John Edward Williams

amerikai író

John Edward Williams (Wichita Falls, 1922. augusztus 29.Fayetteville, 1994. március 3.) amerikai író, szerkesztő és professzor. Legismertebb regényei a Butcher's Crossing(wd) (1960), Stoner(wd) (1965) és Augustus(wd) (1972), amelyek elnyerték az Egyesült Államok Nemzeti Könyvdíját.[3]

John Edward Williams
Született1922. augusztus 29.
Wichita Falls, Wichita megye, Texas,  USA
Elhunyt1994. március 3. (71 évesen)
Fayetteville Arkansas
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Williams Clarksville-ben, Texasban nevelkedett. Nagyszülei földművesek voltak; mostohaapja egy postahivatalban volt portás. Williams egy évig járt egy helyi junior főiskolára, majd a médiában dolgozott, mielőtt 1942 elején az Egyesült Államok hadseregének légierejéhez jelentkezett. Két és fél évet töltött őrmesterként Indiában és Burmában. Kalkuttai besorozása során több oldalt írt egy leendő regényből, amely később a Nothing But the Night lett, amelyet 1948-ban adott ki a Swallow Press, majd később újra kiadta a New York Review Books Classics.[4]

A háború végén Williams a Colorado állambeli Denverbe költözött, és beiratkozott a Denveri Egyetemre, ahol Bachelor of Arts(wd) (1949) és Master of Arts(wd) (1950) fokozatot szerzett. A Denveri Egyetemen eltöltött ideje alatt jelent meg első két könyve, a Nothing But the Night (1948) című regény, amely egy korai traumatikus élményből fakadó rettegést és önfejűséget ábrázolja, és a The Broken Landscape (1949), egy versgyűjtemény. Az MA diploma(wd) megszerzése után beiratkozott a Missouri Egyetemre, ahol tanított és 1954-ben angol irodalomból doktorált. 1955 őszén visszatért a Denveri Egyetemre adjunktusként és a kreatív írási program igazgatója lett. Második regénye, a Butcher's Crossing (Macmillan, 1960) az 1870-es évek Kansas határvidéki életét mutatja be.

1963-ban Williams szerkesztette és megírta a bevezetőt az English Renaissance Poetry: A Collection of Shorter Poems from Skelton to Jonson (Doubleday[5]) című antológiához. A kiadvány ellenreakciót váltott ki Yvor Winters(wd)[6] költő és irodalomkritikus részéről, aki azt állította, hogy Williams antológiája átfedésben van kánonjával és a bevezető az ő érveit utánozta. A kiadók beleegyeztek abba, hogy Wintersnek szóló köszönetnyilvánítást is belefoglaljanak a kiadványba.[7]

Williams második versgyűjteményét, a The Necessary Lie (1965) a Verb Publications adta ki. Ő volt a University of Denver Quarterly (később Denver Quarterly(wd)[8]) alapító szerkesztője, amely először 1965-ben jelent meg. Szerkesztőjeként 1970-ig maradt.

Harmadik regénye, a Stoner(wd), amely egy Missouri Egyetem angol adjunktusának tragikus életét részletezi, a Viking Press(wd)[9] gondozásában jelent meg 1965-ben. A NYRB(wd) Classics (The New York Review of Books(wd)) 2005-ben újból kiadta a széles körű kritikai elismerésre. Ezt követően Európa-szerte lefordították és kiadták, és 2011-től bestseller lett Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Izraelben és az Egyesült Királyságban.[4]

Negyedik regénye, az Augustus (Viking, 1972) Augustus Caesar erőszakos korszakát adja vissza Rómában. Megjelenésének évében megosztotta a National Book Award for Fiction-díjat(wd) John Barth Chimerajával, ez volt az első alkalom, hogy a díjat megosztották.[3]

Williams 1985-ben vonult nyugdíjba a Denveri Egyetemről és 1994-ben halt meg légzési elégtelenségben otthon, az arkansasi Fayetteville-ben. Felesége és leszármazottai maradtak. Az ötödik regény, a The Sleep of Reason még nem fejeződött be halálakor, de két hosszadalmas részlet megjelent a Ploughsharesben(wd)[10] és a Denver Quarterlyben(wd) 1981-ben, illetve 1986-ban.

Williams szerette az irodalom tanulmányozását. Egy 1986-os interjúban megkérdezték tőle: "És az irodalom azért van, hogy szórakoztató legyen?" mire ő határozottan azt válaszolta: "Hogyne. Istenem, öröm nélkül olvasni hülyeség."[11]

Fogadtatása és öröksége szerkesztés

A kritikus, Morris Dickstein(wd)[12] megjegyezte, hogy bár a Butcher's Crossing, a Stoner és az Augustus „feltűnően különböző témájúak”, mindannyian „hasonló narratív ívet mutatnak: egy fiatal férfi beavatása, ádáz férfirivalizálás, finomabb feszültségek férfiak és nők között, apák és a lányok, végül a csalódás, sőt a hiábavalóság sivár érzése." Dickstein "valami ritkábbnak nevezte a Stonert, mint egy nagyszerű regény – ez egy tökéletes regény, olyan jól elmondott és gyönyörűen megírt, olyan mélyen megindító, hogy eláll a lélegzeted."

A Stonerhoz írt bevezetőjében az ír szerző, John McGahern(wd)[13] ezt írta: "Stonerben nagyon magas színvonalú szórakozás található, amit maga Williams úgy ír le, mint "menekülés a valóságba", valamint fájdalom és öröm. A próza tisztasága. önmagában hamisítatlan öröm.”[11]

Hasonlóképpen Steve Almond(wd)[14] dicsérte Stonert a The New York Times Magazine-ban(wd)[15], és ezt írta: "Soha nem találkoztam még ilyen kíméletlen művel az emberi igazságok iránti elkötelezettségében és ilyen gyengéd kivitelezésében."[16]

2018-ban a University of Texas Press(wd) kiadta Williams életrajzát, amelyet Charles J. Shields(wd)[17] írt The Man Who Wrote the Perfect Novel: John Williams, Stoner, and the Writing Life (A férfi, aki a tökéletes regényt írta: John Williams, Stoner és az írói élet) címmel.[18][19]

Williams özvegye, Nancy Gardner 2019-ben a The Paris Review-nak(wd)[20] adott széleskörű interjújában a háborús szolgálatáról, a munkamódszereiről és az alkoholizmusáról beszélt.[21]

Fordítások szerkesztés

A Stonert számos nyelvre lefordították, köztük spanyolra, franciára, olaszra, németre, hollandra, horvátra és portugálra. Az elismert regényíró Anna Gavalda fordította le Williams regényét franciára, ami hozzájárult ahhoz, hogy a francia irodalmi élet lelkes fogadtatásban részesítse.[22]

Művei szerkesztés

Regények
Költészet
  • The Broken Landscape: Poems (1949)
  • The Necessary Lie (1965)
Szerkesztett antológia
  • English Renaissance Poetry: A Collection of Shorter Poems from Skelton to Jonson (1963)

Jegyzetek szerkesztés

  1. john-williams
  2. https://www.nationalbook.org/awards-prizes/national-book-awards-1973/
  3. a b "National Book Awards – 1973". National Book Foundation(wd). Retrieved 2012-03-30.
    (An essay by Harold Augenbraum from the Awards 60-year anniversary blog. (from Internet Archive) The Williams essay includes Augenbraum's discussion of the split award.)
  4. a b Leo Robson, "John Williams and the Canon That Might Have Been," The New Yorker, March 18, 2019.
  5. A Doubleday egy amerikai kiadó. 1897-ben Doubleday & McClure Company néven alapították, és 1947-re a legnagyobb volt az Egyesült Államokban. Többnyire amerikai szerzők munkáit adta ki számos impresszum alatt, és saját üzletein keresztül terjesztette. 2009-ben a Doubleday egyesült a Knopf Publishing Group-pal, így létrejött a Knopf Doubleday Publishing Group, amely ma a Penguin Random House része. 2019-ben a hivatalos webhely a Doubledayt impresszumként, nem kiadóként mutatja be.
  6. Arthur Yvor Winters (1900. október 17. – 1968. január 25.) amerikai költő és irodalomkritikus.
  7. Leo Robson, "John Williams and the Canon That Might Have Been," The New Yorker, March 18, 2019.
  8. A Denver Quarterly (1970-ig The University of Denver Quarterly néven) egy avantgárd irodalmi folyóirat, amelynek székhelye a Denveri Egyetemen található. 1966-ban alapította John Edward Williams regényíró.
  9. A Viking Press (formálisan Viking Penguin, Viking Books néven is szerepel) egy amerikai kiadó, amely jelenleg a Penguin Random House tulajdonában van. Harold K. Guinzburg és George S. Oppenheim alapította New Yorkban 1925. március 1-jén, majd 1975-ben a Penguin Group megvásárolta.
  10. A Ploughshares egy amerikai irodalmi folyóirat, amelyet 1971-ben alapított DeWitt Henry(wd) és Peter O'Malley a The Plough and Starsban(wd), egy ír kocsmában a massachusettsi Cambridge-ben.
  11. a b Stoner: John Williams, introduction by John McGahern". Retail sales page for NYRB Classics. New York Review Books. Retrieved 2012-03-30.
  12. Morris Dickstein (1940. február 23. – 2021. március 24.) amerikai irodalomtudós, kultúrtörténész, professzor, esszéista, könyvkritikus és közéleti értelmiségi volt. Az angol nyelv kiváló professzora volt a CUNY Graduate Centerben(wd) New Yorkban.
  13. John McGahern (1934. november 12. – 2006. március 30.) ír író és regényíró. A huszadik század második felének egyik legjelentősebb írójaként tartják számon.
  14. Steve Almond (született 1966. október 27-én) amerikai novella- és esszéíró.
  15. A New York Times Magazine egy amerikai vasárnapi magazin melléklet a The New York Times vasárnapi kiadásában.
  16. "You Should Seriously Read ‘Stoner’ Right Now", Steve Almond, The New York Times Magazine, May 9, 2014.
  17. Charles J. Shields (1951. december 2.) amerikai életrajzíró.
  18. The Man Who Wrote the Perfect Novel John Williams, Stoner, and the Writing Life By Charles J. Shields [archivált változat] (2018. október 2.). Hozzáférés ideje: 2022. szeptember 15. [archiválás ideje: 2021. október 8.] 
  19. Nonfiction Book Review: The Man Who Wrote the Perfect Novel: John Williams, 'Stoner,' and the Writing Life by Charles J. Shields. Publishers Weekly , 2018. június 18. (Hozzáférés: 2020. augusztus 3.)
  20. A Paris Review negyedévente megjelenő angol nyelvű irodalmi folyóirat Párizsban.
  21. MRS. Stoner Speaks: An Interview with Nancy Gardner Williams, 2019. február 20.
  22. Decades Later And Across An Ocean, A Novel Gets Its Due (angol nyelven). NPR.org . (Hozzáférés: 2019. március 26.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Edward Williams című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.