Klobusiczky Ferenc (politikus)
Klobusiczi és zethényi báró Klobusiczky Ferenc (1650 körül – 1714. március 1. és július 10. között) királyi személynök, Arad vármegye főispánja, kuruc szenátor.
| Klobusiczky Ferenc | |
| Született | 1650-es évek nem ismert |
| Elhunyt | 1714. március[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Eperjes (1714. július 10.)[2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Családja szerkesztés
Református vallású köznemesi családból származott. Édesapja, a családból először Zéténybe költözött Klobusiczky András a magyarországi Rákóczi-birtokok prefektusa, édesanyja kömlei Török Kata volt. Apja halála után anyja 1657 körül Bocskay István (1609 körül – 1672. december 24.) Zemplén vármegyei főispánhoz ment nőül. Első felesége sóvári Soós Krisztina (†1709. február 5.), Soós György és Barkóczy Éva leánya volt, akitől a következő név szerint ismert gyermekei születtek:
- Éva (gróf Csáky Mihály kuruc generális felesége)
- Antal (?)
- Ferenc József János (1707-1760)
- István (?)
- Terézia (1709-1781)
- Krisztina (1712-1738)
Megözvegyülve másodszor is megnősült: 1710. május végén–június elején Gergellaky Évát, Gergellaky Miklós és Gombos Judit leányát, Kapy Gábor özvegyét vezette oltárhoz. Mindkét neje révén jelentősebb vagyonhoz jutott.
Élete szerkesztés
Sárospatakon tanult, majd Báthory Zsófia munkácsi udvarában szolgált, valószínűleg ekkor katolizált. 1683. június 15-én Zemplén vármegye alispánjává választották, s tisztségét 1688. április 24-ig viselte, amikor lemondásra kényszerült, mert I. Lipót a Rákóczi-gyermekek birtokainak gondnokává nevezte ki. 1695-ben bárói rangot kapott, majd 1699-ben királyi személynökké nevezték ki. Ugyanekkor Arad vármegye főispánja (1702-ig), és királyi biztos. Előbbi rangjában vett részt a Kollonichiana conventioban. 1701-től Sáros vármegye főispáni helyettese. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor Kassára húzódott a kurucok elől, és csak a város feladása (1704. október 20.) után csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. A szécsényi országgyűlésen a Gazdasági Tanács, a Consilium Oeconomicum elnöke lett. 1708. december 15-én, a sárospataki országgyűlésen szenátorrá is megválasztották. 1711-ben elfogadta a szatmári békét.
Jegyzetek szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. 235. o. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) ISBN 963-8312-93-9 (letölthető, online elérés)