L’Aquila

község Olaszországban

L’Aquila város és község Olaszországban, Abruzzo régió valamint L’Aquila megye közigazgatási székhelye.

L’Aquila
L’Aquila címere
L’Aquila címere
L’Aquila zászlaja
L’Aquila zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióAbruzzo
MegyeL’Aquila (AQ)
FrazionékAquilio, Aragno, Arischia, Assergi, Bagno, Bazzano, Camarda, Cansatessa, Casaline, Cermone, Cese di Preturo, Civita di Bagno, Colle di Preturo, Colle di Sassa, Colle Roio-Poggio di Roio, Collebrincioni, Collefracido, Collemare, Coppito, Filetto, Foce, Forcelle, Genzano, Gignano, Monticchio, Onna, Paganica, Pagliare di Sassa, Palombaia, Pescomaggiore, Pettino, Pianola, Pile, Pizzutillo, Poggio Roio, Poggio Santa Maria, Pozza di Preturo, Pratelle, Preturo, Ripa, Roio Piano- Poggio di Roio, San Giacomo Alto, San Giuliano, San Gregorio, San Leonardo, San Marco Di Preturo, San Martino di Sassa, Sant’Angelo, Santa Rufina, Santa Veronica, Sant’Elia, Santi, San Vittorino, Sassa, Tempera, Torretta, Valle Pretara, Vallesindola, Vasche
VédőszentMaximus of Aveia
Irányítószám67100
Körzethívószám0864
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség69 558 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség146,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság714 m
Terület466,96 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 42° 21′ 14″, k. h. 13° 23′ 31″42.354008°N 13.391992°EKoordináták: é. sz. 42° 21′ 14″, k. h. 13° 23′ 31″42.354008°N 13.391992°E
Elhelyezkedése L’Aquila térképén
Elhelyezkedése L’Aquila térképén
L’Aquila weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz L’Aquila témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A város az Aterno folyó völgyében fekszik, a Gran Sasso d’Italia lábainál.

Története

szerkesztés
 
A város főtere, a Piazza del Duomo

A várost II. Frigyes német-római császár alapította a 13. század első felében, az ókori Amiternum helyén. Nevét Aquila (magyarul sas) a Staufok címerállatáról kapta.

A középkorban a Nápolyi Királyság második legjelentősebb városa volt, magas fokú autonómiával rendelkezett. Évszázadokon át a király kapitányának vezetése alatt állt, akik a legbefolyásosabb nemesi családok berkeiből kerültek ki.

Gyors fejlődését annak köszönhette, hogy a Firenzét-Nápollyal, az Abruzzókon áthaladó kereskedelmi útvonal mentén épült ki. Mivel egyben határtelepülés is volt, a pápai állam többször is megpróbálta elfoglalni. A város rövid ideig kikerült a Nápolyi Királyság fennhatósága alól, miután egy helyi remetét, Pietro del Morronét V. Celesztin néven pápának választottak. Ebben az időszakban a város aranykorát élte: számos köztéri szobor épült meg, kutak valamit a város katedrálisa. A város Anjou Róbert idejében kereskedelmi privilégimokat szerzett, így vám-jogot is, majd 1344-ben saját pénzverdét.

A 14. század közepén a pestisjárványok (1348, 1363) és földrengések (1349) miatt a város hanyatlásnak indult. Újabb fellendülési időszak a 15. század közepén kezdődött, amikor zsidó családok és ferences szerzetesek telepedtek meg a városban. 1481-ben Rottweili Ádám, Gutenberg tanítványa nyomdát nyitott Aquilában.

Mikor a pápa kiátkozta I. Johannát és nápolyi királlyá Anjou Lajost nevezte ki, Aquila lakossága az Anjou-kat támogatta, minek következtében Braccio da Montone, Perugia ura, a királynő támogatója ostrom alá vette a várost. A várost az Anjou-kat támogató Muzio Attendolo Sforza és fia Francesco csapatai mentették fel a 13 évig tartó ostrom alól.

A várost a 16. században Philibert van Oranje spanyol alkirály csapatai kifosztották és felégették, amit tetőzött az 1703-as földrengés, mely során a katedrális is megsérült. 1799-ben csatlakozott a tiszavirág életű Parthenopéi Köztársasághoz.

A város nevét 1861-ben Aquila degli Abruzzi-ra változtatták és csak 1939-ben vette fel mai megnevezését.

2009. április 6-án egy 6,3-as erősségű földrengés rázta meg, 308 halálos áldozatot követelve. Az olasz kormány által az Európai Bizottság részére küldött becslések szerint a károk mértéke 10 212 000 000 €.

Népessége

szerkesztés

A népesség számának alakulása:

Közlekedése

szerkesztés

A városban kötöttpályás busz üzemeltetését is tervezték a Coppito - Centro Storico - Terminal Collemaggio útvonalon. Egy 7,5 km hosszú vonalat terveztek, amelyet hét STE3-as kocsi szolgált volna ki, amelyek közül néhányat már meg is vásároltak. A megkezdett munka többször is félbeszakadt, először a Főfelügyelőséggel kapcsolatos problémák, majd az Európai Unió által indított kötelezettségszegési eljárás miatt. A kocsiszín, valamint a pálya és a felsővezeték megépítése után az útvonal nagy részén a munkálatok pénzügyi problémák és az eredetileg tervezett útvonal tervezési módosításai miatt leálltak. A 2009-es földrengés adta meg a végső csapást; végül a projektet feladták, és 2013-ban megkezdődtek a vonal bontási munkálatai.

Főbb látnivalói

szerkesztés
 
A város katedrálisa
  • Erődítmény (Forte Spagnolo)1534-ben építtette Don Pedro de Toledo nápolyi spanyol alkirály. Ma az Abruzzo Nemzeti Múzeum otthon.
  • Katedrális (Duomo) – a 13. században épült, majd az 1703-as földrengés után újjáépítették. Főhomlokzata 19. századi.
  • San Bernardino di Siena-templom1472-ben épült reneszánsz stílusban. Itt őrzik Sienai Szent Bernardin ereklyéit.
  • Santa Maria di Collemaggio-templom – A 13. századi, reneszánsz stílusú templomot az 1703-as földrengést követően építették újjá. A templom zarándokhely, 1294. augusztus 29-én itt emelték a pápai trónra V. Celesztin pápát. Fő nevezetessége V. Celesztin pápa 1517-ben épített mauzóleuma.
  • nemesi paloták: Palazzo Dragonetti, Palazzo Persichetti
  • Kilencvenkilenc fejes kút (Fontana delle novantanove cannelle) – 1272-ben épült
  • Fényes kút (Fontana Luminosa) – az 1930-as években épült
  • Karl Heinrich Ulrich, 19. századi melegjogi aktivista sírhelye a temetőben
  • Amiternum római város romjai
  • Rocca Calascio kastély, mely Európa legmagasabban fekvő várkastélya

További információk

szerkesztés