Kácsánd

község Szlovákiában

Kácsánd (szlovákul: Kačanov) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Kácsánd (Kačanov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rangközség
Első írásos említés1304
PolgármesterMichal Tomko
Irányítószám072 05
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámMI
Népesség
Teljes népesség506 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság100 m
Terület5,78 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 36′ 43″, k. h. 21° 50′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 43″, k. h. 21° 50′ 44″
Kácsánd weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagymihálytól 18 km-re délre, az Ondava mellett fekszik.

Története

szerkesztés

1304-ben említik először. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KÁCSÁND. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Kazinczy, és Aiszdorfer Uraságok, lakosai Római, és görögkatolikusok, fekszik Falkushoz, és Márkhoz is 1/4 órányira, dombos, ’s többnyire térséges határja három nyomásbéli, búzát, gabonát, és zabot, árpát, és tengerit is terem, erdeje van, szőleje nints, bővelkedik száraz esztendőben legelővel, piatza Nagy Mihályon, és Újhelyben.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kacsánd, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Málcza fil., 57 rom., 150 gör. kath., 4 evang., 75 ref., 13 zsidó lak., 196 hold szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. N.-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kácsánd, tót kisközség 53 házzal és 284 róm. kath. vallású lakossal. Postája Málcza, távírója és vasúti állomása Bánócz. Első birtokosául 1220-ban a Buttkay családot ismerjük. 1414-ben Nagymihályi Jánost, 1415-ben pedig Csebi Istvánt iktatják birtokába. 1443-ban Unghi Albert s a Ramocsai család, 1553-ban Wiczmándy Mátyás. 1567-ben pedig Kapy Ferencz, Péchy Gáspár, Sólyom Péter a birtokosai. 1597-ben Dobó Ferenczet is itt találjuk; az egy évvel később történt összeíráskor már a következő birtokosok szerepelnek: Ilosvay Mihály özvegye, Daróczy Pál özvegye, Nyárády Albert, Tompa Márton, Pribék Ferencz, Baranyi Miklós, Csicsery János és Nagymihályi Zsigmond özvegye. Újabbkori urai ezután a Kácsándyak, az Aiszdorfer, Kazinczy, Szirmay, Kovásznay és Ibrányi családok. Most a Kazinczy és a Nyomárkay családoknak van itt nagyobb birtokuk. A községhez tartozó Tatárka nevű dűlőhöz az a hagyomány fűződik, hogy a tatárjárás alatt itt állítólag ütközet volt. 1864-ben az egész község leégett. Temploma nincs. Ide tartoznak a Blatta-beli földek, a hol a Kazinczy és Nyomárkay családok majorsági épületei állanak.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 290, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 393 lakosából 386 szlovák volt.

2011-ben 422 lakosából 229 szlovák és 162 cigány volt.

Nevezetességei

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)