Kocsis János (pártmunkás)
Kocsis János (Reformátuskovácsháza, 1899. február 28. – Moszkva, 1938[1]) földmunkás, kommunista pártmunkás. A sztálini törvénysértések áldozata lett.
| Kocsis János | |
| Született | 1899. február 28. Reformátuskovácsháza |
| Elhunyt | 1938 (38-39 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | magyar |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyermek- és ifjúkora szerkesztés
Kocsis János szegény, paraszti családból származott. Reformátuskovácsházán született, 1899. február 28-án. A hat elemi osztály elvégzése után szülei kanásznak, majd béresnek adták. Már fiatal korában tudatos kommunista forradalmár lett. Életcéljának a magyar nép, a kizsákmányolt szegény parasztok és munkások felszabadítását tekintette. 18 éves korában hívták be katonának, és az 1918–1919-es polgári és proletárforradalmak híre a fronton érte. Életcéljának megfelelően, szinte természetes módon vezetett útja a Vörös Hadseregbe, a kommunisták közé, majd az északi frontra került, Salgótarjánba. Nem sokkal később súlyosan megsebesült, jobb lábát már nem lehetett megmenteni. Ezek után a román királyi hadsereg fogságába esett, ahonnan 1920 márciusában szabadult, majd egy évvel később Magyarbánhegyesre került. Itt cselédnek állt. Alig egy év múlva már Budapesten élt, ahol segédmunkásként dolgozott.
Kommunistaként szerkesztés
Kocsis a fizetéséből nem tudott megélni, ezért kénytelen volt Bécsbe emigrálni. Itt került kapcsolatba a Kommunisták Magyarországi Pártja külföldi (ausztriai) bizottságával és ismerte meg a párt vezetőit. Ezek után párttanfolyamokra járt, ahol megismerkedett a marxizmus-leninizmussal. A KMP Központi Bizottsága 1925 júniusában hazairányította pártmunkára. Itthon felvette a kapcsolatot az MSZMP vezetőivel és 1926 márciusában a budapesti XIV. választókerület titkárává választották. A KMP vezetői kiváló mozgalmi tevékenysége alapján – amikor a hazai pártvezetés újjászervezése volt soron –1926-ban bevonták őt a Titkárság munkájába, s tagja volt letartóztatásáig. Ebben az évben rendőri felügyelet alá került, de ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy a novemberi nemzetgyűlési választások előkészítésébe ne vesse bele magát teljes erejével. A rendőrség a választási kampánya során elfogta őt több társával együtt. Hamarosan viszont kénytelenek voltak szabadon engedni, egészségét a fogvatartás körülményei erősen megviselték. Miután felépült, a KMP magyarországi pénzügyi ügyintézője lett. A párt központi bizottsága az ausztriai Hütteldorfba küldte a párt titkárképző tanfolyamára.
Letartóztatása szerkesztés
1927. február 26-án a KMP, illetve az Magyarországi Szocialista Munkáspárt több mint száz vezetőjével együtt vették őrizetbe. A vallatása során a rendőrök súlyosan bántalmazták, nem voltak tekintettel rokkantságára. Az igazságügyi szervezetek Szántó Zoltánnal az élen összesen harmincegy főt – mindannyian kommunisták – bíróság elé állították, közöttük Kocsis János is a statáriális bíróság elé került. Április 12-én vette kezdetét a tárgyalás. Lázadás előkészítésére irányuló bűntett volt a vád ellenük. Miután a vádlottak vádlókká váltak a tárgyaláson, az illetékes szerveknek muszáj volt az ügyet egy rendes bíróság elé utalni.
Tárgyalása szerkesztés
A tárgyalás október 17-től november 9-ig tartott. November 7-én a kommunista vádlottak – az utolsó szó jogán – felállva tüntettek a tízéves fennállását ünneplő Szovjetunió mellett, ahol kommunista jelszavakat skandáltak. A tüntető vádlottakat több napig tartó sötétzárkával büntették. Kocsis János szerint a Horthy-féle földreformnak köszönhetően az urak ismételten kijátszották a szegényparaszti réteget. Erre a szót megvonták tőle, azonban továbbra is kommunista jelszavakkal dicsőítette saját ideológiáját. Büntetése újabb háromnapi sötétzárka volt. Habár Kocsis tiltakozott, a fegyőrök valósággal kivonszolták a tárgyalóteremből, majd a bíróság végül kétévi fogházbüntetésre ítélte. 1929-ben véget ért a keserves börtönélete. Miután kiszabadult, röplapokat és illegális sajtótermékeket kezdett terjeszteni, azonban néhány hónap után ismét lebukott.
Szabadulása után szerkesztés
Miután 1930 elején ismét kiszabadult, megromlott egészségi állapota, ezért a KMP vezetősége kijuttatta a Szovjetunióba. Itt gyógykezelték. Moszkvában bekapcsolódott a kommunista emigráció mozgalmi életébe. Itt a moszkvai magyar klub vezetőségi tagja, valamint a Sarló és Kalapács szerkesztője lett. Utóbbi lapnál cikksorozatot publikált az általa és az akkori szovjet politikai elit által fasisztának ítélt magyarországi rendszerről. Életét az 1930-as évek második felében fejezte be a sztálini tisztogatások áldozataként. Halálának pontos dátuma ismeretlen: egyes források 1938-at, míg más források 1944-et említenek.
Források szerkesztés
- Kocsis János (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
További információk szerkesztés
- Bakó Ágnes: Az 1917-es kommunista per vádlottjainak találkozója a Párttörténeti Intézetben. Párttörténeti Közlemények, 1968. I. sz. 20-6-208. o.
- Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919-1929. Budapest, 1964. 369, 392. o.
- (Az itt újraközölt életrajz megjelent: A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk.: Bakó Ágnes. Bp. 1975. 338-339.)
- A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 338–339. o. ISBN 9630902435
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972.