Elizabeth Patterson Bonaparte

amerikai hölgy, Jérôme Bonaparte első felesége

Elizabeth „Betsy” Patterson, férjezett nevén Elizabeth Bonaparte, (Baltimore, Maryland, 1785. február 6. – Baltimore, 1879. április 4.), amerikai felső tízezerhez tartozó üzletasszony, társasági hölgy, 1803–tól Jérôme Bonaparte első felesége, Napóleon császár sógornője, a Bonaparte család amerikai ágának ősanyja. Házasságát a császár 1805-ben semmisnek nyilvánította, férjét saját dinasztikus tervei szerint új házasságra kötelezte. Elizabeth és Jérôme Bonaparte házasságát hivatalosan csak Napóleon bukása után, 1815-ben bontották fel.

Elizabeth Patterson Bonaparte
„Betsy” Patterson portréja (James Parton rajza)
„Betsy” Patterson portréja (James Parton rajza)
Született Elizabeth Patterson
1785. február 6.[1][2][3][4][5]
Baltimore[5]
Elhunyt 1879. április 4. (94 évesen)[1][2][3][4][5]
Baltimore[5]
Beceneve Betsy
Állampolgársága USA
Nemzetisége ír
Házastársa Jérôme Bonaparte
Gyermekei egy gyermek:
Jérôme-Napoléon Bonaparte
SzüleiWilliam Patterson
Dorcas Spear
Foglalkozása
Sírhely Baltimore, Greenmount temető

Elizabeth Patterson Bonaparte aláírása
Elizabeth Patterson Bonaparte aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Elizabeth Patterson Bonaparte témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

SzármazásaSzerkesztés

Elizabeth Patterson 1785-ben született Baltimore-ban (Maryland államban), ír kivándorlók gyermekeként. Édesapja William Patterson(wd) (1752–1835) volt, sikeres vállalkozó és üzletember, édesanyja Dorcas Spear (1761–1814) volt. Három gyermekük született:

Apja, William Patterson korábban részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, majd sikeres kereskedőként hatalmas vagyont szerzett. Megalapította a Baltimore and Ohio Railroad vasúttársaságot. Az 1800-as évek elejére ő lett Maryland állam második leggazdagabb embere, a listán csak Charles Carroll of Carrollton szenátor, a Függetlenségi Nyilatkozat utolsó, ekkor még élő aláírója előzte meg.[6]

 
Férje, Jérôme Bonaparte (1804)

HázasságaSzerkesztés

1803-ban az ifjú Jérôme Bonaparte (1784–1860), Napoléon Bonaparte Első Konzul legifjabb öccse, a francia haditengerészet tisztje Martinique-ban elhagyta szolgálati helyét és július 20-án Baltimore-ba érkezett. Itt megismerkedett Elizabeth Pattersonnal. Egymásba szerettek, és alig két hónapos ismeretség után, 1803. december 24-én összeházasodtak. Bár mindketten 21 évesnél fiatalabbak voltak és a korabeli törvények szerint egyikük sem minősült „teljes korúnak”, Jérôme nem kérte ki saját családjának beleegyezését. Az esküvő az amerikai felső tízezer nagy társadalmi eseménye volt, a fiatalokat maga John Carroll(wd), Baltimore érseke (az Amerikai Egyesült Államok első felszentelt római katolikus érseke) adta össze a város székesegyházában.

Jérôme bátyja, Napoléon Bonaparte tábornok, a Bonaparte-ház feje, az esküvő idején még a Francia Köztársaság Első Konzulja azonnal visszautasította, hogy érvényesnek ismerje el öccse házasságát. A császárságra készülő Első Konzul csalódását és dühét fokozta másik öccsének, Luciennek ugyanekkor, 1803-ban szintén az ő engedélye nélkül – sőt tilalma ellenére – kötött házassága a kisnemesi származású Alexandrine de Bleschamp-nal.

1804. március 20-án Napóleont Franciaország császárává kiáltották ki. Nyomban leváltotta tisztségéből Franciaország washingtoni nagykövetét, Louis-André Pichont, mert nem akadályozta meg öccsének házasságkötését. Utasította Jérôme-ot, hogy feleségét hátrahagyva térjen haza Franciaországba.[7] Jérôme ellenállt, ragaszkodott imádott „Betsy”-jéhez. A házaspár azt tervezte, hazatérnek Párizsba Napóleon koronázására, amely 1804. december 2-re volt kitűzve. A hajó indulását a rossz időjárás miatt többször el kellett halasztani. 1804 őszén érkeztek érkeztek Franciaországba, Elizabeth ekkor már teherben volt Jérôme gyermekével. Itt szembesültek azzal, hogy a császár megtiltotta Elizabeth-nek, hogy a Francia Császárság, sőt az európai kontinentális zárlatban résztvevő bármely állam területére léphessen.

A házaspár útjai szétváltak. A várandós Elizabeth, miután Hollandiában sem engedték partra szállni, Angliába utazott. Jérôme Itáliába ment, hogy jobb belátásra bírja császári bátyját, sikertelenül. Napóleon 1805. március 11-én császári dekrétummal érvénytelennek nyilvánította Jérôme és Elizabeth házasságát. 1805. július 5-én Elizabeth Londonban világra hozta gyermekét, Jérôme-Napoléon Bonaparte-Pattersont(wd). Férje, Jérôme engedett bátyja akaratának, Elizabeth-et nem látta többé (eltekintve egy későbbi rövid találkozástól, 1817-ben, már Napóleon bukása után).

A császár Jérôme-nak (többi családtagjához hasonlóan) politikai szerepet szánt. 1806-ban a csatlósává tett német fejedelemségekből létrehozta a Rajnai Szövetséget, és dinasztikus kapcsolatrendszer kiépítésébe fogott. Ennek keretében öccsét, Jérôme-ot 1807 júliusában kinevezte a napóleoni Vesztfália királyává, és augusztusban rövid úton összeházasította Württembergi Katalin hercegnővel, a szintén Napóleon által kreált Württembergi Királyság uralkodójának, Württembergi Frigyesnek leányával, miközben első házasságát még hivatalosan nem bontották fel.[8]

 
Fia, Jérôme-Napoléon Bonaparte (1840 körül)

Ismét otthonSzerkesztés

Elizabeth gyermekével együtt hazatért Baltimore-ba, apjához. Továbbra is Jérôme Bonaparte törvényes feleségének tekintette magát, és minden fórumon hangsúlyozta a francia császári családhoz tartozását.[6] Kárpótlásként Napóleon császár magas évjáradékot fizetett neki.

1815-ben, a waterlooi csata és Napóleon bukása után Elizabeth válókeresetet adott be a baltimore-i bírósághoz, Maryland állam törvényhozásának egyik különleges rendeletére hivatkozva, és sikerült kimondatnia válását Jérôme Bonaparte-tól. A Bourbon-restauráció éveiben többször ellátogatott a Francia Királyságba, ahol magas arisztokrata körökben szívélyesen fogadták. Személyisége elbűvölte az előkelő társaságok tagjait.[6] 1817-ben egy rövid beszélgetés erejéig találkozott volt férjével, Jérôme herceggel is.

Életének hátralévő részében Elizabeth Baltimore-ban élt, és üzletasszonyként vagyonának gyarapításán dolgozott. Élete végére 1 500 000 dollár értékű vagyon felett rendelkezett. Sohasem ment újra férjhez, élete végéig megkövetelte a „Madame Bonaparte” megszólítást.[6]

Fia, Jérôme-Napoléon számára a született európai hercegnők között igyekezett menyasszonyt találni, de a fiatalember 1829-ben inkább egy dúsgazdag amerikai örökösnő, Susan May Williams (1812–1881) mellett döntött. Két fiuk született, ifj. Jérôme-Napoléon és Charles-Joseph. Ők és utódaik alkotják a Bonaparte család amerikai ágát.

1861 januárjában Elizabeth öröklési keresetet nyújtott be a párizsi bíróságon, igényt támasztva az 1860-ban elhunyt Jérôme Bonaparte vagyonának egy részére.[9] Február 15-én a Szajna megyei feljebbviteli bíróság (a Code Napoléon-ra hivatkozva) kimondta, hogy „sem Madame Elizabeth Patterson, sem fia, Jérôme-Napoléon Bonaparte nem igényjogosultak, keresetüket el kell utasítani.”[10]

 
Síremléke Baltimore-ban (1912-es fotó

ElhunytaSzerkesztés

Elizabeth Patterson Bonaparte túlélte volt férjét, Jérôme Bonapartét (†1860), és fiát, Jérôme-Napoléont (†1870) is. 1879. április 4-én, 94 éves korában hunyt el Baltimore-ban. Az itteni Greenmount temetőben helyezték végső nyugalomra. Halálakor éppen perben állt Maryland állammal, a birtokai és jövedelmei után fizetendő állami adókötelezettség ügyében. A „Bonaparte vs. Tax Court” ügy eljutott az Egyesült Államok Legfelső Bíróságáig, amely végül Maryland állam javára döntött.

ÉrdekességSzerkesztés

Elizabeth Patterson sógornője, Marianne Caton (1788–1853), Elizabeth elhunyt bátyjának, Robert Pattersonnak (1781–1822) özvegye később, 1825-ben feleségül ment a brit Richard Wellesley-hez, Wellesley őrgrófjához, akinek öccse, Arthur Wellesley, Wellington hercege 1815-ben a waterlooi csatában végső vereséget mért Napóleonra.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b c d https://en.wikisource.org/wiki/Woman_of_the_Century/Elizabeth_P._Bonaparte
  6. a b c d Elizabeth Patterson Bonaparte. American celebrity.. Encyclopedia Britannica Online (britannica.com). (Hozzáférés: 2020. július 21.)
  7. Clarence E. N. Macartney, John G. Dorrance. The Bonapartes in America (1939) 
  8. (1877. augusztus 26.) „„Mme. Patterson Bonaparte”” (PDF). The New York Times. (Hozzáférés ideje: 2020. július 21.)  
  9. (1861. január 30.) „The American Bonapartes. Details of the Legal Trial soon to come on concerning the American Bonapartes. From the London Times.” (PDF). The New York Times.  
  10. (1861. március 3.) „The Bonaparte Family Suit”. (Hozzáférés ideje: 2020. július 21.)  

Kapcsolódó információkSzerkesztés