek Szegeden és Csongrád megyében 1944–1990. Budapest, 2014, Kárpátia Stúdió
  • Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon; Malomfalvi, Thousand Oak, 1994
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Janikovszky_Béla&oldid=25949129”