Kelemen Béla (nyelvész, 1865–1944)

(1865–1944) magyar nyelvész, esztéta, irodalomtörténész, lexikográfus

Kelemen Béla, születési nevén Wolff Béla (Pest, 1865. május 16.Székesfehérvár, 1944. július 4.)[1] főreáliskolai igazgató-tanár, irodalomtörténész, nyelvészeti és esztétikai író.

Kelemen Béla
SzületettWolff Béla
1865. május 16.
Pest
Elhunyt1944. július 4. (79 évesen)
Székesfehérvár
Állampolgárságamagyar
HázastársaGőbel Erzsébet
Foglalkozása
  • nyelvész
  • esztéta
  • irodalomtörténész
  • író
  • lexikográfus

Kelemen Béla aláírása
Kelemen Béla aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelemen Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Wolf Vince és Kelemen Rozália fia. A budapesti egyetemen szerzett tanári diplomát. 1888 és 1890 között belső munkatársa volt a Pesti Naplónak. 1890-től a Székesfehérvári Állami Főreáliskola tanára, 1906-tól pedig az intézmény igazgatója lett, 1921 februárjában vonult nyugdíjba. 1899-ben Wolff családi nevét Kelemenre változtatta.[2] Több esztétikai és irodalomtörténeti értekezését is publikálták szakfolyóiratok. Foglalkozott tankönyvírással és szótárszerkesztéssel is. Neje Gőbel Erzsébet volt. Elhunyt 1944. július 4-én este 8 órakor tüdőgyulladásban Székesfehérvárott, életének 80-ik, házasságának 49-ik évében, örök nyugalomra helyezték 1944. július 7-én, délután a székesfehérvári Szentháromság (vagy hosszú) temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint.

Emlékezete szerkesztés

Írásai szerkesztés

Egyetemi évei alatt kezdett esztétikai és kritikai cikkeket írni a Fővárosi Lapokba (1885. Madách lyrai költészete, 1886., 1888. könyvismertetések stb.); a Vasárnapi Ujságba (1886. Bajza emlékezete); majd az Uj Nemzedék és a Tolnai-féle Irodalom c. folyóiratokba; 1888–90. a Pesti Napló belmunkatársa volt és a lapba tárcákat, színbírálatokat és könyvismertetéseket írt (1888. 302. sz. Balázs Sándorról, 1889. 6. sz. Költészet és tudomány); a Magyar Hirlapba (1891. 153. sz. A poetika forradalmárai, 203. sz. A Tragédia vitája); az Egyetemes Philologiai Közlönybe (1891. Szemere Pál, 1892. A komikum 1888. A magyar stilről). Az Athenaeum kis Lexikonának is főmunkatársa volt.

Főbb művei szerkesztés

  • Az első magyar dramaturg. Emlékezés Kölcsey Ferenczről (Székesfejérvár, 1897, Különnyomat a székesfejérvári, állami főreáliskolai Értesítőjéből.)
  • Magyar és német zsebszótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. (I–II, Budapest, 1897–1898)
  • Kölcsey ítélete Csokonairól (1897)
  • Magyar és német kézi szótár, tekintettel a két nyelv szólásaira. (I–II. Budapest, 1901–1904) I. II.
  • Ányos Pál (Székesfehérvár, 1906)
  • Német helyesírási szótár. Egyúttal tájékoztató a német nyelv főbb nehézségeiben (Budapest, 1909)
  • Idegen szavak és nevek szótára (Budapest, 1910)
  • Jó magyarság (Bp., 1906, átdolgozott kiadás: 1910)
  • Hogyan olvassunk és hogyan írjunk? (Budapest, 1910)
  • Rudolf Dürers Kinderjahre. (Dürer Rudolf gyermekévei.) Német nyelvkönyv a középiskolák két első oszt. számára (Budapest, 1911, Schuster Alfréddal közösen)
  • Magyar és német nagy kézi szótár (I–II. Budapest, 1912–1914)
  • Német helyesírási szótár (Budapest, 1913)
  • Magyar stílustanítás. Vezérfonal a középiskolai írásbeli feladatokhoz (Székesfehérvár, 1914)
  • Rudolf Dürers Wanderjahre. (Dürer Rudolf vándorévei.) Német nyelvkönyv a gimnázium 6. és a reáliskolák 4. oszt. számára (Budapest, 1916, Schuster Alfréddal közösen)
  • Ungarische Sprachbuch (Budapest, 1917)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a székesfehérvári állami halotti akv. 546/1944. folyószáma alatt.
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 65211/1899. Forrás: MNL-OL 30797. mikrofilm 427. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1899. év 75. oldal 20. sor.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés