Laky Dezső

Alistáli Laky Dezső (Csurgó, 1887. február 1. – Budapest, 1962. június 30.) statisztikus, közgazdász, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a társadalom- és a gazdaságstatisztika terén, nevéhez fűződik az üzemgazdasági és háztartási statisztikai adatfelvételek magyarországi bevezetése. 1921 és 1948 között több hazai felsőoktatási intézményben volt a statisztika tanszékvezető egyetemi tanára. 1940–1941-ben Magyarország közellátásért felelős tárca nélküli miniszteri posztját töltötte be.

Laky Dezső
Portré 1930-ból
Magyarország közellátásért felelős tárca nélküli minisztere
Hivatali idő 1940. december 17. – 1941. szeptember 15.
Utód	Győrffy-Bengyel Sándor
Született	1887. február 1. Csurgó
Elhunyt	1962. június 30. (75 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Élet Pártja
Foglalkozás	politikus közgazdász statisztikus egyetemi oktató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Vallás	kálvinizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Laky Dezső témájú médiaállományokat.

Életútja

A Budapesti Tudományegyetemen végzett jogi tanulmányokat, ennek befejeztével államtudományi doktorátust szerzett. 1907-től 1921-ig a kereskedelemügyi minisztériumnál alkalmazták, s az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatalhoz beosztva végezte a munkáját, 1909-től minisztériumi segédfogalmazóként, 1919 után pedig minisztériumi osztálytanácsosként. 1918-ban a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen habilitált, és a népességi statisztika magántanára lett. 1921-től 1926-ig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem statisztikai tanszékének vezetője volt nyilvános rendes tanári címmel, egyúttal 1925–1926-ban a jog- és államtudományi kar dékáni feladatait is ellátta. 1926-ban a budapesti Királyi József Műegyetemen a statisztika és az alkalmazott közgazdaságtan nyilvános rendes tanára lett. Két ízben, 1928–1931-ben és 1936–1937-ben a közgazdaság-tudományi kar dékánja volt. 1928–1930 között az Erzsébet Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának magántanára volt. Az 1934 után Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevet viselő intézményben tanított egészen 1944 márciusáig.

Szakmai pályájával párhuzamosan az 1930-as évektől aktívan részt vett a magyarországi gazdaság- és kereskedelempolitika alakításában. 1933-tól 1936-ig a minisztériumközi Árelemző Bizottság alelnöke, 1936-tól 1938-ig elnöke volt. 1935-ben a kis- és középipar fejlesztéséért felelős Iparosok Országos Központi Szövetkezetének elnökévé választották meg, a tisztséget 1945-ig látta el. 1938–1939-ben az árellenőrzés országos kormánybiztosaként tevékenykedett. 1939-ben a kormányon lévő Magyar Élet Pártja zászlaja alatt bekerült az országgyűlésbe, s 1944-ig képviselte a csurgói választókerületet. Időközben, 1940. december 17-e és 1941. szeptember 15-e között a Teleki-, illetve a Bárdossy-kormány közellátásért felelős tárca nélküli minisztere volt. A német megszállást követően, 1944. március 21-én a német államrendőrség, a Gestapo letartóztatta, és októberig a Bécs melletti lanzendorfi táborban raboskodott. Röviddel azután, hogy a Gestapo budapesti Fő utcai gyűjtőfogházba szállították, 1944. október 15-én kiszabadult és Budapest felszabadításáig bujkált.

Ezt követően folytatta az oktatómunkát a fővárosi műegyetemen, majd 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem statisztikai tanszékének vezetőjévé nevezték ki nyilvános rendes tanári címmel. A politikai átalakulás korszakában csak két évig irányíthatta a tanszéki munkát, korábbi politikai szerepvállalására hivatkozva 1948-ban kényszernyugdíjazták. 1951 nyarán családjával együtt kitelepítették Egyekre, ahol – immár idős emberként – 1953-ig a Tisza menti vízművek gyökérkúti telepére osztották be kubikosnak és nádvágónak. Miután vagyonát elkobozták és nyugdíját is megvonták, 1953 után Maglódon, 1955 után Budakeszin tartotta fenn magát alkalmi munkákból. 1958-ban részlegesen rehabilitálták, és 1961-ig a Központi Statisztikai Hivatal szaktanácsadójaként alkalmazták.

Munkássága

A statisztika területén elsősorban Budapest demográfiai, társadalom- és gazdaságstatisztikai elemzésével foglalkozott, behatóan tanulmányozta és elemezte az öngyilkosság, a házasságon kívüli születés, a válás, a bűnözés stb. mutatószámait. Módszertani újításai között említendő, hogy kezdeményezésére vezették be az üzemgazdasági statisztikai adatfelvételezést, a statisztikai háztartás- és életmód-megfigyeléseket, valamint szorgalmazta a reprezentatív mintavételi módszer széles körű elterjedését. Emellett behatóan foglalkozott a statisztika tudományának történetével, elméleti kérdéseivel, de jelentős volt tudományszervező tevékenysége is.

A problémákra érzékeny statisztikusi-társadalomtudósi szemléletét az Auguste Comte által felvázolt pozitivista társadalom víziója és az annak kialakulását elősegítő altruista szemlélet befolyásolta. A puszta statisztikai trendelemzéseken túlmenően ajánlásokat tett az egyes társadalmi jelenségek pozitív irányba való elmozdítására. Ezt példázza, hogy az egyetemi hallgatókról végzett – több vonatkozásában negatív végkicsengésű – statisztikai felmérését követően javító célzattal élére állt a diákság kötelező testnevelését megszervező mozgalomnak.

Társasági tagságai és elismerései

1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1946-ban rendes tagjává választották. Az Akadémia szervezeti átalakítását követően, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették, rendes tagságát csak posztumusz, 1989-ben állították vissza. 1925 és 1929 között a Magyar Statisztikai Társaság alelnöke, 1943 és 1946 között elnöke volt, 1941-ben pedig a társaság tiszteletbeli tagjává választották. Emellett 1929-től 1938-ig a miniszteriális Országos Statisztikai Tanács tudományos bizottsági munkáját is elnökölte, 1935-ben pedig a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute) rendes tagságát nyerte el.

A Magyar Koronás Bronzéremnek (polgári szalagon) és 1934-től a Magyar Érdemrend középkeresztjének a tulajdonosa.

Statisztikai tudományos munkásságáért 1925-ben az Akadémia Fáy András-díját, 1947-ben pedig a Magyar Statisztikai Társaság Keleti Károly-emlékérmét vehette át. A gazdaságpolitika terén elért eredményeiért 1941-ben magyar királyi titkos tanácsosi címet kapott.

Főbb művei

• Magyarország városainak háztartása 1910-ben. Budapest. 1916
• Tizenöt év kivándorlásunk történetéből. Budapest. 1918
• Csonka-Magyarország megszállásának közgazdasági kárai. Budapest. 1923
• A gümőkórhalandóság Magyarországon a XX. század elején. Budapest. 1925
• Buday László élete és munkássága. Budapest. 1925
• Budapest székesfőváros népességének fejlődése 1900-tól 1920-ig, különös tekintettel a fejlődés gazdasági rugóira I–II. Budapest. 1927–1929
• Az általános forgalmi adó Budapesten 1921–1927. Budapest. 1929
• Az albérlők és ágybérlők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929
• A kereskedők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929
• Az iparosok szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1929
• Budapest épületviszonyai. Budapest. 1929
• A magyar egyetemi hallgatók statisztikája 1930. Budapest. 1931
• A törvénytelen gyermekek Budapesten. Budapest. 1932
• A háztulajdon alakulása Budapesten. Budapest. 1933
• Népesedéspolitika. Budapest. 1933
• A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. Budapest. 1934
• A magyar statisztika nagy korszakának akadémikus képviselői: Megemlékezés Kőrösy Józsefről, br. Láng Lajosról és Vargha Gyuláról. Budapest. 1938
• Statisztika. Budapest. 1941
• Statisztikai módszerek. Budapest. 1959

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 20–21. o.  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 753. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 58–59. o. ISBN 963-547-414-8  
• Pécsi egyetemi almanach 1367–1999. almanach.pte.hu (Hozzáférés: 2022. január 10.)
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 21.

További információk

• Thirring Lajos: Laky Dezső. In: Statisztikai Szemle, 1992
• Horváth Róbert: Laky Dezső, az egyetemi tanár. Szeged, 1992
• Balás Judit: Laky Dezső. In: Magyar közgazdászok a két világháború között. Szerk. Mátyás Antal. Budapest, 1994