Kovács Dénes (újságíró)
Sepsiszentgyörgyi és szemerjai Kovács Dénes (Nagyvárad, 1861. november 24. – Zamárdi, 1948. március 1.) bölcseleti doktor, kereskedelmi és polgári iskolai tanár.
| Kovács Dénes | |
| Született | 1861. november 24. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1948. március 1. (86 évesen)[1] Zamárdi |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | természetes halál |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Nagyváradon született; apja tekintélyes polgár és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt honvéd hadnagy volt (meghalt 1893-ban). Kovács Dénes középiskoláit szülővárosában, majd Temesvárott és Pesten végezte; az egyetemen ugyanitt hallgatta a bölcseleti tudományokat és 1885-ben nyerte el magyar- és német irodalomból, valamint esztétikából a bölcseletdoktori oklevelet. 1886-ban a berlini egyetemre ment, ahol két félévet töltött, irodalmi, nyelvészeti és jogi tanulmányokkal foglalkozva; titkára volt a berlini magyar egyesületnek. Hírlapírói küldetésben beutazta úgyszólván egész Európát. 1889-ben három hétig tanulmányozta a párizsi világkiállítást. Részt vett 1893-ban Konstantinápolyban Széchenyi Ödön gróf basa jubileumán, amikor a szultán a Tachlisie érdemrenddel és fermánnal tüntette ki. 1894-ben három hétig volt Turinban Kossuth Lajos betegágyánál, halálánál és utóbb ravatalánál, mint több fővárosi lap levelezője. Ő készítette az utolsó interjút Kossuthtal. Mint az Otthon-kör delegáltja részt vett az 1897-ben Stockholmban és 1898-ban Lisszabonban tartott nemzetközi hírlapírói kongresszuson. 1890-től a székesfővárosi IX. kerületi kereskedelmi és polgári iskolánál mint tanár működött. 1901 és 1922 között a Kis Újságnak volt a felelős szerkesztője, emellett a Budapestben is publikált. 1922-ben felhagyott az újságírással, ezután néha jelentek csak meg cikkei a Budapesti Hírlapban és a Mai Napban.
Az Otthon Írók és Hírlapírók Körének főkönyvtárnoka volt, valamint a nagyváradi Szigligeti Társaság tagja.
A hírlapírással 1882-ben kezdett foglalkozni, amikor belső munkatársa lett a Radó Antal szerkesztésében megjelent Magyar Ujság c. politikai napilapnak. 1883-ban a Polonyi Géza szerkesztésében megindult Nemzeti Ujság politikai lap kötelékébe lépett. 1884-ban a Hircsarnok kőnyomatú lap belmunkatársa lett, amelynek a segédszerkesztője lett. 1886-tól belmunkatársa volt a Budapest politikai napilapnak, melynek irodalmi és művészeti rovatát vezette. Ugyanez időtől állandó munkatársa volt a Vasárnapi Ujságnak; majdnem valamennyi fővárosi napi lapba nagy számmal írt cikkeket.
Írásai szerkesztés
Cikkei többek közt a nagyváradi Szabadságban (1886. 288. sz. A 66-ik külföldi magyar legio szervezete), a Pesti Naplóban (1887. 226. sz. A peleskei nótárius, két czikk a Gvadányi Albumból), a Vasárnapi Ujságban (1888. A legelső magyar tűzoltó. 1889. Ürge Ignácz chinai magar hittérítő, A kerepesi temető, A technologiai iparmúzeum új palotája, 1890. A nádor család sirboltja 1891. A szabadságharcz szobra, 1892. Küry Klára), a Művészeti Lapokba (1896. Schickedanz Albert); a Fővárosi Lapoknak is munkatársa volt.
Munkái szerkesztés
- Gróf Gvadányi József élete és munkái. Irodalom-történeti tanulmány. Budapest, 1884 (doktori értekezés) Online
- A berlini magyar egyesület negyvenéves története. Berlin, 1886
- A kerepes-uti temető. Utmutató és tájékoztató. Húsz ábrával és egész temetőtérképpel. Budapest, 1894
- A magyar királyi anyakönyvvezető. Tájékoztató az állami anyakönyvvezetők számára. Budapest, 1895 (Ism. Vasárnapi Ujság 39. sz.)
- Házassági káté. Az új egyházpolitikai törvény a gyakorlati életben. A nagyközönség számára kérdésekben és feleletekben. Budapest, 1895
Szerkesztette a Gvadányi Albumot, gróf Gvadányi József szakolcai lakóházának emléktáblával való megjelölése alkalmából (Budapest, 1887. Ism. Főv. Lapok 226. sz.) és a Koronázási Emlékkönyvet a király koronázásának 25 éves évfordulójára, Sziklay Jánossal együtt Budapesten 1892-ben.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 26.)
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.
- Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7