Körmendi Lajos

Körmendi Lajos (Karcag, 1946. június 6. – Karcag, 2005. január 1.) magyar író, költő, szerkesztő, a Nagykunság irodalmi életének kiváló szervezője. Sokoldalú irodalmár volt: írt publicisztikát, esszét, hangjátékot, kritikát, tanulmányt, készített fordításokat, vizuális költeményeket.

Körmendi Lajos
Született 1946. június 6.
Karcag
Elhunyt 2005. január 1. (58 évesen)
Karcag
Foglalkozása író, költő, szerkesztő, műfordító, könyvtáros, pedagógus

ÉletpályájaSzerkesztés

1964-ben szerzett mélyépítő technikusi képesítést, és 1966-tól a szakmájában helyezkedett el. 1976-ban újságíró iskolát végzett, 1985-ben szerzett oklevelet az ELTE magyar-népművelés szakán. 1974-től 1980-ig a Szolnok Megyei Néplap munkatársaként dolgozott. Később Karcagon könyvtáros, 1985-től gimnáziumi tanár, 1987-től művészeti előadó, majd 1990-től alpolgármester volt. Ő volt a főszerkesztője 1989-től 1995-ig a Jászkunság című folyóiratnak. Legutóbb a Szabad Föld riportereként tevékenykedett.

Gazdag életművének fontos része volt a kazak költők fordítása. Személyes barátságot ápolt – többek között - Oldzsasz Szülejmen kazak költővel. Tanulmányutakat tett Kazahsztánban, Tatársztánban, Mongóliában, Kínában.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

Összesen 22 kötetet jelentetett meg:

  • Barbaricum (versek, 1981)
  • Boldog emberek (szociográfiai riportok, 1985)
  • Művész Pista huszonegye (kisregény, 1987)
  • A „gyökeres állat” (versek, Karcag, 1992)
  • Vad játékok (novellák, Szolnok, 1994)
  • Édesem, ma oly fanyar vagyok... (versek, Karcag, 1994)
  • Telefax a Megváltónak avagy IV. Louis Bejgliumban (ifjúsági regény, Karcag, 1995)
  • Magánkrónikák (regény, Miskolc, 1996)
  • Kurgán (versek, Karcag, 1997)
  • Öt perc az élet (szociográfiák, Karcag, 1997)
  • Dátumversek (versek, 1999)
  • Az én Karcagom (pályakép, 1999)
  • Robinson az árokparton (riportok, 1999)
  • A képek árnyéka vagy T. S. festőnyűvész, aga, bég, bej, pasa, alkoholtábori hangadó és képmutogató mester tsudálatos világához egy-egy tsámpás lábjegyzet; ill. Torok Sándor; Bereki Irodalmi Társaság, Berekfürdő, 2001
  • Régi kútba nézek (versek, 2001)
  • Az együttleges szellem (kultúrtörténet, 2002)
  • Kutyafa; Debreceni Bibliofil Műhely Baráti Köre, Debrecen, 2003 (Debreceni Bibliofil Műhely)
  • A táltos kincse. Mondák, mesék, történetek; Karcag Város Önkormányzata, Karcag, 2004
  • Az álom fonákja. Válogatott írások; szerk. Bartha Júlia; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2006
  • Körmendi és Sarusi szabad csapat. K. Lajos S. Mihályról, S. Mihály K. Lajosról; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2006
  • Édes otthon; szerk. Sarusi Mihály; Bereki Irodalmi Társaság, Berekfürdő, 2007
  • A kilenc kínzás földjén. Útirajzok; szerk. Sarusi Mihály; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2009
  • Körmendi Lajos összes művei 1-3.; szerk. Rideg István; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2013-2015
  • Sarusi Mihály: Innen a rácson. Simonyi Imre, Ördögh Szilveszter, Körmendi Lajos és Nagy Gáspár küldeményei. Levelesládámból I.; Corvinka Könyvek, Békéscsaba, 2017

FordításaiSzerkesztés

Kazah költők avatott magyar fordítója volt. Fordított ezen kívül észt, mongol, kirgiz, baskír, orosz, kazáni tatár, miser-tatár, csuvas, cseremisz költőktől is.

  • A puszta fiai. Kazak költők versei Körmendi Lajos fordításában; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 1996 (Keleti örökségünk)

EmlékezeteSzerkesztés

2007. október 23-án Berekfürdőn rendezték meg a Körmendi Lajos Írótábort.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

  • Zöld Marci
  • Rideg István: Körmendi Lajos világa 1-3.; Barbaricum Könyvműhely, Karcag, 2012-2014

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Körmendi_Lajos&oldid=22865027”