Jérôme Bonaparte
Jérôme Bonaparte eredeti olasz nevén Roland Buonaparte (Ajaccio, 1784. november 15. – Vilgénis kastély Massy, 1860. június 24.), Vesztfália királya, Franciaország marsallja, I. Napóleon legfiatalabb öccse, a testvérek közül az egyetlen, akinek a pályafutása átnyúlt Charles-Louis Bonaparte (a későbbi III. Napóleon) második francia császárságába. Uralkodói neve Jeromos Napóleon volt, franciául: Jérôme Napoléon (JN), illetve németül: Hieronymus Napoleon (HN).
| Jérôme Bonaparte | |
 | |
| Vesztfália királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1807 – 1813 | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bonaparte |
| Született |
1784. november 15. Ajaccio, Korzika |
| Elhunyt |
1860. június 24. (75 évesen) Vilgénis kastély, Massy Franciaország |
| Nyughelye | Invalidusok dómja |
| Édesapja | Carlo Buonaparte |
| Édesanyja | Letizia Ramolino |
| Testvérei | |
| Házastársa | Elizabeth Patterson |
| Házastársa | Württembergi Katalin |
| Gyermekei |
Jérôme Napoleon Bonaparte–Patterson Jérôme Napoléon Charles Bonaparte, Montfort hercege Mathilde Laetitia Bonaparte Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte |
 | |
| Jérôme Bonaparte aláírása | |
_2.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jérôme Bonaparte témájú médiaállományokat. | |
ÉleteSzerkesztés
1800-tól a konzuli gárda tagja volt. Nem sokkal azután, hogy egy párbajban megsebesült, áthelyezték a haditengerészethez. A Nyugat-indiai-szigeteknél (a Nagy-Antilláknál) elhagyta hajóját és az Egyesült Államokba ment. 1803. december 24-én feleségül vette Elisabeth Pattersont, akit 1805-ben áthozott Európába. Bár feleségét Napóleon kiutasította a Francia Császárság területéről, Jérôme az országban maradt, és átvette egy kisebb hajóraj parancsnokságát a Földközi-tengeren.
Ezután részt vett az 1806-os hadjáratban. Egy császári dekrétum érvénytelenítette a Pattersonnal kötött házasságát. A császár ezután Württembergi Katalin Friderika királyi hercegnőt, I. Frigyes württembergi király leányát adta feleségül Jérôme-hoz, és megtette Vesztfália királyának. Az 1812-es oroszországi hadjáratban Jérôme nem tudta végrehajtani a rábízott parancsnoki feladatot, így visszarendelték a németországi Kasselbe.
1813-ban, amikor Napóleon rendszere megbukott Németországban, Jérôme visszatért Franciaországba. A waterlooi csatában a francia balszárny egyik ezredét vezette, és nagy elszántsággal támadott. Napóleon másodszori lemondása után Jérôme elhagyta Franciaországot, és csak 1847-ben tért vissza, amikor unokaöccse, Charles-Louis Bonaparte tábornok felemelkedésének köszönhetően ő lett az Invalidusok kormányzója, megkapta a Franciaország marsallja címet, majd ő lett a szenátus elnöke.
1860-ban halt meg. Földi maradványait a párizsi Invalidusok dómjában őrzik.
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Irène Delage: Bonaparte, Jérôme (1784-1860), Roi de Westphalie (francia nyelven). napoleon.org, 2006. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
