Keleti lármáskuvik
A keleti lármáskuvik[1] (Megascops asio) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[2][3]
Keleti lármáskuvik | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - jelen | ||||||||||||||||||
Figyelő példány
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Megascops asio (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Keleti lármáskuvik témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti lármáskuvik témájú médiaállományokat és Keleti lármáskuvik témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Scops nembe Strix asio néven. Sorolták az Otus nembe Otus asio néven is.[4]
Alfajai
szerkesztés- Megascops asio asio (Linnaeus, 1758) - Kanada délkeleti része. és az USA északkeleti és középső államai
- Megascops asio floridanus (Ridgway, 1873) - Louisiana, Mississippi, Alabama és Florida államok
- Megascops asio hasbroucki (Ridgway, 1914) - az USA déli-középső államai
- Megascops asio maxwelliae (Ridgway, 1877) - Közép-Kanada déli része és az USA északi-középső államai
- Megascops asio mccallii (Cassin, 1854) - Texas déli része és északkelet-Mexikó
Előfordulása
szerkesztésÉszak-Amerika középső és keleti részén, Dél-Kanadától az Amerikai Egyesült Államokon át Mexikó középső részéig. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi cserjések, valamint másodlagos erdők, ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Vonuló faj.[5]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-61 centiméter, testtömege 121-244 gramm.[6] A fajtán belül a kifejlett állatok színe többnyire a szürkétől a vörösesbarnáig terjed. Ennek az változatosságnak az oka még nem ismert. Időnként még az egy fészekaljból származó testvérek is eltérő színűek. A háti és faroktollazaton sötétbarna csíkok és sávok húzódnak. A fiatal madarak evezőtolla és farka ugyanolyan, mint a kifejlett madaraké. A farok felső része széles sávos, a tollak vége pedig fehér. A fején levő előre álló tollfül ághoz vagy bothoz hasonlóvá teszi a kuvikot, amikor nappal a fán alszik. Szeme sárga, fekete széllel, csőre többnyire világos és erős.
Életmódja
szerkesztésA legtöbb bagolyhoz hasonlóan éjjel aktív. Kisemlősöket, madarakat és rovarokat zsákmányol.
Szaporodása
szerkesztésEgyévesen lesz ivarérett. Tavasszal költ úgy, hogy elfoglalja a más madarak fészkét, alkalmanként kihelyezett odúkba is beköltözik. A fészekalj 3-8 tojás, amelyeket a tojó két-három nap különbséggel rak egy odúba, majd 26 nap alatt egyedül költi ki a fiókákat; miközben alatt a hím eteti. A fiatal madarak 30 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]
Képek
szerkesztés-
Fióka
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Fesztáv (Wingspan)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. október 30.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp DOI: 10.5962/bhl.title.542: 92.