Lajos Antal spanyol infáns

Lajos Antal János (spanyolul: Luis Antonio Jaime; Madrid, Spanyol Birodalom, 1727. július 25. – Arenas de San Pedro, Spanyol Birodalom, 1785. augusztus 7.), Bourbon-házból származó spanyol infáns, Chinchón 13. grófja, aki 1754-es egyházi pályájának elhagyása előtt Spanyolország prímása, valamint Toledo érseke 1735 és 1754 között, egyúttal a valaha volt legfiatalabb kinevezett bíboros (a Santa Maria della Scala templomé) a Guinness Rekordok Könyve szerint.

Lajos Antal infáns
Uralkodóház	Bourbon
Született	1727. július 25. Madrid
Elhunyt	1785. augusztus 7. (58 évesen) Arenas de San Pedro
Nyughelye	El Escorial-i királyi kolostor
Édesapja	V. Fülöp spanyol király
Édesanyja	Farnese Erzsébet
Házastársa	María Teresa de Vallabriga
Gyermekei	Luis María toledói érsekek María Teresa, Chinchón 15. grófnője María Luisa
Tisztség	toledói érsekek
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajos Antal infáns témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Az ifjú Lajos bíboros–infáns mint toledói érsek 1742 körül

Lajos infáns 1727. július 25-én született V. Fülöp spanyol király és második felesége, Farnese Erzsébet királyné legfiatalabb fiaként. Alig nyolc éves korában, 1735. szeptember 9-én felszentelték mint toledói érseket és az ország prímása. 1754. december 18-án azonban elhivatottság hiányában felhagyott az egyházi élettel és lemondott címeiről és egyházi méltóságairól. Bátyja, Fülöp infáns a Chinchón 13. grófja (spanyolul: Conde de Chinchón) címet adományozta neki.

Amikor 1759-ben idősebb fivére, VI. Ferdinánd király (aki apjuk első, Savoyai Mária Lujzával kötött házasságából származott) örökös nélkül elhuny, Lajos magának követelte a trónt, révén, hogy ő volt V. Fülöp egyetlen még Spanyolországban élő fia (idősebb testvére, Károly ekkor Nápoly és Szicília királya volt, míg másik bátyja, Fülöp Parma uralkodó hercege). Követelését azonban nem tudta érvényesíteni, a spanyol trónt végül Károly testvére örökölte, akit itáliai székében fia, Ferdinánd követett.

Lajos infáns a művészetek és a kultúra nagy tisztelője, egyúttal mecénása volt. Támogatta többek között a zenében Luigi Boccherinit, az építészet terén Ventura Rodríguezt, a festészetben pedig Francisco de Goyát, Luis Paret y Alcázart és Charles Joseph Flipartot is.

Házassága és gyermekei

1776. június 27-én (egyesek szerint január 28-án) Olías del Rey-ben morganatikus házasságot kötött egy aragón arisztokratával, María Teresa de Vallabriga y Rozassal. A házasságot bátyja, Károly király üdvözölte, mert a ragon alul kötött házasságból származó gyermekek nem örökölhették a trónt. A király, tartva testvérétől, száműzte őt a madridi királyi udvarból, bár kapcsolatuk nem vált ellenségessé. Lajosnak és María Teresa de Vallabrigának három gyermeke érte meg a felnőttkort:

• Luis María, Chinchón 14. grófja (1777. május 22. – 1823. március 19.), San Martín de la Vega 1. márkija, aki apjához hasonlóan egyházi pályára lépett, kinevezték többek között toledói érseknek és az ország prímásának is. Nem házasodott meg és nem születtek gyermekei.
• María Teresa Josefa, Chinchón 15. grófnője (1780. november 26. – 1828. november 24.), valamint Boadilla del Monte 1. márkinője, aki Manuel Godoynak, Alcudia és Sueca hercegének, az ország miniszterelnökének első felesége lett. Kapcsolatukból egy leánygyermek, Carlota Luisa, Sueca hercegnéje született.
• María Luisa Fernanda Norberta (1783. június 6. – 1848. december 1.), hozzáment Joaquín José de Melgarejóhoz, San Fernando de Quiroga 1. hercegéhez. Nem születtek gyermekeik.