Körmend–Németújvár-vasútvonal

vasútvonal
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 22.

Az egykor a Dunántúl nyugati részén, az Alpokalja déli lejtőjén haladó egykori 923-as Körmend–Németújvár-vasútvonal a trianoni békeszerződéssel két ország területére került, a MÁV 1959-ben megszüntetett vasútvonala.

Körmend–Németújvár-vasútvonal
Németújvár egykori vasútállomása
Németújvár egykori vasútállomása
Hossz:22,8 km
Nyomtávolság:1435 mm
A Wikimédia Commons tartalmaz Körmend–Németújvár-vasútvonal témájú médiaállományokat.
21 Szombathely felé
0,0 Körmend (Kirment)
22 Zalalövő felé
21 Szentgotthárd felé
5,7 Vasalja (Walschenau)
10,2 Pinkamindszent (Allerheiligen)  Magyarország
Pinka
~11,9 Országhatár
15,6 Strém (Strem)  Ausztria
19,5 Orbánfalu (Urbersdorf) Átrakodó az erdei vasútról:
600 mm nyomtávú, 1905-1933
23,0 Németújvár (Güssing) Átrakodó az erdei vasutakról:
Újhegy és Nád, mindkettő 760 mm nyomtávú, 1913-1921.

Történet

szerkesztés

A Körmend–Németújvári HÉV társaság által épített 22,8 km hosszú vasútvonalat 1899. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak.[1] A helyiérdekű vasút a MÁV Szombathely-Szentgotthárd vonalának Körmend állomásáról ágazott ki és Németújvárnál (ma az osztrák területen lévő Güssing) csonkán végződött. A vonal üzletkezelését a MÁV látta el. A szállított áruk közül kiemelkedő volt a fa feladása, amelyet a vasúthoz csatlakozó keskeny nyomtávolságú vonalak segítségével gyűjtöttek össze.[2] A fa feldolgozását a németújvári állomás mellett 1913-ban alapított Magyar Általános Kőszénbánya Társulat Tatabánya, Faüzem Németújvár és 40 főt foglalkoztató Schmergel és Cohn Fűrészüzem végezte. A vontatást a MÁV 220 sorozatú 2 darab mozdonya végezte, amelyet 1881-ben gyártott a GANZ Budapesten.[3]

A sík- és dombvidéki vasút építésénél viszonylag kevés földmunkát végeztek, azonban sok helyen gondot okozott az ingoványos talaj. A legnagyobb, 25 m hosszú hídja a Pinka folyó felett épült. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült.

Megszüntetése

szerkesztés

1921-ben, a trianoni békeszerződéssel, a vasútvonal két ország területére került, azonban a vonalnak az osztrák vasúthálózattal nem volt kapcsolata. 1926-ban a vonal osztrák részét a BBÖ szerezte meg, majd 1931-ben az osztrák államé lett.[3] Németújvárra az utolsó személyvonat 1945 februárjában közlekedett.[4] A második világháború után, a vasfüggöny leereszkedésével, a vasútvonal 11 km-es burgenlandi szakaszának jövője kilátástalanná vált. Magyar oldalon 1959. szeptember 30-ig maradt fenn a forgalom, majd a pályát a teljes szakaszon elbontották. Az egykori vasútvonal nyomvonalát követi a mai B56-os főút Strém irányába. Az egykori vasútállomásai osztrák és magyar oldalon is még állnak.[5] A vasútvonal egyik jelentősebb vasbetonhídja Nagysároslak mellett az erdőben még áll.[4] A Németújvári járás az egyetlen osztrák járás, mely vasútvonal nélkül maradt.

Műtárgyak

szerkesztés

A vasútvonal legjelentősebb műtárgyai Pinkamindszent határában találhatóak. Ezek között van egy Pinka feletti 25 méteres vasúti híd, amelynek egyes elemeit 2007-ben megpróbálták fémtolvajok ellopni.[6] Egy nagyméretű egynyílású tégla boltozatos híd ível át egy vízfolyás felett. Továbbá egy bevágásban haladó vasúti pálya szakasz felett beton felüljáró ível át, amely a mezőgazdasági forgalmat szolgálta. A terület ma fákkal benőtt, így a híd helye az erdős rész miatt nehezen azonosítható.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Güssinger Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.