Kelen Péter

operaénekes

Kelen Péter (Budapest, 1950. július 27. –) Kossuth-díjas magyar operaénekes (tenor), érdemes és kiváló művész. Bátyja Kelen Tibor (1937–2001) operaénekes, kántor.

Kelen Péter
Született 1950. július 27. (71 éves)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium
Kitüntetései
Zenei pályafutása
Aktív évek 1972–2007
Kiadók Hungaroton
Quint
Hangszer énekhang
Hang tenor

ÉletpályájaSzerkesztés

Apai nagyapja rabbi volt, apja kereskedő. Anyai ágon kántorcsaládból származik, két testvére is ezt a hivatást választotta (Kálmán Tamás, Klein Ervin).

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Feleki Rezső növendéke volt. Az 1972–73-as évadban a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa, majd 1973-tól magánénekese. Első főszerepe Oronte volt a Lombardokban. 2000-ben „örökös tag” címmel ismerte el művészetét az intézmény. 2007-ben vonult vissza. Búcsúfelléptén Cavaradossit énekelte Puccini Toscájában.

Lírai és spinto-tenor szerepekben rendszeresen fellépett Európa operaszínpadain. Többször vendégszerepelt a milánói La Scalában, valamint a Bécsi Állami Operában. Oratóriuménekesként is rendszeresen pódiumra lépett. A lemezfelvételektől tartózkodó tenor hangját csak néhány korong őrzi.

Kezdeti, időnkénti elfogódottságán hamar túljutott és tökéletesen uralta a színpadot. Zeneileg és színészileg tökéletes alakításokat nyújtott. Nevezetessé vált arról is, hogy sohasem ad interjút és kerül minden, az előadásokon kívüli nyilvánosságot.

Színházi szerepeiSzerkesztés

FilmjeiSzerkesztés

  • Gianni Schicchi (1975)
  • Operabarátok (1976)
  • Hoffmann meséi (1984)

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek a Magyar Állami Operaházban (magyar nyelven). hirado.hu, 2015. november 7. [2015. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)
  3. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek az Operában (magyar nyelven). orientpress.hu, 2015. november 8. (Hozzáférés: 2015. november 12.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés