A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak.

Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság (magyarul: visszás-házasság)[1] és a morganatikus házasság között: az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal házasodik), a másodiknál viszont mindkét fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú, mint a másik. Kempelen szerint a méssaliance házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a házasságkötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a morganatikus házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára, és a leszármazottjai nem kapják meg a jogait és kiváltságait.[2] Például Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg a magyar köznemes bessenyői és velikei Skublics Laurát (1826–1865) vette el morganatikus házasságban, és ezért az uralkodó megfosztotta rokonát a főhercegi címtől és más egyéb kiváltságaitól; a király a „báró Wallburg” címet és új vezetéknevet adományozott a volt Habsburg-Lotaringiai főhercegnek. A visszás-házasságra (mésalliance) példa Deák Ferencnek, a „haza bölcsének” a nagybátyja, kehidai Deák József (17641831) táblabíró, főhadnagy, királyi testőr, aki az otthonában szolgáló szobalányt, István Katalint (17801850) vette el; közös gyermekeik és leszármazottjaik továbbra is a kehidai Deák család teljes jogú és törvényes képviselői voltak.[3]

Kempelen azt is magyarázza, hogy méssaliance-ot akkor is követhetnek el a felek, ha mindketten a nemesi rendhez tartoznak. Például ha egy nemrég nemesített és főnemesi címmel adományozott családból származó hölgy házasságot köt egy ősrégi köznemes férfival, nem a főnemes nő követett el méssaliance-ot, hanem a férfi, mivel a nemrég főnemesi rangra emelt család nem rendelkezik az ősi próbához megkívánt számú ősökkel.[4]

Történelmi példák Európában szerkesztés

Ausztria szerkesztés

Belgium szerkesztés

Dánia szerkesztés

Egyesült Királyság szerkesztés

Franciaország szerkesztés

  • 1683-ban a megözvegyült XIV. Lajos király titokban feleségül vette régi szeretőjét, Françoise d’Aubignét, Maintenon márkinőjét.
  • X. Károly francia király fiának, az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének megözvegyült felesége, Mária Karolina 1831. december 14-én Rómában titokban feleségül ment Ettore Carlo Lucchesi-Pallihoz (1806–1864), Grazia 8. grófjához, Campofranco hercegéhez. Miután a házasság 1832-ben kitudódott, a Bourbon-család, jelesül a trónjáról lemondott, és ekkor már külföldi száműzetésben élő X. Károly kitagadta Mária Karolinát.
  • 1803-ban Bonaparte Napóleon öccse, Jérôme Bonaparte az amerikai Elizabeth Pattersont vette feleségül. Napóleon soha nem ismerte el, és utóbb, már császárként érvényteleníttette is ezt a házasságot, hogy öccse egy württembergi királyi hercegnőt vehessen el.
  • Camille Paule (1867–1946) francia csendőr, a Mohéli (comorei nyelven Mwali) Királyság (Szultanátus) királynőjének (szultánájának) férje rangon alul megkötött házasság által a Comore-szigetek egyik szigetén.

Görögország szerkesztés

Itália szerkesztés

Németország szerkesztés

Oroszország szerkesztés

Románia szerkesztés

Svédország szerkesztés

Szerbia szerkesztés

  • I. Sándor szerb király (Aleksandar Obrenović), anyja akarata ellenére, 1900-ban annak egyik udvarhölgyét, Draga Lunjevicát vette feleségül. Draga királyné az alattvalók körében is népszerűtlenné vált. Három évvel az esküvő után a királyt és királynét egy tiszti összeesküvés résztvevői meggyilkolták.

Történelmi példák Afrikában szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Felsőmagyarországi Minerva: nemzeti folyó-irás, Volume 2. 707. o.
  2. Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest (5. o.)
  3. Bekő Tamás. Deák Ferenc zalatárnoki nőrokonai. In: Szerk. Kiss Gábor. (2015) „Deák és a nők - Női sorsok és szerepek Deák Ferenc környezetében. Zalaegerszeg. dfmvk. 190., 194. o.
  4. Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest. 5-6. o.
  5. Szluha Márton. (2012). Vasvármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 523. o.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Morganatische Ehe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.