Központosított közbeszerzés

A központosított közbeszerzés a központi beszerző szerv közvetítői tevékenysége, melynek során áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások beszerzését segíti a közbeszerzésre kötelezett ajánlatkérők számára.

A hétköznapi életben és a jogszabályokban is leggyakrabban a keretmegállapodások megkötését tekintik a központosított közbeszerzés lényegének. Valójában a beszerző másféle támogatást is nyújthat az ajánlatkérőknek.

A központosított beszerzés igénybevétele jogszabályok által meghatározott esetekben kötelező, de önként is lehet csatlakozni valamely beszerzési rendszerhez, ha annak kapacitásai azt lehetővé teszik.

TörténeteSzerkesztés

Az első magyar közbeszerzési törvény az 1995. évi XL. törvény volt. A kormány ennek felhatalmazása alapján alkotta meg a központosított közbeszerzések részletes szabályairól szóló 125/1996. (VII. 24.) és a központi költségvetési szervek központosított közbeszerzési rendszerében országosan kiemelt termékek állami normatíváiról szóló 240/1996. (XII. 27.) Korm. rendeleteit. Előbbi a beszerzési eljárás szabályait, utóbbi az állami normatívarendszert (a beszerzési körbe tartozó termékeket és ezek tulajdonságait) állapította meg. A szabályozás egyik fő célja a beszerzés szabványosítása, azaz azonos vagy hasonló tulajdonságú, tipizált termékek koncentrált, nagy tömegű beszerzésének a megteremtése volt. Másik fontos célja pedig a beszerzés tervszerűségének növelése. A jogalkotó mindettől azt remélte, hogy racionalizálni tudja az államháztartási kiadásokat és csökkenteni az állami ráfordításokat.

1997 és 1999 között egy sokszereplős modell jött létre a központi költségvetési szervek beszerzési rendszeréről szóló 2211/1996. (VII. 24.) Korm. határozat alapján. A beszerzési rendszerekhez kapcsolódó koordináló feladatokat a Pénzügyminisztérium látta el. Az állami normatívákat a Miniszterelnökség és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium alakította ki. Két beszerző szervezet működött, a Belügyminisztériumban a Központi Beszerzési Iroda (KBI) és a Miniszterelnökségen a Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóság (KGI). A határozat célul tűzte a felsőoktatási és az egészségügyi intézmények bevonását is a központosított közbeszerzési rendszerbe minél szélesebb körben.

A 2000-es évek elején több kormányhatározat is született az elektronikus közbeszerzés megalapozása érdekében [2146/2000. (VI. 30.) Korm. határozat az elektronikus közbeszerzés rendszerének koncepciójáról és a létrehozásával kapcsolatban szükséges intézkedésekről, 2068/2002. (III. 21.) Korm. határozat az elektronikus közbeszerzési rendszer működtetőjéről]. E határozatok kifejezték, hogy a központosított közbeszerzésnek fokozatosan elektronikusan kell megvalósulnia, azonban a 2002-es kormányváltás után a fejlesztés elakadt.

Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor született 2003. évi CXXIX. törvény alapján újraszabályozták a központosított közbeszerzések rendszerét is. A szabályokat a központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerző szervezet feladat- és hatásköréről szóló 168/2004. (V. 25.) Korm. rendeletbe foglalták. E rendelet létrehozta a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságot (KSZF) és központi beszerző szervezetként, illetve elektronikus közbeszerzési szolgáltatóként jelölte ki. Megalkotásra került továbbá a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről szóló 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet és az országosan kiemelt termékekre vonatkozó állami normatívákról szóló 1/2004. (MK 108.) MeHVM tájékoztató. A reform további elemeként működni kezdett a közbeszerzések elektronikus támogatását biztosító elektronikus közbeszerzési rendszer (EKR), amit azonban nem így, hanem KSZF portálnak neveztek a hétköznapokban. A 2004-ben létrehozott alkalmazásnak nincs köze a 2018-tól működő, szintén elektronikus közbeszerzési rendszernek (EKR) nevezett portálhoz.

A 2011. évi törvény új alapokra helyezte a közbeszerzés rendszerét, majd a jogi után a szervezeti és technológiai fejlesztés is megkezdődött. Ennek első jele a központosított közbeszerzési portál fejlesztéséről szóló 1277/2013. (V. 24.) Korm. határozat volt, ami a KSZF portál korszerűsítését tűzte célul. A KSZF-et közben átnevezték Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságra (KEF), egyidejűleg a nemzeti fejlesztési miniszter irányítása alá került. Napjainkban a KEF nyolc kiemelt termékkategóriában (pl. kommunikációs eszközök és szolgáltatások, irodabútorok, gépjárművek) kínál termékeket, s mellette más központi beszerzők is működnek az egészségügy és a kormányzati kommunikáció terén.

Központosított közbeszerzésSzerkesztés

TevékenységSzerkesztés

A központosított közbeszerzés lebonyolításakor az ajánlatkérésre feljogosított szerv a központi beszerző szervezet. A beszerző kétféle tevékenységet végezhet:

  • megrendelés ajánlatkérők számára való továbbértékesítés céljából (nagykereskedelem),
  • szerződések vagy keretmegállapodások megkötése ajánlatkérők számára.

Az első pontba tartozó esetek a bizományosi vagy a közvetítői szerződéshez hasonlítanak. A közbeszerzési törvény nem foglalkozik vele részletesen, szabályait a polgári törvénykönyv tartalmazza.

A keretmegállapodások esetén arról van szó, hogy a központi beszerző szervezet lefolytat egy közbeszerzési eljárást és megállapodást köt a szállítókkal. Tényleges megrendelésre, szállításra és fizetésre azonban csak egy második körben kerül sor. Ebben a második körben már a valódi ajánlatkérők „rendelnek” a tényleges igényeik szerint, méghozzá a korábban megkötött keretmegállapodás feltételei (ár, minőség, szállítási határidő stb.) alapján.

ElőnyeiSzerkesztés

A központosított közbeszerzés centralizált beszerzési mód. Előnye, hogy nagy tömegben kerül beszerzésre valamely termék és így jelentős árkedvezmény érhető el. Másik előnye, hogy a beszerzési folyamat fontos részeit (piackutatás, versenyeztetés, szerződéskötés) professzionális szervezet folytatja le, ezért az eljárás gyorsabban, hatékonyabban zajlik.

A keretmegállapodások hátránya, hogy rugalmatlanok (csak olyan termék rendelhető, amit bevontak a megállapodásba), valamint hogy monopolhelyzetek jöhetnek létre (gyakran négy évre kötik a megállapodást, közben pl. új technológiák születhetnek, új versenytársak jelenhetnek meg a piacon). A keretmegállapodáshoz hasonló, de az említett hátrányokat kiküszöbölő beszerzési mód a dinamikus beszerzési rendszer (DBR).

Kapcsolódó jogSzerkesztés

Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

  • A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény kommentárja. Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., 119-124. o. (2019). ISBN ISBN 978-615-5710-65-0 

ForrásSzerkesztés

  • szerk.: Dezső Attila: Kommentár a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényhez. Complex Jogtár. Budapest: Wolters Kluwer, (2016)