Közönséges fazekasmadár

madárfaj

A közönséges fazekasmadár (Furnarius rufus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Közönséges fazekasmadár
Brazíliai példány
Brazíliai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Részalrend: Furnariida
Család: Fazekasmadár-félék (Furnariidae)
Alcsalád: Fazekasmadár-formák (Furnariinae)
Nemzetség: Furnariini
Nem: Furnarius
Faj: F. rufus
Tudományos név
Furnarius rufus
(Gmelin, 1788)
Szinonimák
  • Merops rufus Gmelin, 1788
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges fazekasmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges fazekasmadár témájú médiaállományokat és Közönséges fazekasmadár témájú kategóriát.

Argentína[3] és Uruguay nemzeti madara.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Merops nembe Merops rufus néven,[4] innen helyezték jelenlegi nemébe.

Alfajai szerkesztés

  • Furnarius rufus albogularis (Spix, 1824)
  • Furnarius rufus commersoni Pelzeln, 1868
  • Furnarius rufus paraguayae Cherrie & Reichenberger, 1921
  • Furnarius rufus rufus (Gmelin, 1788)
  • Furnarius rufus schuhmacheri Laubmann, 1933[2]

Előfordulása szerkesztés

Argentína, Bolívia, Brazília, Paraguay és Uruguay területén honos. Állandó, nem vonuló faj. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi cserjések, valamint szántóföldek, legelők és városi környezet.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 23 centiméter, testtömege 31-65 gramm.[6] Tollazata a hátán világosbarna, a hasán és a begyén sárgás-barna.

Életmódja szerkesztés

Ízeltlábúakkal és más gerinctelenekkel táplálkozik, néhány magvakat is fogyaszt.[4]

Szaporodása szerkesztés

A dél-amerikai őslakosság hajdani kemencéihez hasonló fészek nyirkos agyagból készül, fűvel és rostokkal van megerősítve. Épülhet fára, kerítésoszlopra, sőt házorom alá is. Ha a nap kiégette a kész fészket, két-három évig is megmarad, mielőtt az eső felpuhítja, de azért a madarak minden évben új fészket építenek, a régi fölé. A fészek az év csapadékos hónapjaiban készül. Egy fészek építéséhez 1500-2000-szer kell fordulnia agyagért. A fészek súlya 3,5-5,5 kilogramm között van, s építése 10-16 napig tart.

Évente egyszer költ, a tél vége felé. A fészekaljban 3-5 fehér tojás van, melyen 20 napig kotlik a tojó. A fiatal madarak legfeljebb 18 naposan repülnek ki, de két-három hónapig még a szülőkkel maradnak.

 
Készül a névadó fészek

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  3. Info about Hornero (spanyol nyelven). Redargentina.com, 2007. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. április 25.)
  4. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. február 11.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Képek az interneten a fajról
  • Internet Bird Collection - videók a fajról
  • Gmelin, J. F. (1788). Caroli a Linné systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima tertia, aucta, reformata. - pp. i-xii, 1-500. Lipsiae. (Beer). doi: 10.5962/bhl.title.545 BHLreference page [original description: p. 465]
  • Turienzo, P.; Di Iorio, O. 2010: Insects found in birds’ nests from Argentina. Furnarius rufus (Gmelin, 1788) (Aves: Furnariidae) and their inquiline birds, the true hosts of Acanthocrios furnarii (Cordero & Vogelsang, 1928) (Hemiptera: Heteroptera: Cimicidae). Zootaxa, 2700: 1-112. Preview