Kazaly Imre (Szeged, Csongrád vármegye, 1846. február 8.Füzérradvány, 1933. április 12.) teológiai doktor és római katolikus plébános.

Kazaly Imre
Életrajzi adatok
Születési név Kazaly Imre
Született 1846. február 8.
Szeged
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1933. április 12. (87 évesen)
Füzérradvány
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1869. február 26.

ÉleteSzerkesztés

Szegeden született, ahol atyja elemi iskolai tanító volt; gimnaziális tanulmányait szülővárosában és 1861-ben a vác-egyházmegyei papnövendékek sorába fölvétetvén, a VII. és VIII. osztályt Nagyszombatban járta, a teologiát mint a Pazmaneum növendéke a bécsi egyetemen hallgatta. 1869. február 26-án misés pappá szenteltetett föl és hét hónapig Benyovszky Vince volt pest-megyei alispánnál Gyónon mint nevelő, azután Bujákon mint segédlelkész működött. 1871-ben a váci püspök szertartója lett. 1873-tól a váci papnevelőben az egyházjogot és egyháztörténelmet adta elő. 1882-ben szentszéki ülnök, 1886. március 20-án teologiai doktor lett, 1889-ben plébános Lőrincen, kevéssel azután Dorozsmán, 1893-tól 1910-ig pedig Nagykátán. Miután lemondott javadalmáról, nyugdíjba vonult, majd 6 éven keresztül lakott Szabadkán, később Veresegyházra, Szadára, Pestlőrincre, Fótra, Füzérradványba, végül Tompára tette át lakhelyét. 1882-ben szentszéki tanácsos, 1894-ben kerületi tanfelügyelő, 1898-ban esperes, 1908-ban tiszteletbeli kanonok, 1886-ban teológiai doktor, 1887-ben a budapesti hittudományi kar bekebelezett doktora lett. 1915-ben a Szent István Akadémia II. osztályának lett a tagja.

Szépirodalmi cikkeket írt az Új Időkbe és a Váczvidéki Közlönybe (1875-76.), a Reménybe, a Charivariba, a Mátyás diákba, a Váczi Közlönybe sat. Egyházjogi, egyháztörténelmi, társadalmi és kritikai cikkeket írt 1875-től a következő lapokba és folyóiratokba: Magyar Állam (1882. 58. sz. Quousque tamen abutere? A Barát fülek cz. mű ellen, 187. sz. Néhány vonás a bécsi kath. hitéletről, 1884. 139. sz. Neszveda István filomélai püspök.), Magyar Korona, Religio, (1878. A hajdani menedékjog, 1879. A szentségtörő rablás és Isten büntetése, 1880. A két apostolfejedelem végső napjai, 1885. Egy hiányzó egyetemi tanszék, Krisztus és tyanai Apollonius, 1886. A kiengesztelés nagy munkája hazánkban), Uj Magyar Sion (1882. Tetzel János, 1884. Kátéink tökéletesítéséről, 1885. Kölcsönös viszony a plébános és káplánja közt), Havi Közlöny, Irodalmi Értesítő, egri Irodalmi Szemle, Hitoktatás, Katholikus Szemle, Katholikus Theol. folyóirat, Válogatott magyar kath. egyházi beszédek gyűjteménye sat. Az 1876-ban megindult, de rövid életű Tájékozónak főmunkatársa volt (1881. Commentárok a magyar protestánsok márcz. 15. kérvényéhez, 1882. A népies irányú kath. irodalom érdekében); a Katholikus Hitszónok (1880.) számára nehány szent beszédet írt; a Népiskolai Tanügy (1883. Kritika az iskolaszékekről); a Szt. István Társulat Naptáraiban (1882., 1883., 1885., 1887.) is jelentek meg tőle egyes cikkek; az 1884-ben keletkezett Magyar Katholikus c. lapnál szintén mint főmunkatárs működött.

MunkáiSzerkesztés

  • A kath. egyházjogtan kézikönyve, különös tekintettel Magyarország jogi viszonyaira. Vácz, 1877. Két kötet. (2. jav. és bőv. kiadás, 1877.; ism. Jogtudom. Közlöny, melyre szerző válaszolt; 3. újonnan átnézett és bőv. kiadás 1882.; 4. kiadás 1888. u. ott. Ezen munkája több seminariumban mint tankönyv használtatik.)
  • Az egyetemes egyháztörténelem kézikönyve. U. ott, 1879-81. Három kötet. (I., II. ism. M. Sion, III. ism. Új M. Sion, 1882.)
  • A modern jótékonyság. Bpest, 1882. (Különny. a Religióból.)
  • Élet és társadalom. (Beszélyek és értekezések.) Vácz, 1882.
  • A hadkötelesek, katonák és honvédek nősülését szabályozó újabb törvényeink történeti kifejlődése és mai érvénye. Temesvár, 1886. (Különnyomat a Havi Közlönyből.)
  • Gyakorlati útmutatás a házassági ügyekben. A lelkeszkedő papság használatára. Ugyanott, 1887.
  • A lelkész hatásköre a házassági perekben. U. ott, 1890.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés