Kenyeres Pál

(1913-2004) magyar újságíró, szerkesztő, költő, író, művelődésszervező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 15.

Kenyeres Pál, 1947-ig családi nevén Gutbrod (Arad, 1913. augusztus 31.Arad, 2004. február 24.) magyar újságíró, szerkesztő, költő, író, művelődésszervező.

Kenyeres Pál
Élete
Született1913. augusztus 31.
Arad
Elhunyt2004. február 24. (90 évesen)
Arad
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers

Életútja

szerkesztés

Asztalos kisiparos 1939–1946-ig, 1946-ban lett az MNSZ művelődési aktivistája, 1948-tól 1952-ig a Romániai Magyar Szó főszerkesztő-helyettese. 1953-tól a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének tisztviselője Aradon, a Tóth Árpád Irodalmi Kör egyik alapítója és vezetője.

Első írását az Utunk közölte (1974). Riportjai, kritikái a Művelődés, Vörös Lobogó hasábjain jelentek meg.

Nyugdíjas éveiben (1971-től) sokat foglalkozott az irodalommal, főleg verseket írt, s tevékenyen részt vett a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a Kölcsey Egyesület munkájában. Az Önarckép című antológia (Arad, 1982) egyik szerkesztője és munkatársa.

2000-ben megjelent verses kötetét Pávai Gyula mutatta be az aradi Tulipán könyvesboltban.[1] A Kölcsey Egyesület 2005-ben jelentette meg Arad és Vidéke címen egyik új antológiáját, melyben az aradi irodalmi élet jelesei szerepeltek, köztük Kenyeres Pál versekkel.[2]

  • Ünnepi műszak (1950)
  • Az acélfal (Kolozsvár, 1950)
  • Győzelmes esztendő (riport a börvelyi kollektív gazdaságról, 1951)
  • Magamat nyugtató : versek (Arad, 1999)
  • Kincskeresés : versek (Arad, 2000)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Bemutatták a Kincskeresést. Nyugati Jelen (Arad), 2000. november 8.
  2. Könyvbemutató a Tulipánban. = Nyugati Jelen (Arad), 2005. június 21. Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.