Kobek Kornél

Bátorkeszi Kobek Kornél Miksa György (Bátorkeszi, Esztergom vármegye, 1874. október 17. – Budapest, 1933. október 7.) Esztergom vármegye főispánja, honvédelmi államtitkár, országgyűlési képviselő, bátorkeszi földbirtokos, a Magyar Automobilklub igazgatósági tagja.

bátorkeszi Kobek Kornél
Született	1874. október 17. Bátorkeszi, Esztergom vármegye
Elhunyt	1933. október 7. (58 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	Esztergom vármegye főispánja, honvédelmi államtitkár, országgyűlési képviselő,
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1917. július 10.) főispán (1917. június 15. – 1917. augusztus 23., Esztergom vármegye)
A Wikimédia Commons tartalmaz bátorkeszi Kobek Kornél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A nemesi származású bátorkeszi Kobek család sarja. Apja, bátorkeszi Kobek István (1834–1907), bátorkeszi birtokos, országgyűlési képviselő, anyja, Holota Mária (1843–1929) asszony volt. Atyja, Kobek István, a köbölkúti kerületet három cikluson át szabadelvűpárti programmal képviselte az országgyűlésen; 1895. szeptember 16-án nemességet, valamint a "bátorkeszi" nemesi előnevet szerezte meg adományként Ferenc József magyar királytól.

Kobek Kornél, a középiskoláit Budapesten a II. kerületi állami főreáliskolában végezte. Miután az érettségit letette, a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett, ahol oklevelet szerzett. A jól képzett Kobek Kornél a bátorkeszi családi birtokán gazdálkodott, amelyen nagyarányú szesz-, tej-, csemegeszöllő-, dohány és méztermelést folytatott. Elnökigazgatója a bátorkeszi takarékpénztár-részvénytársaságnak és az esztergommegyei tűzoltószövetségnek lett, valamint a Magyar Automobilklub igazgatósági tagja is volt. 36 évesen belemerült az országos politikába, és az 1910-i általános választások alkalmával a köbölkúti kerület a pártonkívüli 1867-es Szemere Miklós volt képviselővel szemben választotta meg.

Az 1917. június 15-én kezdődő Esterházy-kormány nevezte ki az Esztergom vármegye főispánná. Azonban nem sokáig ült a vármegye élén, mivel amikor hatalomba került a Harmadik Wekerle-kormány 1917. augusztus 23-án, Kobek Kornél lemondott hivataláról. Ezután egy ideig csendes visszavonultságban élt a családi birtokán és csak a Károlyi-kormány alatt vállalt ismét aktív szerepet. A kormány honvédelmi államtitkárrá nevezte ki, de amikor minisztere lemondott, ő is távozott állásából. A nehéz idők megviselték és nemcsak erejét, de vagyonát is felemésztették. Lassan elvesztette köbölkúti birtokát, és végül tönkrement.

1933. október 7-én hunyt el Budapesten. A sajtóban azt írták róla, hogy: "Kobek Kornél azok közé a vármegyei és közéleti nagyságaink emléke közé sorozzuk, akik tiszta szívvel, tiszta lelkülettel, nemes gondolkozással és jóakaratú cselekedetekkel éltek értünk és minden polgárért, ezért a történelmi múltú városért és a vármegyéért. Azok közé tartozott, akik azzal emelték méltóságukat, hogy megbecsülték az embereket."

Házassága és gyermekei

1900. május 10-én Budapesten vette feleségül boronkai Boronkay Elvira Albertina Paulina (*Esztergom, 1879. augusztus 31.–†Caracas, Venezuela, 1953. augusztus) kisasszonyt, akinek a szülei boronkai Boronkay Lajos (1841–1895), köz- és váltó-ügyvéd, földbirtokos, Esztergom vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottsági tagja, az esztergomi takarékpénztár igazgatótanácsosa, és nemes Koller Mária Paulina (1846–1893) voltak. A házasságukból született:

• bátorkeszi Kobek Magdolna (1901–1930). Férje, dr. Fábry Lajos.
• bátorkeszi Kobek Erzsébet Margit Mária (*Bátorkeszi, 1903. március 10.–†Caracas, Venezuela, 1988. augusztus 4.). Első férje: dr. nagyjeszeni Jeszenszky Zoltán Géza (*Nagyszentmiklós, Temes vármegye, 1895. december 10.–†Budapest, 1986. július 19.), jogász, a Magyar Általános Hitelbanknál igazgató. Második férje, dr. Kristóffy László.