Főmenü megnyitása

Kővárberence település Romániában, Máramaros megyében.

Kővárberence (Berința)
Régi görögkeleti templom
Régi görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang falu
Községközpont Kápolnokmonostor
Irányítószám 437101
SIRUTA-kód 107751
Népesség
Népesség733 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság242 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kővárberence (Románia)
Kővárberence
Kővárberence
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 26″, k. h. 23° 40′ 37″

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Nagybányától délkeletre, Kővárfüred és Kápolnokmonostor közt fekvő település.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét a szláv bernica, bernye szóból eredőnek tartják, mely magyar nyelven az iszap, sár szónak felel meg.

TörténeteSzerkesztés

Kővárberence nevét 1405-ben említették először az oklevelek Berencha néven.

1424-ben Berenche, 1470-ben Berencze, 1475-ben Berencher néven írták.

Berene Kővárhoz tartozó "oláh" falu volt, 1405-ben Zsigmond király Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak; Demeternek, Sandrinnak és Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak adományozta tartozékaival és ottani vámjával együtt.

1424-ben a birtokon való osztozáskor Berence Balk fiainak Jánosnak és Lászlónak jutott.

1470-ben Mátyás király a birtokot elvette Bélteky Sandrin fiától Mihálytól, mivel az feleségét megölte, e vétségéért összes birtokait elkobozta és Drágffy Miklós fiának bertalannak adta.

1556-ban a Drágffyak kihalása után Izabella királyné Berencét bátori (ecsedi) Báthori György tárnokmesternek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak (†1605) adományozta, majd Lónyay Menyhért, Bethlen Gábor, majd Sándor Mátyás, később a Teleki család birtoka volt.

1809-ben a gróf Mikes és Teleki család volt a főbb birtokosa.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Kápolnokmonostori járásához tartozott.

1910-ben végzett népszámláláskor 987 lakosa volt, ebből 18 magyar, 25 német, 934 román volt, melyből 221 görögkatolikus, 734 görögkeleti, 32 izraelita volt.

NevezetességekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)