Főmenü megnyitása

Kiss Árpád (kémikus)

(1889–1968) kémikus, az MTA tagja

Kiss Árpád (Sárospatak, 1889. szeptember 16.Szeged, 1968. november 10.) Kossuth-díjas kémikus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kiemelkedő jelentőségű fizikai kémiai munkássága a reakciókinetika, elektrokémia és spektroszkópia számos területére kiterjedt. Közel négy évtizeden keresztül volt a szegedi tudományegyetemen folyó kémiai oktatás és kutatás meghatározó alakja.

Kiss Árpád
Született 1889. szeptember 16.
Sárospatak
Elhunyt 1968. november 10. (79 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus,
botanikus,
egyetemi oktató

ÉletútjaSzerkesztés

A Sárospataki Református Kollégium elvégzése után a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Az 1912/1913-as tanévben vegyészhallgatóként az egyetem III. számú Kémiai Intézetének gyakornoka volt Buchböck Gusztáv mellett. Bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelét 1913-ban szerezte meg. Rövid ideig a kémiai intézetnél maradt, de még ugyanebben az évben bevonult katonának. Az időközben kitört első világháború során, 1914-ben megsebesült és orosz hadifogságba került. Négy éven keresztül a nyikolajevszki és amurszki mezőgazdasági intézetekben növénykórtani és búzanemesítési kísérletekkel foglalkozott, majd két évig a Távol-Kelet flóráját tanulmányozta.

Hazatérését követően, 1920–1921-ben a Budapesti Tudományegyetem kémiai intézetében oktatott tanársegédként, majd 1921-től 1923-ig a leideni egyetem szervetlen kémiai intézetében volt a fizikokémia docense. Innen is hazatért, és 1924-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen előbb a kémia nyilvános rendes tanára, 1949 után tanszékvezető egyetemi tanára volt. Ezzel párhuzamosan 1924-től az akkor alapított II. számú Vegytani Intézet – 1934 után Általános és Szervetlen Vegytani Intézet – igazgatói tisztségét is betöltötte. 1935-ben egy éven keresztül, ideiglenes jelleggel – Szent-Györgyi Albert érkezéséig – az I. számú Vegytani Intézet munkáját is irányította. 1954-től 1961-es nyugdíjazásáig a korábbi kémiai intézetből kivált általános és fizikai kémiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. A szegedi egyetemen töltött közel három évtized során több fontos tisztséget ellátott a tanintézet vezetésében: 1931–1932-ben, 1938–1939-ben, végül 1941–1942-ben a matematikai és természettudományi kar, 1952–1954-ben a természettudományi kar dékánja, 1954–1955-ben pedig az egyetem rektora volt.

MunkásságaSzerkesztés

Tudományos pályája során elsősorban fizikokémiával foglalkozott. A leideni, majd a szegedi egyetemen is fizikai kutatólaboratóriumot rendezett be a saját elképzeléseinek megfelelően, ahol pályáján végigívelő reakciókinetikai, komplexkémiai, elektrokémiai és spektroszkópiai vizsgálatait végezte.

1911-ben – még budapesti vegyészhallgatóként – ő írta az első magyar nyelvű monográfiát az 1896-ban felfedezett radioaktivitás jelenségéről. 1913-as doktori disszertációjának témája a nitrogén-oxidok és a klór kölcsönhatása volt, ezzel az elsők között vizsgálta a homogén, harmadrendű kémiai reakciókat. Későbbi reakciókinetikai kutatásai során tanulmányozta a semleges sóhatás szerepét a vizes oldatokban végbemenő ionreakciók sebességére, valamint az elektromos vezetésre nem képes közegek, azaz a nem elektrolitek befolyását a reakciósebességre. Ez irányú vizsgálati eredményeivel nagyban hozzájárult a magyarországi elektrokémiai korróziós kutatásokhoz. Mindemellett behatóan foglalkozott az oldatok Brønsted–Lowry-féle sav-bázis elméletével és kísérleti igazolásának lehetőségeivel.

Kiterjedt spektroszkópiai vizsgálatokat végzett aromás szénhidrogéneken, hidratált fémionokon és komplex sókon. Kísérletei során a komplex vegyületek színképei, fényelnyelési tulajdonságai alapján meghatározta szerkezetüket. Az irányított fényelnyelés elméletét alapul véve behatóan foglalkozott a kondenzált szénhidrogének fényelnyelésével is, értelmezte és tipologizálta a szerves vegyületek oldatszínképeit. Kísérletekkel igazolta a fémionok komplex vegyületeinek fizikai sajátságait és kémiai viselkedését értelmező ligandumtér-elméletet. 1954-ben elhangzott akadémiai székfoglalójának témájául ide vágó kutatási eredményeit ismertette Az atomkötésű komplexek fényelnyelése címen.

A fényelnyeléssel kapcsolatos, főként német nyelven megjelent munkái mellett több alapvető egyetemi tankönyv írása fűződik a nevéhez. 1924 és 1946 között az Acta Chimica et Physica, 1955 után az Acta Physica et Chemica című szegedi szakfolyóiratok szerkesztője volt.

Kémiai munkássága mellett növénytannal is foglalkozott, távol-keleti és zempléni-hegységi florisztikai kutatásaival a botanikusok körében is elismerést szerzett.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

Tudományos érdemei elismeréseként 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, ahol a korróziós bizottság elnöki tisztét is betöltötte. 1943-ban a londoni Faraday Társaság (Faraday Society), 1945-ben a Német Fizikokémiai Bunsen Társaság (Deutsche Bunsengesellschaft für Physikalische Chemie) és az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society), 1949-ben a Francia Kémiai Társaság (Société chimique de France) is tagjai sorába emelte.

1954-ben a Munka Érdemrendet, 1955-ben a Kossuth-díj második fokozatát vehette át, emellett a Szovjet Tudományos Akadémia Lomonoszov-érmével is kitüntették.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A radioactivitas jelenségeinek tárgyalása chemiai szempontból. Sárospatak: Dani. 1911.
  • Über die Neutralsalzwirkung bei Ionreaktionen. In: Zeitschrift für Physikalische Chemie 1927. (Bruckner Győzővel)
  • Zur Lichtabsorption der Kobaltrhodanidlösungen I–II. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. 1940–1941. (Csokán Pállal)
  • Cyano- und Thiosulfatokomplexe. Leipzig. 1941.
  • Kolloidika: 3. éves vegyészhallgatók számára. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1950.
  • Általános kémia. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1950.
  • Fizikai kémia. Szeged: Szegedi Tudományegyetem. 1951.
  • A szterikus gátlás hatása a fényelnyelésre. In: MTA Kémiai Tudományok Osztályának Közleményei 1955. 27–35. o.
  • Beiträge zur Lichtabsorption der Chelat-Complexe. In Acta Chimica 1957–1958. (Császár Józseffel)
  • Theorie der Lichtabsorption. Budapest. 1958.
  • Über die Lichtabsorption von Cyanokomplexen der Übergangselemente. In: Acta Chimica 1964. (Bán Miklóssal)

Felhasznált forrásSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Schay Géza: Kiss Árpád. In: Kémiai Közlemények 1969.
  • Schay Géza: Kiss Árpád. In: Magyar Tudomány 1969.
  • Bán Miklós: Kiss Árpád élete és munkássága. In: Magyar Kémikusok Lapja 1989.
  • Csizmazia György: Szibéria és Hegyalja botanikus tudósa: Emlékezés a 110 éve született Kiss Árpád akadémikus, szegedi kémikus professzorra. In: Szeged XI. 1999. 1. sz. 36–39. o.
  • Bán Miklós: Egy következetes kutató: Emlékezés Kiss Árpád akadémikusra, Szeged tudós kémikusára. In: Szeged XI. 1999. 9. sz. 34–37. o.