Kopaszkutya

1981-es magyar filmszatíra

A Kopaszkutya 1980-ban forgatott, majd 1981-ben bemutatott zenés filmszatíra Szomjas György rendezésében, amely egy Kádár-korszakbeli rockegyüttes életébe nyújt bepillantást. A címszereplő zenekar ugyan félig-meddig kitalált, de tagjai a P. Mobil és a Hobo Blues Band közismert állandó vagy vendégzenészei, mint például Schuster Lóránt, Földes László vagy Deák Bill Gyula.

Kopaszkutya
(Bald Dog Rock)
1981-es magyar film

A film digitálisan felújított változatának 2022-es moziplakátja
A film digitálisan felújított változatának 2022-es moziplakátja
RendezőSzomjas György
Műfajfilmvígjáték
ForgatókönyvíróKardos István
Szomjas György
DramaturgVásárhelyi Miklós
FőszerepbenSchuster Lóránt (főnök)
Földes László (Hobo) (énekes)
ZenePóka Egon
Deák Bill Gyula
Pálmai Zoltán
OperatőrHalász Mihály
VágóMajoros Klára
JelmeztervezőSáritz József
GyártásvezetőFogarasi István
Gyártás
GyártóHunnia Filmstúdió
Ország Magyarország
NyelvMagyar
Játékidő100 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
Magyarország Fantasy Film (DVD)
Pannónia Entertaiment (felújított)
BemutatóMagyarország 1981. szeptember 10.
Magyarország 2022. február 10. (felújított) [1]
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
További információk
SablonWikidataSegítség

Cselekmény

szerkesztés
  Alább a cselekmény részletei következnek!

Nehéz idők járnak a zúzósabb rockzenét adó zenekarokra. A diszkózene beköszöntével vége a rock and roll-világnak, a film főhőseként játszó Colorado rockzenekar alig néhány tagú közönség előtt játssza a "Bye-bye Johnny B. Good"-ot a lepukkant szocialista kultúrházban; de még köztük is akad, aki arcul üti az egyik tagot, mert „szart játszanak”. A megélhetés is nagyon nehéz. Mindannyian érzik: valami más, valami új kell. A menedzser, Schuster Lóránt személyében, végigjárja a rivális zenekarok koncertjeit (olyan együttesekről készültek felvételek, mint az Illés vagy az Omega), de kételyei vannak, ezt a korabeli kultúrpolitika által megtűrt vagy támogatott, lágyabb hangvételű, kissé "szalon-rock" irányt el tudja-e majd fogadtatni a tagokkal. Egy nap azonban egészen új ötlete támad: „le kell menni kutyába”, azaz jelenítsék meg zenéjükben a korszak marginalizálódott, de komoly erőt képviselő – és hivatalosan természetesen nem létező – kallódó fiataljainak ízlésvilágát és egyesítsék a blues keményebb stílusát és zenéjét a rock and roll kultúra lázadó felszabadultságával és életörömével. „Lepukkantan, de szabadon”, „Kültelki bunkó vagyok, és büszke vagyok rá!” – ezen ars poeticákat jeleníti meg az átalakult Kopasz Kutya zenekar egyik dalszövegrészlete is, a „Légy a kutyák királya, nem királyok kutyája!”. Az ötlet azonban egyáltalán nem arat osztatlan sikert a tagok körében, akik csupán azt szeretnék folytatni, amit igazán szeretnek és amiben hisznek. Többen kilépnek, a zenekar szétesik.

A menedzser azonban nem tartozik azok közé, akik könnyen feladják. Új zenekart szervez a régi romjaiból – ez lesz a Kopaszkutya – s az eszközökben nem válogat: hazudik, kölcsönkér, hiteget, kijár, rádumál, még férfiúi vonzerejét is felhasználja (amikor fellépőhelyet keres). Sehogyan sem sikerül azonban biztosítania a tévészereplést. Bár ő maga is félig-meddig afféle külvárosi csavargó, proli; kapcsolatai mégsem elegendőek ahhoz, hogy tartósan megvesse lábát az álságos munkásuralom proletártévéjében.

Más tekintetben ugyanakkor eredményes munkát végez. Egy kiváló új énekest szerződtet a régi Hobo mellé a kőbányai gettó kocsmáinak énekes-királya, Bill személyében. Szerencsés húzás: képzett, de mégis nyers hangja jól illik az együttes nyers és kemény, bluesos gitárfutamaihoz. A főnöknek számos bandatagot a tévéfellépés délibábjának eregetésével sikerül meggyőznie. Az arculatváltás bejön, tódul, sőt tombol a közönség, és a megújult zenekar a belső konfliktusok ellenére is sikertörténetnek mondható. (A menedzser ugyanis nem nézi jó szemmel a régi énekes „művészkedő”, túl őszintére, depresszívre és érzelmesre s ezáltal a „kő-bunkó” koncepciótól eltérőre sikerült, egyénieskedőnek érzett szövegeit).

Amire a nehéz idők nem voltak képesek, azt a siker végül mégis elvégzi: egy minden eddiginél nagyobb és sikeresebb szabadtéri koncerten a zenekar tagjai összevesznek, kérlelhetetlenül kirúgják (a szónak szorosabb értelmében is) a menedzsert, mert a televízió beígért kamerái sehol sincsenek.

A menedzser az együttes címer-állataként szolgáló kutyát visszaviszi a sintértelepre. De kiderül, hogy mint ebben az időben mindenki, még egy kültelki sintértelep portása is a nagymenővé és sztárrá válásról álmodozik. „Bazi nagy számmal” akaszkodik rá az őt eleinte kétkedve fogadó menedzserre, de amikor eldúdolja a portási képzeletében régóta dédelgetett basszusgitár-szólamokat (a P. Mobil Utolsó cigaretta című dalának kezdő akkordjai), akkor abban a pillanatban egy új zenekar születik.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

A Kopasz kutya nem dokumentumfilm, s cselekménye természetesen nem tükrözi egy az egyben a benne szereplő zenészek és zenekarok életét. Hobo egyik kifogása a filmmel kapcsolatban éppen az volt,[1] hogy félő: a nagyközönség összekeveri a Hobo Blues Bandet a filmbeli, kitalált rockzenekarral. A Kopaszkutya tehát fiktív alkotás, noha a benne szereplő egyes események és személyek valósággal való egyezése természetesen nem a véletlen műve. A szereplők keresztneve vagy beceneve megegyezik az igazival, kivétel a Schuster Lóránt által alakított „főnök”, aki az egyik jelenetben Béla néven mutatkozik be.

A film további érdekessége, hogy egy rövid jelenet erejéig szerepel benne – önmagát alakítva – Allen Ginsberg.

Szereplők

szerkesztés
 
Hobo Blues Band és a P. Mobil együttes közös koncertje 1981. április 6-án a film forgatása kapcsán. Hátul középen Földes László (Hobó), jobbra a mikrofonnal Deák Bill Gyula

A filmben a zenekar által eljátszott dalokat a Hobo Blues Band lemezre vette, de azt betiltották. Bootleg felvételek tanúsága szerint miután kiderült, hogy nem lesz lemez, a koncerteken Hobo biztatta a közönséget, hogy akinek kell a film zenéje, az vegye fel magának.[2] Az album végül 12 év késéssel, 1993-ban jelenhetett meg.

A filmben elhangzik még a Gyöngyhajú lány az Omega és az LGT közös előadásában, amely ebben formájában a Kisstadion '80 albumra került fel. A tévéstúdióban játszódó jelenetben a Candy együttes játszotta A lélek hangja című dalt. A vége főcím alatt a P. Mobiltól az Utolsó cigaretta hallható, amelynek felvétele nem azonos sem az 1979-es kislemezen, sem a három évvel későbbi Honfoglalás albumon megjelenttel, ez volt az első stúdiófelvétel a Schuster – Tunyogi – Sárvári – Zeffer – Kékesi – Mareczky felállástól.

Folytatás

szerkesztés

Az 1990-es évek közepén felvetődött egy második rész elkészítése, amely azt mutatta volna be, hogyan változott a rockzene helyzete az eltelt évek után. Az eredeti szereplők közül hárman bukkantak volna fel újra: a Schuster Lóránt által alakított „főnök” időközben hangosítással kezdett foglalkozni, Egon zeneiskolát vezetett (mindkettőnek van valóságalapja), Bill pedig lakodalmakban énekelt roma dalokat. Belőlük alakult volna egy új zenekar, a Pémobill, amelynek másik énekese Rudán Joe lett volna. Földes Lászlót nem kérték fel közreműködésre, ő maga sem kívánt részt venni. 1997 elején – a forgatástól független okokból – tagcseréken ment át a valódi P. Mobil, Rudán és Póka csatlakozásával lényegében megvalósult a tervezett filmbeli zenekar. Deák Bill közreműködésével felvették a film soundtrack-jét is.

Azonban időközben viták támadtak Schuster Lóránt politikai szerepvállalása miatt. Mire 1998-ban kiadták az albumot Kutyából szalonna címmel, Póka Egon és Németh Gábor kiléptek a P. Mobilból. Deák Bill Gyula ugyancsak elhatárolódását fejezte ki, két általa énekelt dalt újra kellett venni Rudán Joe-val, csak a bónuszként felkerült roma dalokban hallható Deák Bill hangja (2009-ben az újra kiadott változatra felkerültek eredeti formájukban is a dalok). A viták nem sokkal később rendeződtek (1999-ben Póka visszatért, Deák Bill vendégszerepelt a Népstadion-beli koncerten, 2001-ben Németh Gábor is visszatért), azonban a filmforgatásra nem került sor. Bár azóta többször is ismét felmerült, a P. Mobil újabb változásai (2007 végén távozott Rudán Joe, aki eredetileg éppen a film kapcsán került kapcsolatba az együttessel; 2009 végén pedig az eredeti film egyik szereplője, Póka Egon lépett ki ismét) az eredeti terv megvalósítását keresztülhúzták.

Új koncepció született 2011-ben, a Hobo Blues Band búcsúkoncertje kapcsán: Szomjas György elkészítette a Kopaszkutya Kettőt, dokumentum-, koncert- és játékfilmes elemeket vegyítve. A rajongók számára pályázatot hirdettek egyperces videók készítésére, ezekben elmondhatták a HBB-vel kapcsolatos érzéseiket, élményeiket. A legjobbnak ítélt videók bekerülhettek a készülő filmbe. Kerestek új „tetovált lányt” és „kopaszkutyát” is. A film utolsó, a felvételek elkészültét jelentő forgatási napja 2011. október 20-án volt,[3] a bemutatója december 9-én. Az új filmből – némi meglepetést kiváltva, és jelezve, hogy a személyes és politikai ellentétek nem csendesedtek le teljesen – ezúttal Schuster Lóránt maradt ki, Póka, Deák és Földes viszont szerepelnek benne.

Schuster Lóránt azonban nem hagyta veszni a Kutyából szalonna forgatókönyvét sem, a történet a tervek szerint regény formájában fog megjelenni.

  1. Privát Rocktörténet: A Hobo Blues Band. A Filmmúzeum műsora; megjelent a Kopaszkutya DVD-je mellékleteként is.
  2. Passzio.hu – Hobo Blues Band - 1981. VIII. 22. Hajógyári Sziget. [2013. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 17.)
  3. Hardrock.hu. Hiv. beill.: 2011-10-21.

További információk

szerkesztés