Kőrösi-Krizsán Sándor

Kőrösi-Krizsán Sándor (Nagybánya, 1896. február 27. – München, 1970. október 2.) magyar újságíró, szerkesztő, közíró. Ferenczy Noémi gobelinművésznő férje.

Kőrösi-Krizsán Sándor
Született	1896. február 27. Nagybánya
Elhunyt	1970. október 2. (74 évesen) München
Házastársa	Ferenczy Noémi
Foglalkozása	újságíró, szerkesztő, közíró
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Szülővárosa gimnáziumában érettségizett, a nagybányai Szabad Festőiskolában Ferenczy Károly tanítványa. 1916 nyarán orosz fogságba esett, s ott ismerkedett meg Aradi Viktorral, Sík Endrével s a forradalomhoz csatlakozó más magyar értelmiségiekkel. A Szibériai Vörös Újság c. magyar hetilap szerkesztője, majd Kun Béla titkára Moszkvában, ahol a később kivégzett Buharin híve lett. Hazaküldték Romániába, de itt letartóztatták, és a jilavai börtönbe került. Szabadulása után 1923-ban Jász Dezső bukaresti Munkás c. legális lapjának munkatársa. Mint a Kommunisták Romániai Pártja (KRP) egyik vezetője és a Balkáni Kommunista Pártok Föderációjának tagja egy ideig Bécsben dolgozott; Romániát nem nemzeti, hanem több nemzetiségű államnak tekintette, és az önrendelkezés elvét hirdette. Köblös Elek főtitkársága alatt az RKP központi agitprop-titkára. 1925-ben Aradi Viktorral elindította Kolozsvárt A Jövő Társadalma c. folyóiratot; a Korunk első folyamának is munkatársa volt.

1927-ben szembefordult Sztálin diktatúrájával, mire megfosztották kommunista párttisztségeitől. Az 1930-as évek elejétől a Brassói Lapok tudósítója, majd külpolitikai szerkesztője. 1936-ban áttelepedett Magyarországra, 1941-től a Magyar Nemzet berlini tudósítója. 1951-től a müncheni Szabad Európa Rádió magyar főszerkesztője, ahonnan 1965-ben vonult nyugalomba.

Viharos életéről szólva Kacsó Sándor így jellemzi egykori munkatársát: "Művelt ember. Együtt volt hadifogságban Markovits Rodionnal, s ott jól kihasználta az időt: nemcsak oroszul tanult meg, hanem angolul és franciául is. Magyarul, románul, németül már otthon, a családban beszélt. A Szibériai garnizonnak nemcsak egyik hőse, hanem bizonyos értelemben társszerzője is." Nyelvtudásának köszönhető páratlan világpolitikai tájékozottsága, mellyel a Brassói Lapok c. napilapot kellő információk szolgáltatásával valóban demokratikus közvéleményformálóvá fejlesztette. Németországi emigráns-éveiben a Münchenben megjelenő Új Látóhatár kritikusa és tanulmányírója.

Irodalom

• Kacsó Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. Önéletrajzi visszaemlékezések II. 65-69.
• Borbándi Gyula: Egy közép-európai pályakép. Tiszatáj, (Szeged), 1991/12.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0