Főmenü megnyitása

Koleszár László (Kolozsvár, 1888. október 8.Caracas, Venezuela, 1965. február 12.) – orvos, sebész orvos, egyetemi magántanár, orvosi szakíró.

Koleszár László
Született 1888. október 8.
Kolozsvár
Elhunyt 1965. február 12. (76 évesen)
Caracas, Venezuela
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
sebész,
egyetemi oktató,
orvosi szakíró

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolát szülővárosa Református Kollégiumában végzett, a Ferenc József Tudományegyetemen orvosi oklevelet szerzett (1912). Különleges fül-, orr- és gégészeti tanulmányokat folytatott Berlinben. Az I. világháborúban sebész-ezredorvos. 1919 után Kolozsvárt a Vörös Kereszt Szanatórium főorvosa, majd magánszanatóriumot nyit. A Magyar Sebész Társaság igazgató tanácsának erdélyi tagja, az Erdélyi Orvosi Lap szerkesztője (1920-25), az EME orvostudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, a kolozsvári Magyar Zenekonzervatórium ügyvezető elnöke. A pécsi tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett (1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ortopéd kórházának igazgató főorvosa (1940-44). A II. világháború után Ausztriában, a salzburgi UNRRA-kórházban dolgozott (1945-48), majd nyugdíjazásáig a venezuelai Barquinsetóban folytatott orvosi gyakorlatot (1949-60).

MunkásságaSzerkesztés

Nagyszámú tudományos dolgozatában, melyek a Magyar Sebész Társaság és az EME kiadványaiként jelentek meg, a felső légutak és a fül sebészetében szerzett tapasztalatait dolgozta fel, általános kórtani megfigyeléseket közölt s új eljárásokat ismertetett a csonttörések kezelésénél. Katonaorvosi gyakorlatából merítette Gránát-robbanással kapcsolatosan a koponyát érő külerőszak által létrejött süketségről és süketnémaságról c. tanulmányát (az EME Orvostudományi Szakosztályának Értesítője, Kolozsvár, 1916).

Mind szak-, mind tudománynépszerűsítő előadásaival tevékenyen fejlesztette az erdélyi magyar egészségügyet. Írásai jelentek meg budapesti szaklapokban, az Orvosi Szemlében a Clujul Medical (1929) és a Pásztortűz (1932) hasábjain is. Az EME orvosi nagygyűléseinek sorában Marosvásárhelyen a gégerák kezeléséről és a vértranszfúzióról értekezett (Az EME IX. Vándorgyűlésének Emlékkönyve, Kolozsvár, 1931), a kicsiny és nagy termet biológiai okait fejtegette a brassói nagygyűlésen (1934). Elsősegély c. népszerűsítő brosúráját (1938) az EME adta ki.

Tudományos közleményeiből[1]Szerkesztés

  • Alkar- és lábszártörések kezelése Új typusú spirálrugós extensiós készülékkel. 1921. Minerva rt. 13 l. (1921. VII. sz.-ból.)
  • Állkapocs alatti lymphoma peroralis műtéte. 1921. Minerva kny. 4 l. (1921. II. évf.)
  • Belső secretiós (endocrin) mirigyek sebészi vonatkozása. 1924. 58 l. (1924. V. évf. 20-21. sz.)
  • A jodtinctura a sebészetben különös tekintettel bőrdessinficiáló hatására. [1922.] Minerva rt. 27 l. Az Erdélyi Orvosi Lap tudományos közleményei. Klny. III. évf. 1922. június 1. és 15-i sz.-ból.)
  • Megemlékezés Chiariról, Onodiról és Killiánról. 1921. Minerva Rt. 11 l. (1921. máj. 1. 9-10. sz.-ból.)
  • Otitis media chronica-hoz társult multiplex-agytályog műtéttel gyógyult esete. 1925. Gutenberg kny. 2 l. (1925. VI. évf. 19. sz.)

Jegyzetek és forrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés