Ladocsi Gáspár

esztergom-budapesti segédpüspök

Ladocsi Gáspár (Nagybajcs, 1952. június 26... –) vezérőrnagy, risiniumi címzetes püspök, nyugalmazott esztergom-budapesti segédpüspök, esztergomi teológiai tanár, tábori püspök, főiskolai tanár.

Ladocsi Gáspár
Született 1952. június 26. (71 éves)
Nagybajcs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1994. április 18. – 1998. március 7.)
  • megyéspüspök (1994. április 18. – )
  • címzetes püspök (2001. november 28. – )
  • segédpüspök (2001. november 28. – 2010. november 26.)
Iskolái Római Katolikus Hittudományi Akadémia (–1977)
Kitüntetései Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele (2000)
esztergom-budapesti segédpüspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1977. június 18.
Esztergom
Püspökké szentelés 1994. május 14.
Budapest, Szent István-bazilika
Szentelők

Hivatal katonai ordinárius
Hivatali idő 1994–2001
Elődje(1945 előtt: Hász István)
Utódja Szabó Tamás

Hivatal esztergom-budapesti segédpüspök
Hivatali idő 2001–2010
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Gimnáziumba a győri bencésekhez járt. Sorkatonai szolgálata után Esztergomban, az Érseki Hittudományi Főiskolán kezdte teológiai tanulmányait, amelyeket végül a Hittudományi Akadémián fejezett be, 1977-ben. Végzése évében, június 18-án szentelték áldozópappá Esztergomban. 1978-ban teológiai doktorátust szerzett. 1977–1994 között az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola tanára, 1981-ben az Érseki Papnevelő Intézet megbízott prefektusa volt.

Püspöki pályafutása szerkesztés

1994. április 18-án nevezte ki II. János Pál pápa az újonnan felállított Katonai ordinariátus püspökévé; 1994. május 14-én szentelte fel Paskai László prímás, esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilikában. Ekkor iktatták be tábori püspöki hivatalába is; ugyanekkor dandártábornoki kinevezést kapott, öt évvel később pedig vezérőrnagy lett. 1995-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának vezetője, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának óraadó tanára. 2001 végén szolgálati nyugállományba vonult, ugyanekkortól risinói (risiniumi) címzetes püspök és az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke.

Ő szentelte fel Solymáron az 1996-ban felállított kitelepítési emlékművet, amely a magyarországi németek kitelepítésének állított emléket az elűzetés 50. évfordulóján, 2003-ban pedig ő áldotta meg a Pilis Keresztjét a pilisszántói hegyoldalban. Ő adta át az első Balassi Bálint-emlékkardot, a Molnár Pál által alapított nemzetközi irodalmi díjat 1997. február 14-én a Gellért szállóban Tóth Bálint költőnek.

2010 végén az Egyházi Törvénykönyv 411. kánonjára és 401. kánon második paragrafusára, egészségi okokra hivatkozva benyújtotta lemondási kérvényét segédpüspöki tisztségéről, amit XVI. Benedek pápa november 26-án fogadott el.[1]

Művei szerkesztés

  • Játékok imái; Szent Gellért, Bp., 2004
  • A Jézus Krisztus-jelenség a gnosztikus irodalomban; Jel, Bp., 2004 (Litteratura patristica)
  • Santa Balbina bazilika, Róma; szerk. Ladocsi Gáspár, Németh László; Makrovilág, Bp., 2004
  • Keresztényüldözés a Római Birodalomban; Szt. István Társulat, Bp., 2018

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Szentatya elfogadta Ladocsi Gáspár püspök lemondását (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2010. november 26. (Hozzáférés: 2013. február 27.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés