Kuncshogo pekcsei király
Kuncshogo ( ) (? – 375) az ókori Pekcse ( ) állam tizenharmadik királya volt.[2] A japán Kodzsiki Csogo ( ) (조고, 照古), a Nihonsoki Cshogo ( ) (초고, 肖古), a kínai Csin su (晉書) pedig Jogu ( ) (여구, 餘句) néven hivatkozik rá.[3]
Kuncshogo pekcsei király | |
Pekcse 13. királya | |
Uralkodási ideje | |
346 – 375[1][2] | |
Elődje | Kje ( ) |
Utódja | Kunguszu ( ) |
Életrajzi adatok | |
Gyermekkori név | Pujo Gu (부여구, 扶餘句, )[2] |
Született | ?[2] |
Elhunyt | 375[2] |
Édesapja | Pirju ( )[2] |
Édesanyja | ismeretlen nevű királyné[2] |
Házastársa | ismeretlen nevű királyné a Csin (眞, ) klánból[2] |
Gyermekei | Kunguszu ( )[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Kuncshogo vang | |
Koreai átírás | |
Hangul | 근초고왕 |
Handzsa | 近肖古王 |
McCune–Reischauer | Kǔnch'ogo wang |
Átdolgozott | Geunchogo wang |
Élete
szerkesztésPirju ( ) halála után a rivális vérvonal szülötte, Kje ( ) került a trónra, ami viszont felbőszíthette Pirju ( ) második fiát, Kuncshogót ( ). Feltételezések szerint harc bontakozhatott ki a két tábor között, és Kje ( ) veszített. Halálát követően Kuncshogo ( ) elfoglalta a trónt, és az ország történelmének legnagyobb királya lett.[4][2][5][3]
Kuncshogo ( ) alatt Pekcse ( ) felvirágzott, politikailag és területi terjeszkedés szempontjából is igen erős állammá vált. 369-ben a király beolvasztotta a Mahan államszövetség megmaradt városállamait, Kajától ( ) is szerzett területeket, 371-ben pedig harmincezer katonával Kogurjó ( )ba is benyomult, ahol Phenjanban megölte Kogugvon ( ) királyt, a várost azonban nem sikerült elfoglalnia. Így is jelentős területekre tett szert, a Koreai-félsziget jó részét sikerült megszereznie, a Han folyó medencéje is hozzá tartozott, itt volt megtalálható első fővárosa, Ürje (위례, ) is.[6][7][8][5]
Az állam barátságos viszonyt ápolt a Csin ( )-dinasztiával, Sillával és a va (japán) néppel is, átemelte a kínai találmányokat és közvetítette őket Japán felé. Az első pekcse ( )i király volt, akinek nevét feljegyezték kínai krónikában. A japánokkal való kapcsolat nagy hatással volt a japán kultúrára, a pekcse ( )i király udvarába hívta a japán követeket, ahol selymet, bikszarvból készített íjakat és különféle, vasból készült tárgyakat mutattak be nekik. Kuncshogo ( ) a Jamato vezérnek egy különleges, hétágú kardot ajándékozott, valamint két tudóst is küldött Japánba, hogy terjesszék a konfuciánus eszméket, a kínai írást és a pekcse ( ) kultúrát.[9]
Kuncshogo ( ) megerősítette a királyságot azzal, hogy bevezette az utódlásos monarchiát, melyben a király fia örökli a trónt. A trónörökösök rendre a Csin ( ) klánból választottak feleséget maguknak. Virágzott a kereskedelem is a környező országokkal. Ekkortájt született a Szogi ( ) (서기, 書記), mely Pekcse ( ) történetét írta le.[7][3][9] Ma már nincs nyoma ennek a feljegyzésnek, csak a Szamguk szagi ( ) említi.[10]
375-ben hunyt el, a trónon fia, Kunguszu ( ) követte.[2]
A filmművészetben
szerkesztésA 2010-es Kuncshogo vang ( ) (angol címén The King of Legend) című sorozatban Kam Uszong ( ) alakította. A 2017-es Hangukszagi ( ) (angol címén Chronicles of Korea) című sorozatban Csong Szunggjo (정승교, ) alakította.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Nahm 573. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k Doopedia
- ↑ a b c Encykorea
- ↑ Park, Hyun Sook, «백제의중앙과지방»(Central area and regions of Baekje), p. 71, Juryuseong, 2005, ISBN 8987096513
- ↑ a b KBS
- ↑ Britannica
- ↑ a b Kim 38-40. o.
- ↑ BHACMF 1
- ↑ a b KBS2
- ↑ 서기 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2015. május 4.)
Források
szerkesztés- ↑ BHACMF 1: Foundation and Expansion of Baekje. Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation. (Hozzáférés: 2015. május 6.)[halott link]
- ↑ Britannica: Paekche. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2015. május 3.)
- ↑ Doopedia: 근초고왕 (koreai nyelven). Doopedia. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
- ↑ Encykorea: 근초고왕 (koreai nyelven). Encyclopaedia of Korean Culture. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
- ↑ KBS: King Geunchogo. KBS World. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
- ↑ KBS2: King Geunchogo (2). KBS World. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
- ↑ Kim: Jinwoon Kim. A History of Korea: From "Land of the Morning Calm" to States in Conflict. Indiana University Press (2012). ISBN 9780253000781
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
Előző uralkodó: Kje ( ) |
Pekcse királya
346 – 375 |
Következő uralkodó: Kunguszu ( ) |