A Koszmosz–496 (oroszul: Космос–496) a Szojuz 7K–T űrhajó személzet nélküli kísérleti repülése volt.

Koszmosz–496
A Szojuz 7K–T típusú űrhajó jellegrajza
A Szojuz 7K–T típusú űrhajó jellegrajza

Ország  Szovjetunió
Űrügynökség Szovjet űrprogram
Gyártó OKB–1
NSSDC ID 1972-045A
Típus személyzet nélküli űrhajó
Rendeltetés tesztrepülés
Küldetés
Indítás dátuma 1972. június 26. 14:53 UTC
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1-es indítóállás
Hordozórakéta Szojuz
Visszatérés dátuma 1972. július 2. 13:54 UTC
Élettartam 6 nap
Tömeg 6570 kg
Energiaellátás akkumulátoros
Pályaelemek
Pálya Alacsony Föld körüli pálya
Inklináció 51,6°
Periódus 89,5 perces
COSPAR azonosító[https://nssdc.gsfc.nasa.gov/nmc/spacecraft/display.action?id=1972-045A 1972-045A 1972-045A]
SCN[https://www.n2yo.com/satellite/?s=06066 06066 06066]
SablonWikidataSegítség

JellemzőiSzerkesztés

A Szojuz–11 szállította a Szaljut–1 űrállomás első személyzetét, visszatérés közben elszökött a levegő az űrkabinból így a személyzet megfulladt. Belső terét jelentősen átalakították, háromszemélyes változatot kettő személyesre, így fel- és leszálláskor az űrhajósok űrruhában tartózkodhattak a felszálló űrkabinban/visszatérő modulban. A módosított 7K–T típusú űrhajó (GRAU-kódja: 11F615A8) első, 33A gyári sorozatszámú példánya. Az űrhajó napelemtáblái változatlanul alkalmazásra kerültek.

KüldetésSzerkesztés

1972. június 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér 1-es indítóállásáról egy Szojuz (11A57) hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 89,5 perces elliptikus pálya elemei: perigeuma 188 kilométer, az apogeuma 317 kilométer volt. Tömege 6570 kilogramm volt.

Július 2-án 6 napos orbitális pályán történő tartózkodás után belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, a kijelölt körzetben ért Földet.

ForrásokSzerkesztés