Wikipédia

Kende Judit

(1903–1979) magyar iparművész, keramikus

Kende Judit (asszonynevén Kisné Kende Judit, gyakran K. Kende Judit; Iharosberény, 1903. január 3. – Budapest, 1979. április 3.) keramikus.

Kende Judit
Született1903. január 3.[1]
Iharosberény
Elhunyt1979. április 3. (76 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • ipari formatervező
  • keramikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

A Somogy vármegyei Iharosberényben született, de gyermekkorát már a Kisalföldön, az Abda melletti pillingérpusztai uradalomban töltötte.[2] 1922-ben a Győri Magyar Királyi Állami Leánygimnáziumban tette le érettségijét. A középiskolai években osztálytársával, Kovács Margittal és a felsőbb osztályba járó Anhalzer Olgával együtt Valker Ágnes rajztanfolyamát látogatta.[3] 1922-től 1926-ig Jaschik Álmos budapesti magániskolájában grafikát és porcelánfestést tanult, majd 1926–1927-ben Kovács Margittal együtt Bécsbe utazott, és az ott alkotó Hertha Bucher(wd) oldalán elsajátították a kerámiaművészet fogásait.[4] Hazatérése után, 1927. november 6-án házasságot kötött Kis Imre mérnökkel,[5] majd még ugyanabban az évben Budapesten rendezte be műhelyét.[6] Gádor István protezsáltjaként, Gorka Géza és Illés László oldalán, 1931-es megalapításától kezdve 1939-ig vezette Orbán Dezső művészeti tervező- és műhelyiskolájában, az Atelier-ben a kerámia tanszakot.[7] A második világháborúban férje a holokauszt áldozata lett, Kende az 1945 utáni éveket visszavonultan, alkotással töltötte.[8]

Kívánságának megfelelően hamvait 1979. április 27-én a győrszigeti izraelita temetőben helyezték nyugalomra.[9]

Munkássága szerkesztés

Lámpák, edények, térelosztó kompozíciók, nonfiguratív díszítő elemek gazdag fantáziájú és biztos technikájú művész alkotókedvének derűs, ízléses tolmácsolói. Mesemotívumai: Égszakadás, földindulás, és a Hódmezővásárhelyi óvoda kútterve színesen, derűsen komponáltak.

“
”
1970-es önálló kiállításának kritikájából[10]

Művészeti stílusának ihlető forrásai a népi kerámiaművészet és a bécsi tanulmányai során közelebbről is megismert art déco voltak. Térplasztikáit, dísz- és használati cseréptárgyait pasztelltónusú színek, visszafogott színezésű mázak, növényi és geometrikus mintákkal harmonikusan díszített, egyszerű, de érzékeny és játékos formakincs jellemzi.[11] Tárgyai ugyanakkor nem puszta díszek, áthatja őket a funkcionalitás, a használhatóság igénye. Elsősorban tálakat, vázákat, gyertya- és lámpatartókat, fali képeket, térelválasztó elemeket tervezett és alkotott kerámiából. Kivételes korongozási technikájáról volt ismert a hazai keramikusok körében.[12]

Alkotásaival 1925-től vett részt hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. 1932-ben a IV. Országos Kézművesipari Kiállítás ezüstérmét nyerte el, az 1937-es párizsi, majd az 1939-es New York-i világkiállításról szintén ezüstéremmel tért haza. Visszavonultan alkotott, Benkő Erzsébet gobelinművésszel közös, első önálló tárlatára csak 1970-ben került sor a budapesti Fényes Adolf Teremben.[13]

A második világháború előtt tagja volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatnak, az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak, valamint a Szokolay Béla által létrehozott Műhelyszövetségnek,[14] 1945 után pedig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségén belül működő keramikus-szakosztálynak.[15]

Alkotásai szerkesztés

 
Kende Judit kerámiái az abdai községházán

A hagyatékát alkotó száznegyvenegy kerámiát halála után húga, Kende Margit a győri Xántus János Múzeumnak adományozta.[16] 1980-ban a győri múzeumban ebből a hagyatékból rendezték meg az első Kende Judit-emlékkiállítást. Ennek bezárásakor, 1981-ben a győri karmelita rendházban szerveztek állandó tárlatot a kerámiákból, amely 1983-ban a Xántus János Múzeum főépületébe költözött át. Több művét őrzi a fővárosi Iparművészeti Múzeum és a pécsi Janus Pannonius Múzeum.[17] 2014-ben felcseperedése helyszínén, Abda önkormányzati hivatalában rendeztek műveiből kiállítást, tárlókban elhelyezett kerámiái a Civilházban nyertek végleges elhelyezést.[18]

Elsősorban használati tárgyakat alkotott, egyetlen köztéri plasztikája, a hódmezővásárhelyi Kakasos ivókút nem valósult meg.[19]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Kende Judit, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07706.htm
  2. ↑ Somogyi 2020 5. o.
  3. ↑ GYÉL. 2003 166–167. o.
  4. ↑ Bajkó 1970 44. o.; ÚMÉL. 2002 858. o.; GYÉL. 2003 167. o.
  5. ↑ Házasság. Az Est, XVIII. évf. 252. sz. (1927. november 6.) 11. o.
  6. ↑ GYÉL. 2003 167. o.
  7. ↑ ÚMÉL. 2002 858. o.
  8. ↑ Almási 1991 11. o.
  9. ↑  Halálozás. Magyar Nemzet, XXXV. évf. 98. sz. (1979. április 27.) 6. o.; GYÉL. 2003 167. o.
  10. ↑ Bajkó 1970 44. o.
  11. ↑ Losonci 1982 3. o.; ÚMÉL. 2002 858. o.; GYÉL. 2003 167. o. Vö. Gyakorlatiasság felé törekszik a magyar iparművészet. Nemzeti Ujság, XIII. évf. 153. sz. (1931. július 9.) 12. o.
  12. ↑ Kisalföld 1980 4. o.; Almási 1991 11. o.
  13. ↑  A IV. Országos Kézmüvesipari Kiállitás kitüntetettjei. Magyar Ipar, LIII. évf. 13–14. sz. (1932. szeptember 25.) 54–58. o.; ÚMÉL. 2002 858. o.; GYÉL. 2003. 167. o.
  14. ↑ ÚMÉL. 2002 858. o.
  15. ↑ A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagnévsora 1956. január 1-én. Szabad Művészet, X. évf. 1–2. sz. (1956. január) 107–108. o.
  16. ↑ Kisalföld 1980 4. o.
  17. ↑ ÚMÉL. 2002 858. o.; GYÉL. 2003 167. o.
  18. ↑ Somogyi 2020 5. o.
  19. ↑ ÚMÉL. 2002 858. o.; GYÉL. 2003 167. o.

Források szerkesztés

  • ↑ Almási 1991: Almási Tibor: Kende Judit kerámiái. Pesti Hírlap, II. évf. 94. sz. (1991. április 23.) 11. o.
  • ↑ Bajkó 1970: Bajkó Ferencné: Benkő Erzsébet gobelinjei és Kende Judit kerámiái. Művészet, XI. évf. 8. sz. (1970) 43–44. o.
  • ↑ GYÉL. 2003: Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. ISBN 9632121155
  • ↑ Kisalföld 1980: Kende Judit kerámikusművész. Kisalföld, XXXVI. évf. 99. sz. (1980. április 29.) 4. o.
  • ↑ Losonci 1982: Losonci Miklós: Kende Judit kerámiái. Új Tükör, XIX. évf. 31. sz. (1982. augusztus 1.) 3. o.
  • ↑ Somogyi 2020: Somogyi Éva: Kende Judit kerámiái. Abdai Hír-lapok, XXX. évf. 7. sz. (2020. július) 5. o.
  • ↑ ÚMÉL. 2002: Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kende_Judit&oldid=23586394”