Körmend–Németújvár-vasútvonal
Az egykor a Dunántúl nyugati részén, az Alpokalja déli lejtőjén haladó egykori 923-as Körmend–Németújvár-vasútvonal a trianoni békeszerződéssel két ország területére került, a MÁV 1959-ben megszüntetett vasútvonala.
Körmend–Németújvár-vasútvonal
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Németújvár egykori vasútállomása | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 22,8 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1435 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Körmend–Németújvár-vasútvonal témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Történet
szerkesztésA Körmend–Németújvári HÉV társaság által épített 22,8 km hosszú vasútvonalat 1899. szeptember 1-jén adták át a forgalomnak.[1] A helyiérdekű vasút a MÁV Szombathely-Szentgotthárd vonalának Körmend állomásáról ágazott ki és Németújvárnál (ma az osztrák területen lévő Güssing) csonkán végződött. A vonal üzletkezelését a MÁV látta el. A szállított áruk közül kiemelkedő volt a fa feladása, amelyet a vasúthoz csatlakozó keskeny nyomtávolságú vonalak segítségével gyűjtöttek össze.[2] A fa feldolgozását a németújvári állomás mellett 1913-ban alapított Magyar Általános Kőszénbánya Társulat Tatabánya, Faüzem Németújvár és 40 főt foglalkoztató Schmergel és Cohn Fűrészüzem végezte. A vontatást a MÁV 220 sorozatú 2 darab mozdonya végezte, amelyet 1881-ben gyártott a GANZ Budapesten.[3]
A sík- és dombvidéki vasút építésénél viszonylag kevés földmunkát végeztek, azonban sok helyen gondot okozott az ingoványos talaj. A legnagyobb, 25 m hosszú hídja a Pinka folyó felett épült. A felépítmény 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből épült.
Megszüntetése
szerkesztés1921-ben, a trianoni békeszerződéssel, a vasútvonal két ország területére került, azonban a vonalnak az osztrák vasúthálózattal nem volt kapcsolata. 1926-ban a vonal osztrák részét a BBÖ szerezte meg, majd 1931-ben az osztrák államé lett.[3] Németújvárra az utolsó személyvonat 1945 februárjában közlekedett.[4] A második világháború után, a vasfüggöny leereszkedésével, a vasútvonal 11 km-es burgenlandi szakaszának jövője kilátástalanná vált. Magyar oldalon 1959. szeptember 30-ig maradt fenn a forgalom, majd a pályát a teljes szakaszon elbontották. A felszámolt vasútvonal nyomvonalát követi a mai B56-os főút Strém irányába. Az egykori vasútállomásai osztrák és magyar oldalon is még állnak.[5] A vasútvonal egyik jelentősebb vasbetonhídja Nagysároslak mellett az erdőben még áll.[4] A Németújvári járás az egyetlen osztrák járás, amely vasútvonal nélkül maradt.
Műtárgyak
szerkesztésA vasútvonal legjelentősebb műtárgyai Pinkamindszent határában találhatóak. Ezek között van egy Pinka feletti 25 méteres vasúti híd, amelynek egyes elemeit 2007-ben megpróbálták fémtolvajok ellopni.[6] Egy nagyméretű egynyílású tégla boltozatos híd ível át egy vízfolyás felett. Továbbá egy bevágásban haladó vasúti pálya szakasz felett beton felüljáró ível át, amely a mezőgazdasági forgalmat szolgálta. A terület ma fákkal benőtt, így a híd helye az erdős rész miatt nehezen azonosítható.
Galéria
szerkesztés-
Körmend vasútállomása a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon -
Vasalja vasútállomása az egykori vágány felől -
Pinkamindszent vasútállomása
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar Vasúttörténet 2. kötet, 107 és 270. oldal, (Budapest, 1996, ISBN 963-552-313-0)
- ↑ Feld- und Waldbahnen
- ↑ a b Kurze Geschichte der Güssinger Lokalbahn[halott link]
- ↑ a b Auf den Spuren der alten Körmend-Bahn
- ↑ Fényképek a vasútállomásokról[halott link]
- ↑ Vasúti hidat loptak a fémtolvajok[halott link]
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Güssinger Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
