Kaán Károly
Kaán Károly (Nagykanizsa,[3] 1867. július 12. – Budapest, 1940. január 28.) magyar erdőmérnök, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik a magyarországi erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja és a korszerű állami természetvédelem megszületése.
| Kaán Károly | |
 | |
| Született |
1867. július 12.[1] Nagykanizsa |
| Elhunyt |
1940. január 28. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | államtitkár (1924–1925, Földművelésügyi Minisztérium) |
| Iskolái | Selmeci Akadémia (–1890) |
| Kitüntetései | Magyar Örökség díj (2012) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/4-1-150) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaán Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Középiskoláit szülővárosában végezte. 1885–1889 között a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-ben a besztercebányai erdőigazgatáshoz osztották be, ahol 1892-től erdészjelöltként, 1895-től erdészként dolgozott. 1898-ban állami ösztöndíjjal a karlsruhei műszaki főiskolán, valamint a badeni fekete-erdei erdőgazdaságban folytatott tanulmányokat. Ezt követően hosszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Bukovinában, Galíciában és Dél-Németországban. 1901-ben főerdészi, 1907-ben erdőmesteri kinevezést kapott. 1908-ban áthelyezték a földművelésügyi minisztérium kincstári erdőket felügyelő I/B. főosztályára. 1912-től mint főerdőtanácsos a kincstári erdők gazdasági és igazgatási ügyeiért felelős I/B. I. osztály munkáját vezette. 1914-től természetvédelmi kormánybiztos volt, 1916-ban pedig a kincstári erdők I/B. főosztályának vezetője lett. 1918-ban a Károlyi-kormányban az erdőigazgatás országos vezetőjévé nevezték ki és pozícióját a kommün idején is megtartotta. 1919-ben az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett, 1924-ig helyettes államtitkári, 1924–1925-ben címzetes államtitkári címmel. 1925-ben nyugalomba vonult, és hátralévő éveit a természetvédelemnek szentelte. 1938-tól haláláig az Országos Természetvédelmi Tanács elnökeként tevékenykedett.
Munkássága szerkesztés
Az országos erdőgazdálkodás erős kezű szakembere volt, sokat tett az erdei termékek gazdasági haszonvételének racionalizálásáért, emellett újjászervezte az állami erdőigazgatás rendszerét. A fakitermelő vállalatok rablógazdálkodásának megfékezésére sürgette az állami beavatkozást. Miután Magyarország erdőterületeinek 84%-át 1920-ban a trianoni diktátummal elveszítette és faínség veszélyeztette az országot, Kaán figyelmét, kezdeményezőkészségét és szakértelmét az Alföld átfogó fásítási terveinek szentelte. Fáradozásainak köszönhetően 1923-ban született meg az Alföld-fásítási törvény (1923. évi XIX. tc.), amelyben foglaltak alapján megindultak a munkálatok. Noha a terv végül csak részlegesen valósult meg, az alföldi erdő- és fás területek számottevően gyarapodtak. Kaán ezen túl egyik előharcosa volt a modern szemléletű természetvédelemnek, erőfeszítéseinek köszönhetően született meg 1935-ben az erdő- és természetvédelemről szóló törvény (1935. évi IV. tc.), amely elrendelte a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében lehetővé tette a kármegelőző állami kisajátítást is. Nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel, erdészet- és gazdaságtörténeti kutatásokkal is foglalkozott.
Díjai, elismerései szerkesztés
Tudományos eredményei elismeréseként 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1920–1923 között az Országos Erdészeti Egyesület alelnöki tisztét töltötte be, 1940-től pedig a társaság tiszteleti tagja volt. A finn erdészettudományi társaság már korábban, 1934-ben tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban pedig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának tiszteletbeli doktora lett.
Emlékezete szerkesztés
Tiszteletére az Országos Erdészeti Egyesület 1984-ben Kaán Károly-emlékérmet alapított, amellyel az erdőgazdálkodásban és természetvédelemben kiemelkedő munkásságú személyeket jutalmazzák. Nevét viseli a Nagy-Hárs-hegy (Budapest) csúcsán álló Kaán Károly-kilátó, a Szent György-hegyen található Kaán Károly turistaház (kulcsosház) és a Bükkben, valamint a Visegrádi-hegységben a Kaán Károly-forrás.
Főbb művei szerkesztés
- Nemzeti akczió és erdőgazdaság, in: Erdészeti Lapok, 1902. 4. sz.
- Külföldi erdőgazdaságok faértékesítő eljárásai, Budapest, 1904
- A természeti emlékek fenntartása, Budapest, 1909
- Erdőgazdasági eredmények és azok gazdaságpolitikai következései, in: Erdészeti Lapok, 1911. 1. sz.
- A természetvédelem és a természeti emlékek fenntartásának kérdéseihez, Budapest, 1914
- Erdőt az Alföldre! In: Köztelek 1920 (különlenyomatban is)
- Erdőgazdaság-politikai kérdések, Budapest, 1920
- Erdőgazdasági problémák és azok megoldása, Budapest, 1923
- Gróf Széchenyi István és a Nagy Magyar Alföld, Budapest, 1925
- A magyar Alföld: Gazdaságpolitikai tanulmány, Budapest, 1927
- A Magyar Tudományos Akadémia és az erdőgazdasági tudományok Budapest, 1928
- Az Alföld problémája, Pécs, 1929
- Természetvédelem és a természeti emlékek, Budapest, 1931
- Települések és telepítések, Budapest, 1933
- Gazdaságpolitikai feladatok, Budapest, 1936
- Alföldi kérdések: Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben, Budapest, 1939
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07171.htm, Kaán Károly, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
- ↑ A Magyar nagylexikon ban születési helyeként tévesen Tótkomlós szerepel.
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 831. o.
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 387. o. ISBN 963-9257-02-8
- Oroszi Sándor: Kaán Károly. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 431–432. o. ISBN 963-85433-5-3
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 648–649. o. ISBN 963-547-414-8
